Az erdő titka(Befejezett)

4.rész

Hope szemszöge:

Kik ők?Milyen ember szagom van?Az vagyok..Akkor ők?

Nem felelnek.Csak néznek.Én meg őket.Hátrálok.Félek.Rettegek.

Egyszer csak Daniel megszólal:

-Emberek.

-Ez hazugság.Akkor Adam vagy ki,nem mondta volna azokat.Nem válaszolt volna nekem úgy,hogy ki se mondtam amit gondoltam.Úgy,hogy vagy elmondod vagy szarok belé mi lesz,de elmegyek.Amúgy se akartam itt lenni.Szóval megkérdem még egyszer.Mik vagytok ti?

-Ne kérjél már számon minket.-mondja dühösen Mark.

Nem bírom ezt a pasit.Persze,hogy akarom tudni mi van itt,ha már itt tartanak.

-Jó..nyugi Mark .Hope ez olyan amit senkinek se mondhatsz el.-mondja nyugodtan Lili.

-Lehet félni fogysz tőlünk.-suttogja Daniel.

-Akkor is tudni akarom.

Kimentünk az udvarra ahol leültünk a fűbe egy körbe.Elkezdték mondani,hogy melyikük mi.

-Démon.-mondja hirtelen Zack.

-Vérfarkas.-feleli Lola egyből utána.

-Én is.-karolja át Lolát Peter.

-Vámpír.-mondja Lili.

-Én is.-feleli unottan Mark.

Hirtelen mindenki Danielre néz mert ő nem mondta el nekem.Nagy sóhajtás után ő is elmondta:

-Angyal.

Ezen nagyon meglepődtem.Azt hittem ő is démon lesz vagy rosszabb,de angyal.Nem gondoltam volna.De ez tetszett.VOLNA.Ha nem szólal megint meg:

-Ne hidd,hogy jó vagyok.Nem fehér szárnyam van,meg segítek a többieken.

-Akkor?-kérdem értetlenül.

-Lebuktam.Azért vagyok itt.Fekete lélek,fekete szárnyakkal.

-Értem.

Ennyit arról,hogy örültem,hogy ő jó.

-Hallom.-mondja Zack.

-He?Mit?

-Gondolatodat.

-Remek.Gondolkozni se fogok.

-Csak nyugodtan.Engem nem zavar.-mondja.

-Köszi.

-Tudod mi a fura?-kérdi hirtelen Lili.

-Mi?-kérdem

-Hogy nem futottál el sikítozva.

-Háát..megtehettem volna.De nem érek vele sokat.Meg eddig nem bántottatok engem.Akkor nem hiszem,hogy fogtok.

-Én nem.Ugye Daniel?-kérdi Peter.

-Na te mit tudsz?-kérdem.

-Érzelmek.

-Szuper.De mi van Daniellel.?

-Semmi ami fontos lenne Hope.-mosolyog rám Peter.

Na őt már bírom.

-Jól teszed.-kacsint Zack.

-Szállj ki a fejemből nevetek.

Még beszélgettünk egy darabig.Nem tudom miért de még mindig elszeretnék menni,pedig egészen megkedveltem őket.

Hirtelen Daniel feláll és így szól:

-Hope?Jössz velem sétálni?

-Öhm..Persze.

Bemegyünk az erdőbe és ott sétálunk tovább.

Már vagy 5 perce csöndbe sétálunk egymás mellett mikor megálltam a gyönyörű látvány miatt(kép).

-Ez valami csodálatosan szép.-mondom ámulva Daniel-nek.

-Szerintem is.Ide szoktam kijárni mikor magányra vágyom.

-Olyan nyugodt,csendes és szép.

-Az.

Leülök az egyik fa törzséhez.Velem szembe pedig ő foglalt helyet.

-Na és miért hívtál ki?

-Hát jobban megakartalak ismerni.

-ÓÓ..értem.-mondom.-És mit szeretnél tudni?

-Mindent.

Sokat meséltem neki a családomról,barátaimról,nénikémről az egész életemről.Ő is mondott pár dolgot,de inkább engem hallgatott vagy kérdezett.

-Sétálunk?-kérdi hirtelen.

-Persze.-mosolygok rá és felhúz maga mellé.

Befelé mentünk az erdőbe.Egyszer csak kiértünk arra a tisztásra ahol láttam őket először.Körbe néztem megint és most se egyedül voltam vagyis voltunk ott.

Adam és még 3 embere ott volt.Észre is vettek minket.

-ÓÓ a cuki pofi...Rég láttalak.-mosolyog rám Adam.

Én csak félve Daniel mögé bújok.

-Naaa...Csak nem vagyok ennyire ijesztő.-szól megint.

-Fejezd be Adam.Nehogy idehívjam a többieket,hogy a területünkön vagy mindjárt.-szól dühösen vissza Daniel.

-Daniel menjünk kérlek.-könyörgök neki.

-Jéé..Van hangja a cuki pofinak.-szól be Adam.

-Oké.Megyünk.-mondja Daniel és figyelembe se veszi Adam beszólását.

Elindulunk ketten vissza ahonnan jöttünk.Mikor az ég beborul és 3 szárnyas?! ember jön le elénk.Annyira meglepődtem,hogy nem is tudtam mit tenni.

Gyorsan megint Daniel mögé álltam,míg a három fekete ruhás ember(már szárnyak nélkül) tartott felénk lassan.

##Kicsit rövid lett ez a rész,de remélem tetszett..ha igen..jelezzétek ;) ...Kxx ##