A telefonom rezgésére ébredtem másnap.
So: sziaaaaa
talalkozhatnank valamikor?
Mick: tutod h ejszakas vagyok ma nem megy
So: de nagyon fontos
Mick: tenyleg bocsi
So: es ha csak felmegyek hozzad par percre...
Mick: nem
So: de mar itt vagyok az ajtod elott
Valaki nem is tudom hányszor rúgott bele a bejárati ajtómba. Mi a pi...
Magamra kaptam egy farmert, azért mégsem alsóban fogok ajtótnyitni.
Mikor kinyitottam, egy kócos, kipirult Sony nézett fel rám, kezében egy szatyrot szorongatva.
- Szia.
- Szia - mondtam döbbenten, majd félreálltam az ajtóból jelezve, hogy jöjjön be.
- Vissza hoztam a pólód. - mondta, majd feszengve huppant le a kanapémra. Valami baj történt.
- Kérsz egy kávét? - kérdeztem úgy téve, minthogyha nem lenne semmi, odamentem a kávéfőzőhöz és elkezdtem csinálni egy friss adagot.
- Köszi, de nem. - nyögte, térdeit összeszorította, a kezeivel pedig lejjebb kezdte húzogatni rövidnadrágja szélét - Felkeltettelek?
- Ja... - mondtatom vége ásításba fulladt.
- Jaj, ne haragudj! - kezdett el szabatkozni, mintha valami vétséges bűnt követett volna el. Máskor sosem szokott ilyen lenni.
- Ugyan, semmi.
Csak csendben ült és a lábát nézte. A kávéfőző jellegzetes hangja töltötte be a helyiséget.
Nem tudtam mit mondani, bár nem mintha nagyon megeröltettem volna magam. Megvártam míg lefő a kávé, majd egy csészével a kezemben ültem le mellé.
Még mindig a padlót mustrálta, kezei az ölében. Az egyik apró kis mancsocskájára tettem a kezem, jéghideg volt, mint úgy általában. Ősszerezzent, majd elpirulva nézett fel rám.
- Baj van?
-Ash megcsókolt... - dünnyögte. Vagy kétszer forgatta meg a tőrt a mellkasomban.
- És az rossz?! - nevettem eröltetetten.
- Nem tudtam hogyan viszonozzam, és azt hitte, hogy visszautasítom. Olyan béna vagyok... - temette arcát kezibe.
- Pfff... - nem bírtam ki, muszály volt nevetnem. Midig olyan ügyetlen, már igazán megszokhattam volna, de nem. Valamiért mindig olyan jót mulatok rajta. Annyira aranyos.
- És, utána mi lett?
- Elszaladt...- mormogta - még azt sem várta meg, hogy elköszönjek.
Félrenyeltem a kávém, amint kimondta ezeket. Istenem! Hogy létezhet két ilyen szerencsétlen ember a Földön?!
- És ehhez hogyan jövök én? - kérdeztem nevetve.
- Csókolj meg! - mondta eltökélten So. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam meglepettségemben.
- Mi..?
- Csókolj meg, hogy megtanuljam hogyan kell!
- Te hülye vagy... - mondtam jó pár másodperc szünet után.
- Faszfej! - boxolt gyomorszájon. Fajdalmasan görnyedtem össze.
- Miért akarod az első csókodat mindenáron elkúrni?! Azr hittem a lányoknak ez olyan fontos dolog.
- Az is! Ezért szeretném megtanulni, hogy minél jobb legyen.
Jah, hogy én nem számítok bele...
- Ez akkor is faszság.
- Ne már! Csak egy kicsi dolgot kérek tőled. Nem halsz bele! - háborgott, de mikor meglátta, hogy nem ér el vele semmit, bociszemeket meresztett rám, és belecsimpaszkodott bal karomba - Kérlek, Mickey...
- Nem.
- Naaa...
-Nem tudsz rávenni. - tettem le az üres csészét a kávézóasztalra.
Nem tudom, hogy mégis milyen ötlettől vezérelve, de Sony hirtelen eldöntött a kanapén, ráüld a csípőmre a térdeivel pedig iszonyat erősen szorított, hogy hiába próbáltam eltolni a derekánál fogva magamtól, nem tudtam. A fejem mellett támaszkodott kezeivel.
- Hallod, mi a szart csinálsz?!
- Mickey, kérlek... - nézett le rám kérlelőn. A toppja dekoltázsa premierplánban tárult elém, és még mindig az ívesen megfeszülő, vékony derekát markolásztam.
Nem tudtam mit mondani, csak nyeltem egyet megpróbálva nem a melleit nézni. Egyre közelebb hajolt hozzám.
Ez így nagyon nem helyes...
