Belépve a cégembe láttam is neki a megrendeléseknek, papírozásnak és email telefonok lebonyolításának. Megint egy olyan napot könyvelhetek el, ami tele van munkával, amit nem is bánok mert így nem jár az agyam felesleges dolgokon. Délután felé, egy gyors ebéd vacsorát elfogyasztva folytattam tovább mindent egész pontosan este 10 óráig. Lekapcsolva, rendet hagyva magam után indultam haza felé, ám most valamiért elkapott az az érzés hogy menjek be az egyik éjjel-nappali boltba és így téve vettem pár dolgot. Fizetés után, folytatva utamat mentem haza ahol nos talán életem eddigi legnagyobb meglepetése fogadott; Damien és a kitaláltnak hitt barátnője a nappaliba pajzánkodtak előttem nem is akárhogy. A döbbenettől leejtve mindent hangos csattanással érkezett a földre ezzel megzavarva a gerlepárt akik szintén hatalmas szemekkel meredtek rám.
-Délia! - kapott észbe Damien és sietősen kezdte magára kapni a holmijait.
-Azt hiszem vissza jövök később. - ahogy jöttem úgy távoztam is a tőlünk nem messzi parkba, ahol sok szerelmes pár ült és élvezték egymás társaságát. Nagyot sóhajtva ültem le az egyik távoli padra és meredtem az előttem lévő csillogó tóra. Baszki azért ez még számomra is erős volt,és még most szegényt ott hagytam magyarázkodni a csajnak még is kije vagyok és mit kerestem ott. Sohasem, gondoltam hogy neki tényleg van barátnője mert eleinte azt gondoltam próbál féltékennyé tenni mert nem ez lenne az első esete,de most egy szőke haj és egy női eléggé magas hang...ezt meg kell emésszem.
-Szia. - hallottam meg egy ismeretlen férfi hangját.
-Helló. - köszöntem vissza semlegesen rá sem hederítve az idegenre aki helyet foglalt mellettem.
-Igazán gyönyörű a kilátás nem, igaz? - próbált beszélgetést indítani.
-De igen. - a kíváncsiságomtól vezérelve fordultam az idegen felé. Magas, fekete hajú, barna bőrű és szemű, igazán elegáns férfi volt de akkor sem tűnt számomra ismerősnek.
-Talán, van valami az arcomon? - kérdezte mosolyogva.
-Nem dehogyis, csak azt hittem ismerjük egymást. - mosolyogtam én is.
-Ami azt illeti; de igen. - villantak meg fehér fogsorai.
-Hogyan? - néztem rá értetlenül.
-Ne mond azt hogy nem ismertél fel...Holdfényem. - ahogy kiejtette a becenevemet kiült az arcomra a sok és szemeim könnybe lábadtak.
-Finn.... - suttogtam halkan. - Te vagy az?
-Igen, én vagyok az. -vette az arcomat a kezei közé. - Még mindig gyönyörű vagy. - próbált volna megcsókolni, de elfordítottam a fejem így egy egyszerű arcra puszi lett belőle.
-Finn, évszázadok óta nem láttalak, nem hallottam a hangod, ne várd el tőlem hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk. - vettem el a kezeit az orcámról. - Meg ott volt neked Sage.
-Tudom, de el se hiszed mennyire jó téged újra látni Holdfényem. - szemeibe szomorúság tükröződött amitől az én szívem még nehezebb lett de erősnek kellett lennem.
-Szóval, mit keresel itt? - váltottam témát.
-A testvéreimet akarom elpusztítani. - válaszolta halál komolyan.
ESTÁS LEYENDO
🐺🧛 Az Ígéret Kötelez🩸/Niklaus ff/
Fantasía,, Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egysz...
