Annyira belemerültem mind a gondolataimba, mind a munkába hogy észre sem vettem hogy már rám sötétedett. Lecsukva a gépem, indultam tiszta ruhákért és indultam el egy zuhanyt venni. A délután folyamán közölte Klaus nem lesz itthon dolga akadt, így egyedül veszem birtokba hatalmas ágyát. Ki gondolta volna, hogy amúgy az estét Cami-vel tölti mivel a lányt eléggé megsértette ráadásul, még mindig nem voltak túl azon hogy mi történt közte és Marcel között, mint két óvodás. Ehhez képest a másik vicces történet; Hayley, Elijah és Jackson sztorija volt számomra. Egyik jobban bonyolította mint a másik és őszintén nem tudom mi kerülgetett jobban; az idegesség vagy hogy jót nevessek rajtuk. Jackson ragaszkodott egy régi fogadalomhoz hogy feleségül veszi a neki szánt farkaslányt, csak hogy amaz az Ősi testvért szereti de biztonságot meg a másiktól kap a harmadik mindent kimond őszintén de a szeretlek szó valahogy nem megy. Mintha olyan nehéz nyelvtörő lenne számára. Ezen gondolatokkal aludtam el az este, majd a másnapot azzal nyitottam hogy érdeklődve néztem, ahogy a hybrid engem bámul felfalni készülő szemekkel.
-Jó reggelt tündérem. - köszöntött az ajtó félfának dőlve.
-'reggelt. - ültem fel álmosan.
-Beszédem van veled. - sétált az ágyához majd egyenesen mellém ült le kaján vigyorral.
-Ha mondod, hallom is. - támaszkodtam meg a térdeimen.
-Kiderült anyám életben van és vele együtt két szeretetre méltó fivéreim is. - árulta el Niklaus.
-Nekem ehhez még is mi közöm van? -néztem rá értetlenül hisz nekem egyikük se ártott, ahogy én sem nekik.
-Hogy elfelejtetted velem közölni, hogy életed nagy szerelme a bátyám; Finn. - dörrent rám.
-Szerintem, nem tartozom számodra beszámolóval. - keltem fel az ágyból hogy át tudjak öltözni.
-Valóban? - suhant mögém, majd maga felé fordított. - Akármikor kérdeztelek nem válaszoltál, miért? - villantak meg a szemei.
-Tudni akarod?! - akadtam ki én is. - Mert Finn a ti nyavalyás ígéretetek miatt hagyott el, mert az apátok őt is üldözte amiért téged védett! - vágtam a fejéhez az igazságot. - Eldobott, mert félt attól hogy az apátok rá jön a titkunkra és engem is megakar ölni. - néztem rá dühösen, mire ő csak hatalmas kitágult pupillákkal nézett rám, levegőt se véve. - Ezt akartad hallani? Tessék, remélem boldog vagy! - vágtam hozzá a vázát ami a szekrény melletti kis asztalon volt. A tárgy a mellkasán landolt, ami hatalmas puffanással landolt törötten a földön.Gyors felöltözve, indultam volna ki a szobából, amikor elém suhanva zárta be a szobája ajtaját.
-Te is engem, okolsz? - nézett a szemembe düh és a fájdalom keverékével.
-Igen okoltalak a boldogtalanságom miatt,mert ahelyett hogy megöltétek volna, menekültetek Mikael elől. - sétáltam fel-alá. - Sőt, bevallhatjuk őszintén ha te nem voltál boldog más sem lehetett az lásd; Rebekah és Marcel vagy épp Elijah és Tatia. Caroline és Tyler.
-Igazad van és őszintén sajnálom. - hallottam tőle egy szívből jövő bocsánat kérést.
-Már nem számít, rég volt elmúlt. - vontam vállat.
-Hogy tehetném jóvá? - lépkedett mellém.
-Engedd el ezt kérlek. - sóhajtottam fel. - Légy jó apja Hope-nak. - sántítottam rá.
-Igyekszem. - bólintott rá. - Én mégis téged akarlak kiengesztelni. - vont magához.
-Légy kreatív. - emeltem rá ártatlannak tűnő tekintettem, mire ő csak vigyorogva forgatta meg barna szemeit, majd lajhár lassúsággal kapott ajkaim után. Lágy finom csókot nyomott a számra, majd egyre lejjebb haladt a kulcscsontomig. Jól eső halk sóhajok, nyögések hagyták el a számat, miközben a hybrid ölbe kapott és újra az ágyon kötöttünk ki. Megszabadítva minden felesleges ruhától, fehérneműtől esett újra az ajkaimnak, egyre követelőzően szinte már birtoklóan,míg kezei a mellemet gyúrták, majd levezette a nőiességemhez ahol először csak simogatni kezdte a csiklóm, majd belém vezette az egyik ujját és ez követte a másik kettő.
-Így, óhajtasz kiengesztelni? - emeltem rá most már sárgán világító szemem.
-Légy kreatív. - ismételtem meg a szavaimat rá hajolva az ajkaimra. - Este, légy csinos. - hatolt belém finoman kicsalogatva egy sóhajt belőlem.
-Legyen. - fordítottam a helyzetünkön így rajta ülve a csípőjén kezdtem el mozogni.
-Rég nem volt ilyenbe részem. - kapott rá a derekamra,majd egy ötlettől vezérelve a falhoz nyomot suhanva, s fontam lábaimat a derekára és kezdett ő mozogni,amik egyre hangosabb nyögéseket hozott magával.
-Tetszik. - haraptam meg a fül cimpáját finoman,válaszul egy édes morgást kaptam a nyakamba.
-Ne folytasd... - morgott rám,amíg én a hátát karmolva és nyakát csókolgattam, ami arra ösztönözte hogy gyorsabban érjen el a csúcs felé. - Kérlek... - szűrte a fogai között.
-Könyörögj... Nik.-feszült meg ívesen a hátam ahogy egyre jobban mozgott bennem,ujjaival körkörös mozdulatokat téve a csiklómon.
-Boszorka.-harapta meg alsó ajkaimat, nyelvével bejutásért könyörögve. Éreztem, hogy egyikünknek sincs sok hátra a csúcsig, így az ujjaimmal rá segítettem az élvezetére ahogy ki-be járt bennem. - Délia.. - lökte rajtam az utolsókat.
-Bevallom... tetszett.-mosolyogtam rá perverzen.
-Akkor, ezt vegyem felkérésnek következőre? - cirógatta az arcomat. Mindkettőnk, próbálta vissza nyerni az önuralmát és a légzését ah aktus után.
-Igen. - dőltem a homlokának. - Jössz? - biccentettem a fürdőszoba felé, ahova ölben vitt be és indította el a vizet. Lerakva a kabinba élveztük a zuhanyt és egymás érintéseit, társaságát.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
🐺🧛 Az Ígéret Kötelez🩸/Niklaus ff/
Fantastik,, Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egysz...
