,, Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egysz...
Délután volt már amikor kicsit kómásan tértem magamhoz, Klaus mellkasán. Fogalmam se volt arról, még is hogyan kerültem haza vagy hogy ő hogyan került mellém. Fájt a fejem, émelyegtem és még a világ is táncikált előttem.
-Jó reggelt bogaram.-suttogta kedvesen.
-Jó reggelt. - köszöntem vissza csukott szemekkel.
-Igazán fergeteges buli lehetett. - éreztem ahogy elvigyorodik. - Szerencse, hogy rád találtam.
-Rám, találtál?! - emeltem fel a fejemet egyenesen rá. - Mi történt? - ültem fel ezzel is nyújtózkodva egyet.
-Semmi extra, csak a házunk kapujában találtam rád alva. - mosolyodott el.
-Nagyon fáradt voltam azt tudom. - bólintottam rá. - Arra is emlékszem, hogy Cami-nek segítettem kitakarítani meg arra hogy Damien-nel összevesztem, azután kép szakadás. - meséltem el az emlékeim.
-Még mindig, haragszik amiatt a nő miatt? - ült fel.
-Nem kicsit.Megértem a fájdalmát, de nem akarja elismerni hogy sajnos ránk is vadásznak. - ahogy mentem volna a fürdő felé, az álló tükörben vettem észre hogy jóval nagyobb póló van rajtam. ,, Tehát nem elég hogy behozott, még át is öltöztettet." - húztam ajkaimat mosolyra újra célba véve a fürdőt.
-Kicsoda? - kelt fel ő is.
-Nem tudom, deamikor először mentem haza, akkor egy cetlit találtam.
-Mi állt rajta? - támaszkodott meg szokásosan az ajtó félfán.
-Szeretlek.. Hiányzol.. Madárka! - idéztem vissza azt a kis üzenetet.
-Titkos szerető?
-Nem volt senki sem. - néztem rá tükrön keresztül. - Bár először nekem is ez volt a gyanúm,de elvettem hisz nem igazán akadt olyan partner.
-Anyád?
-A tiéd.. Amúgy, ő úgy emlékszem soha sem hívott Madárkának. - szedtem magam rendben, majd elindultam felöltözni.
-Ha meg van, akkor letudjuk talán követni kitől származik. - mondta teljes nyugalommal.
-Majd előkeresem. - mosolyogtam rá. - Na és mi a helyzet az esküvővel? - váltottam témát.
-Készülnek rá, bár meg kell hagyni a bátyám feje mindent megér. - vigyorodott el.
-Köszönje önmagának, s látod ennyit jelent ha a szeretet embernek időbe mondod el az érzéseid. - néztem rá célzást téve, de tudtam mind hiába.
-Akadnakvéletlen halál esetek. - jelentette ki sejtelmes mosollyal.
-Szerintem meg jó ember.-védtem meg a farkast. - Ha ő nem lett volna Hayley nem tudna a múltjáról.
-Igazad van. Szóval, hová szeretnél menni? - kérdezte miközben teljes harci szerelésben voltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Bemegyek a cégbe, pár papírt aláírni, aztán városba hogy az eddigi munkák hogy folynak-mennek végül rendelések ellenőrzése a raktárban. - soroltam fel mindent.
-Veled mehetek? - bólintottam rá, majd kezdetét vette a kis kör utunk.
~~~~~~
-Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenért felelsz.
-Ez csak a negyede mindannak amit láttál. - mosolyogtam, miközben egy közeli étterembe vacsoráztunk. - S akkor még nem láttad a bérszámfejtést és a hasonló munka köröket.
-Én inkább maradok az egyszerűségek embere, aki a művészetnek él.
-Tény, hogy remekül festesz. - értettem vele egyet.
-Remélem a lányom megörökölte ezt tőlem.
-Idősebb lesz kiderül. - ittam a borba.
-Szerinted is, olyan veszélyes lesz mint ahogy állítják? - kérdezte tőlem apai kíváncsisággal.
-Nem, minden mitikus lény olyan veszélyes ahogy kinéz vagy leírják. - adtam egyszerű választ. - Sokan például, titeket ezért utálnak ; ahelyett hogy másokat is néztetek volna magatokat mentettétek mindig.
-Köt az ígéret.
-Kérdeznék tőled valamit ; tegyük fel ha egyszer valaki válasz út elé állítana azzal hogy válasz két szeretted közt kit választanál? Hope vagy Elijah? - tettem fel neki a kérdést. - Akkor is azt mondanád hogy az eskü? - ahogy figyelmet az arcát szinte már fájdalmasan esett gondolkodóba a kérdésem hallatán.
-A lányomat. - adott választ a sok mérlegelése után.
-Megindokolod miért?
-Elijah örökös apa figura, de a lányom az egyetlen örökségem. Az aki még sok mindent taníthat nekünk. - árulta el. Nem hittem hogy így átgondolja és ilyen választ ad, ám igaza van mert ez a kislány sok mindenre viheti.A vacsora után elindultunk haza felé, amikor egy dühös farkas lány tekintetével találtuk magunkat szembe.
-Mit tettél Niklaus!? - förmedt rá Hayley. - A falkámat küldöd a halálba magad helyet?! -lökött rajta egyet.
-Tündérem, ők bármikor pótolhatóak de a lányom nem.
-Lányunk! - javította ki. - Bár te meg sem érdemled, hisz le akartál róla mondani.
-Azóta, sok minden történt. - emlékeztette a lányt.-Nem hagyomegyetlenegy, alantas lénynek sem hogy akár egy ujjal is hozzá érjen!
-Majd ezt fogod mondani, mikor fiúja lesz? - tette karba a kezeit.
-Igazi úriember leszek akkor. - amikor ezeket a szavakat kiejtette megnyugodtam hogy nem csak én kételkedem benne hanem mindenki más is.
-Ez egy erős túlzás. - morogtam az orrom alatt nevetve.
-Kételkedtek szavamba?-nézett rám aztán meg Hayley-re.
-Szóval végig tudod nézni mondjuk azt ahogy egymás kezét fogják vagy simogatja a fiú Hope-t bárhol?- nyitottam meg én a sort.
-Vagy ahogy csókolózik egy fiúval, akár nyálasan nyelvesen?- folytatta Hayley.
-Vagy ahogy eljutnak odáig hogy már szexelnek is? - mérgeltük tovább a farkast, akin látszott hogy a mondandóink hogyan mennek benne végbe.
-Ahogy végig csókolja minden porcikáját, simogatja, markolja, ujjaival nyelvével kényezteti. - rúgott bele a másik hibrid, mire a gonosz farkas mérgében felborított mindent ami az útjába került.
-Felfogtam, értettem a célzást. - mordult ránk.
-Igazán? Akkor legközelebb gondold végig 2x mit ejtesz ki azon a szexi ajkaidon. - veregetem meg a vállát, majd Hayley-vel karöltve indultunk ruhát választani számára ugyanis felkért mint koszorús lányát és tanúját.
