Nem is tudom, hogy mire gondoltam Ash-el kapcsolatban. Mármint, a barátom, de... Annyira rá voltam görcsölve a semmire. Egy nagyon kedves, figyelmes srác aki mindig az ember kedvében akar járni. Oké. De sosem tartott lánynak, sosem volt ott, mikor valakire szükségem volt, vagy segítség kellett. Sosem őt hívtam, egyszer sem jutott eszembe, hogy ő lenne az az ember.
Megint csak a lányos faszságom miatt gondoltam, hogy köztünk van is valami. Hogy nekem egy jó tanuló, kedves, jófiú kell aki mindenki szerint tökéletes és cuki és cicafiú meg a kisfaszom. Olyan, de olyan hülye va...
- Sony... Hé! - pöckölt orron Mick. Teljesen más univerzumban jártam és csak akkor zökkentem vissza oda, a fürdőszobába.
- He... Bocsi, csak bebambultam. - pislogtam.
- Ideadnánd a törülközőmet?
- Jah, per... - nyúltam sietve az említett tárgyért - sze, hogy nem! - vigyorogva lóbáltam olyan távolságban a türcsit, ahol a punk már nem érhette el. Bosszúsan nézett rám.
- Add ide, te kis nyomi, vagy megfürdetlek.
- Ahha... El sem érsz idáig a malackezeiddel, dagi. - felálltam a wc-ről és a szűk kis helyiségben elmentem egészen a falig. Michael csak akkor tudott volna elérni, ha feláll, de akkor ugye kilátszott volna a...
Hmm, igen.
- Azt mondod?
- Azt biza.
- Nagyon csúnyán megpancsoltatlak.
- Ahhaa, nagyon megijedtem most. - sóhajtottam teátrálisan, de befejezni már nem tudtam, mivel Mike egy nagy lendülettel felállt, habos testéhez rántott és belerakott a vízbe ruhástul. Mire felocsudtam a látványtól való zavaromból Mike szélesen vigyorgott rám velem szemben ülve a kádban. A háttérben a Teeenagers ment.
- Te hülye fasz!! Utállak!! - hisztizve kapálóztam, hogy valahogy kivergődjek, de a punk lefogott derekamnál fogva.
- Tudod, én is elgondolkodtam azon, amire jutottál, és nekem ez a véleményem... - Mickey közel hajolt hozzám közben lassan hunyta le szemeit. Olyan természetesnek éreztem, hogy ott csókolóztunk. Valahogy Mickel minden olyan természetes volt. Mindíg szerettem vele lenni, még akkor is, ha haragudott rám.
- Azth... Khm... Azt hiszem fel kellene öltöznöm - szakadt el lassan számtól a punk kipirult arccal, bizonytalan hangon beszélt.
- Re-rendben, asszem...
Mikor Mick kinyúlt a törülközőért lángoló arccal fordultam el megpróbálva minél kevesebbet látni belőle. Sokkal jobban voltam attól zavarban, hogy tetszik az, amit látok, minthogy Mickey meztelen. Viszont nem gondoltam, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Annyira, hihetetlenül boldog voltam.
Miután kiment a fürdőből én kiszálltam a kádból és a csurom vizes cuccaimat elkezdtem ledobálni magamról a padlóra.
- Adjak ruhát? - jött a szomszéd szobából - Asszem hagytál itt egy nadrágot.
- Aha, légyszi! - kiabáltam vissza, majd immár meztelenül kezdtem kutakodni egy száraz türcsi után. Bingó!
Miután sikeresen megszárítkoztam törülközővel magam körül léptem ki a párás helyiségből be Mike hálójába.
A fiú kimerültem ült eldőlve az ágyán egy farmerben, szuszogva, laposakat pislogva. Mellette ott hevert szépen összehajtva egy póló és az én egyik rövidgatyám.
- Fáradt vagy?
- Csak egy picit... - a mondat vége egy ásításba fullt - vettem elő neked ruhát.
- Köszi! Elfordulsz és felvehetem itt, vagy kénytelen leszek kimenni?
- Oda se néztem. - fordult oldalra elővéve egy telefont.
- Te bebúrtad a telóm?
- Aha, van rajta CandyCrush. - motyogta álmosan, mire én csak szemforgatva elvettem a ruhadarabokat az ágyból, és amilyen gyorsan csak tudtam felvettem őket.
Mike már félig alvó állapotban feküdt a feje búbjáig betakarózva, csak a haja lógott ki.
Olyan aranyos volt...???
- Alszol? - suttogtam bekukucskálva a takaró alá.
Mike kihasználva hogy csak centik voltak köztünk egy gyors csókot nyomott a számra.
- Még nem - aznap már sokadszorra kipirulva pislogtam rá, mire ő csak álmoskásan elmosolyodott - Idebújsz?
- A-aha... - szófogadóan bebújtam én is a takaró alá, és amolyan kiskifli-nagykifli stílusban befeküdtem mellé. Az ágyneműnek hihetetlenül jó, Mickey-illata volt.
- Elfelejtettük befesteni a hajad.
- Ühüm...
Már tényleg épp, hogy nem aludt. Nem tudtam, hogy ott maradjak vele, vagy pattanjak, miután bealszik.
- Itt maradsz velem? - mint hogyha olvasott volna a gondolataimban. Rémisztő.
- A-aha, persze...
- Amúgy hazudtam...
Mi?
- Igazándiból nem is fordultam el, mikor öltöztél... - dünnyögte a
hajamba. Azt hittem felrobban az arcom annyira égett
- M-Michael!!
- Annyira szép vagy... - húzott még közelebb magához - Mindig is tudtam...
Kezdett egyre furábban beszélni.
- Szeretem a dinnyét...
Pffff...
- De csak a görögöt. Tudod, azt amelyik olyan zöld és piros belül. Csak azt szeretem...
- Okéééé, Michael... - fordultam vele szembe kuncogva.
- De nálad még azt sem jobban... - mormogta csukott szemmel. Már tényleg aludt.
- Rendben, Mike... - motyogtam kislányos zavaromban.
Hát ennyi lett volna egyenlöre Sony és Mick, iszonyatosan örülök, hogy ennyien szeretitek ezt a sztorit, és amint elég erőt gyűjtöttem elkezdem majd a második évadát is szerintem, addig viszont majd ilyen kis szösszeneteket kaptok, hogy első randi, karácsony, meg ilyenek.
Ne feledjétek hogy nagyon szeretlek titeket!! 😚😚🐳😍❤❤❤🍄
