Az erdő titka(Befejezett)

10.rész

Hope szemszöge:

Ma mikor felkeltem először azt se tudta hol vagyok.Utána leesett,hogy még mindig kórházban.Még olyan pár napig benn tartanak,de ma megakarom kérdezni az orvosom,hogy nem mehetek e haza már holnap.Gyorsan gyógyulok és nem akarok sokáig itt lenni.A kórházak nem nekem valóak.

-Jó reggelt Miss Evans.Hogy van?-nyit be az orvosom.

-Önnek is.Köszönöm nagyon jól.Lenne egy kérdésem.

-Igen?Mi?-kérdi miközben megnézi a papírjaimat és ír valamit.

-Az hogy nem lehetne előbb haza mennem?

Erre felkapja egyből a fejét és rám néz:

-Nem hiszem.Még olyan 3 napig benn szeretném tartani megfigyelésen.

-De doktor úr kérem szépen.Nagyon jól gyógyulok és már semmi bajom.Tudom,hogy nem rég volt a balesetem,de szeretnék haza menni.Otthon is tudok pihenni és szerintem egyedül se hagynak.

-Az itt lévő emberekre gondol?

Én csak bólintok.

-Hát nem tudom kisasszony.Nincsenek fájdalmai vagy szédülései?

-Nincsenek.

-És próbált már felkelni?

-Igen.Mikor kimentem a mosdóba.

-És nem volt semmi baja?Nem volt rosszul?

-Nem.

-Hát ha vigyáznak magára és holnap reggel is nagyon jól lesz akkor lehet róla szó,hogy haza engedem önt.

-Juj.Nagyon szépen köszönöm.-lelkesedek.

-De nem tartom még jó ötletnek.

-Tudom,de már jól vagyok.

-Hát rendben.Majd később visszanézek önhöz.

-Rendben.Jó napot.

-Önnek is kisasszony.-és elhagyja a szobát.

Sokáig vagyok utána egyedül,de délután Karla toppan be hozzám.

-Sziaa Hope.Hogy vagy?

-Szia nénikém.Köszi jól.Te?

-Én is.Mikor engednek haza?

-Hát most beszéltem az orvossal és megengedte,hogy már holnap haza mehetek ha nincs semmi bajom.

-Ennek örülök.Majd otthon maradok veled.Jó?

-Szerintem semmi szükség.Fognak rám vigyázni a barátaim.

-Értem.Nem nagyon repesek az örömtől,hogy olyanokkal légy akiket nem ismersz.

-De ők engem igen és nem néznek ki olyannak,hogy bántani akarnának.

-Hát...Nem is tudom Hope.Jobban örülnék ha inkább olyan vigyázna rád akit ismersz.

-Jaj nénikém.Biztos hogy ismertem őket csak az amnéziám miatt most elfelejtettem őket.

-Rendben.Bízok benned.De jaj nem is mondtam....

-Mit? 

-Hát Danielék üzenik,hogy sajnálják,de ma nem tudnak bejönni.

-Óóó.Értem.

-Majd biztos bejönnek holnap.

-Remélem.

Tényleg reméltem mert a levelet meg kell kérdeznem tőlük.A nénikémnek meg nem mutathattam meg mert ő tuti nem tud arról semmit.

Még órákon át beszélgettünk,de neki is mennie kellett.Így egyedül töltöttem a nap további részét.Olvasgattam azt a könyvet amit Karla hozott meg ettem a rémes kórházi kosztból amit szerintem még kutya se enne meg.Ble.Nagyon förtelmes volt.Az orvosom később ahogy mondta benézett,de ment is vissza dolgozni.Most csak pár szót váltottunk.Mondta,hogy pihenjek és én aludtam is,de megint egy furcsa álmom volt.