Az erdő titka(Befejezett)

16.rész-A sír

A temetés óta 1 hónap telt el.

Még néha visszaemlékszem a szép pillanatokra, de lassan már azok is feledésbe merülnek a sok munka miatt.

Nos igen. A munka.

A Földön meg kell valamiből és az nem más, mint amit ez a visszataszító szó jelent.

De bármennyire is próbáltam a munkámra koncentrálni egyszerűen nem ment.

Átgondoltam az egész életemet és hirtelen azon kaptam magam, hogy nem volt benne semmi izgalmas talán akkor mikor Danielékkel "megismerkedtem".

Most mindenki azt hiheti rólam, hogy a veszélyeket keresem. Hát igazuk van.

Egyszerűen túlságosan át akarom élni az izgalmakat, a félelmeket és azt, hogy bármikor bajba kerülhetek.

De itt ez az élet amit most élek.

Van egy szerető férjem, egy szeretni való gyermekem, de én még is többre vágyom.

Talán ez okozza egyszer majd a vesztemet is.

De visszatérve a munkámra.

Már csak egy óra és szabadultam. Végre ez egy rendes állás egy divatcégnél, de valahogy már nem bírtam a sok ruha között eltölteni több percet is, így mikor lejárt a munkaidőm siettem haza.

Otthon a mindennapos házi munkára vártam, de helyette amint beléptem a ház csillogott.

Elámultam, így az ajtóban leesett a kezemből a táskám egyenesen a földre.

Szembe velem pedig Daniel jött vigyorogva a lányunkkal a kezében. 

-Nos?

-Ezt ti csináltátok?-képedek el.

-Mi hát.

Ezen csak elmosolyodom és szorosan megölelem őket.

Az egész napot együtt töltöttük csak mi hárman. Ilyen is rég volt. De nagyon örültem neki.

A jó kedv egészen addig tartott, míg Will meg nem jelent a kertünkbe.

A lányomat beküldtem mesét nézni, csak előtte köszönt a "bácsikájának".

-Gyerekek gond van.- mondja már komoly fejjel felénk fordulva.

Mi olyan "mond mi az?" fejjel vártuk, hogy mi a hír, de a következőkre mi se számítottunk:

-A sírból a holttest egyszerűen eltűnt. Ma mentünk Julie-val (felesége) megnézni és ott volt a nyitott koporsó üresen egy nagy halom föld mellett.

Daniellel csak később fogtuk el a hallottak.

-Hogy micsoda?- dühöngött.

Járkált fel alá, csapkodta a napozó ágyakat meg a korlátot.

Engem se kellett félteni, én is nagyon ideges voltam csak nem úgy mint ő.

-Daniel fejezd be és figyelj!- mondta neki apásan Will.

A fiú utána lenyugodott és visszatért köreinkbe.

-Nos, szóval. Ha ti is ugyan úgy meg akarjátok találni akkor kéne szólni Mark-éknak.

Egyet értettünk ebben és miután a lányunkat átvittük Karlához utána mentünk is a régi házba ahol még együtt laktunk a srácokkal.

Benn pont filmet néztek, de mikor meglátták az arcunkat, akkor már tudták, hogy baj van.

Daniel csak pár szót mondott, de azok hallatára mindenkit elfogott a düh:

-Zack sírját kiásták!

Ez a rész is rövidre és eseménytelen dúsra sikerült mint az előző, de ígérem, hogy hamarosan jönnek az izgalmasabbak. Ezt a részt az előző fejezet első kommentelője izgatottsága miatt hoztam korábban! Kxx