7.fejezett

10 1 0
                                    

Azok a szemek amik eddig méregettek,most hatalmasra nyílva meredtek rám és a levegő szinte azonnal megfagyott köztünk.

-Finn bátyám és te..? - próbálta összerakni a képet.

-Igen,jól hallottad. Egykor a szerelmem volt, de mikor Klaus miatt menekülni kényszerültetek el kellett engem hagynia. - kortyoltam az italba.-Arra kértem ne menjen veletek, maradjon velem de ő az ígéretetek miatt elhagyott inkább. - csaptam az asztalhoz a poharat.

-Őszintén sajnálom, nem tudtunk rólatok. - kért tőlem bocsánatot. - Ha ezt tudtuk volna, nem kérjük tőle.

-Már nem számít, veletek ment. Vártam rá évszázadokon át de csak leveleket kaptam tőle, aztán egy nap már azok elmaradtak amiatt a nő miatt. - jelent meg az arcomon a gúnyos mosoly.

-Tudom, milyen érzés. - mosolyodott el ő is.

-Ha van egy csöpp lelkiismereted és emberséged nem hagyod elveszni Hayley-t. - tanácsoltam neki.

-Bár megígérhetném, de sajnos ott az a farkas. - most rajta volt a gúnyos mosoly.

-Jackson előbb fog cselekedni mint te.. Mire kettőt pislantasz már a felesége lesz. De ki tudja az univerzum, folyton közbe avatkozik jó vagy rossz dolgokkal. - húztam fel a vállaimat sejtelmesen.

-Én csak azt akarom, hogy boldog legyen. S ha az a személy Jackson lesz nem bánom. - jelentette ki, de a szemei teljesen mást mondtak.

-Légy egy kicsit önzőbb és ne hagyd hogy Niklaus irányítsa az életed. - álltam fel. - Ha akkor tudtam volna hogy ez lesz, magam ölöm meg a fivéred és nem apátok,meg nem védem meg. - sóhajtottam fel.

-Megértem miért utálod ennyire az öcsém.

-Ó drágám, nem utálom... gyűlölöm az öcséd. Eleinte kedvesnek, figyelmesnek, gyengéd léleknek tartottam, de most egy utolsó szörnyeteg. Most már végleg az lesz hogy a lánya megszületett. De meg kell hagynom igazán vonzó férfi. - jegyeztem meg mellékesen, amin végre jót mosolygott ő is.

-Bár, most a szíved s lelked jégből van aranyból vannak még is.

-Hidd el, maradnék örökre szívtelen de sok mindenen mentem magam is keresztül.

-Köszönöm ezt a remek beszélgetést, szavamat adom Délia. - állt fel ő is felvéve a kabátját.

-Nem kell nekem az ígéreted Elijah Mikaelson, mert előbb-utóbb minden kiderül.-kísértem a bejárati ajtóhoz.

-Holnapra van valami programod? - fordult vissza.

-Nincs jelenleg. - dőltem az ajtó félfának.

-Akkor holnap reggelizünk együtt. - jelentette inkább ki mintsem kérdezte volna.

-Legyen. - bólintottam rá és már el is tűnt. - Meddig, óhajtasz még ott állni? - fordultam a lépcső felé,ahonnan lassú léptekkel jött le Damien.

-Sejtettem hogy nem kerüli el a figyelmed, az itt létem. - állt meg előttem.

-Tudtam hogy ott állsz készenlétben ha rám támadna, de hidd el eszébe se jutna. - nyugtattam meg, miközben újra helyet foglaltam ezúton a kanapén a maradék itallal.

🐺🧛 Az Ígéret Kötelez🩸/Niklaus ff/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang