- Bocs, de azok az ogrék túlságosan néztek. - biccentett az egyik asztal felé. Négyen álltak ott, eléggé izmosak, kb Mickékkel egyidősek. A legalacsonyabb, tényleg felénk nézett, épp odasúgott valamit a mellete állónak, aki kb fél méterrel volt magasabb nála. Gyorsan elkaptam a tekintetem.
Sajnos az asztaluktól tökéletes rálátás nyílt a miénkre.
- Mit kellene most csináljak? - kérdeztem Mickeytől. Bevallom féltem egy kicsit.
- Haza vigyelek? - miközben kérdezte elvett két dákót Nicole-tól, aki épp annyira érezte jól magát, mint én rosszul.
- Ü-üm. -hevesen ráztam a fejem. Semmiképp sem akartam egyedül otthon lenni. Jól akartam érezni magam a barátaimmal aznap este.
- Akkor bírd ki még egy darabig, csak amíg el nem mennek. Még amúgy is akartam neked mutatni valamit.
Értetlenül néztem rá, de végre nem azért mosolyodtam el mert a helyzet megkívánta. Bólintottam, mire a kezembe adta az egyik dákót, átkarolt, és úgy csinált, mintha puszit nyomna a homlokomra.
- De összenőttetek. - kuncogott Nicky az asztal túloldaláról.
- Mi nem, csak... - kezdtem bele a magyarázkodásba, de Mick félbeszakított.
- Inkább velem legyen összenőve, mint azok közül valamelyikkel.
- Uuu... Imserem öket. - kezdett bele a mesemondásba - Ugyanabba a konditerembe járunk. Nagyon azt képzelik magukról, hogy minden az övék. De már igazán elkezdhetnénk játszani!
- De én nem tudom, hogy kell... - értetlenkedtem.
- Majd segít neked Mick, ha MÁR EGYSZER A PASID! - Nicky a végét nem nekünk szánta.
Ránk kacsintott, nekem pedig szinte vigyorognom kellett. Mick ismét magához ölelt és elkezdtünk játszani.
Ami annyira nem is ment rosszul mint hittem. Eric csak hozta a sört és a cidert. Kezdtem egyre jobban érezni magam és egyre inkább voltam meggyőződve róla, hogy Mick tényleg a barátom. Nem is tudom, pontosan miket csinálhattam, csak az maradt meg, hogy hirtelen nagyon álmos lettem. Aztán meg Mick próbált kivezetni a szabad levegőre.
Csak akkor vettem észre, hogy a farzsebébe kapaszkodom, mikor rámszólt.
- Hé, ne itt vedd le rólam a nadrágot. - elég józannak tűnt, de egy kicsit tovább nevetett a viccén, mint amennyire vicces volt.
- Hol vagyunk?
- Felhoztalak a tetőre. Igazából nem most meg így akartam, de végül is mind egy, asszem.
- Mi van? - néztem rá értetlenül, miközben leültetett a földre, a leterített dzsekijére.
- Nem fázol? - kérdezte, miközben lehuppant mellém. Azonnal nekidőltem.
- Ne aludj el! Ha elalszol itt hagylak! - rázott fel, és a számhoz nyomott egy ásványvizes üveget. Ügyetlenül próbáltam inni belőle, aminek csak annyi lett az eredménye, hogy csurom víz lettem.
- Basszus bocsi!
- Fázom... -kezdtem leerölködni magamról a vizes felsőt.
