A Huh egy rockkocsma volt, alaposan eldugva a belvárosban. Se egy neonfelirat, se egy tábla, még egy cetli sem volt az ajtón, ami jelezte volna, hogy egyáltalán létezik, még is mindenki tudta hol van.
Egyszer, mikor nyolcadikos voltam és épp zenei-fesztivál időszak volt, Mick elhozott ide, de akkor max harmincan lehettek a kocsmában, és csak pár percig maradtunk, amíg Mickey megvette a kis örömcsomagját. Azóta már leált, azt hiszem.
Most viszont szinte zsúfolásig volt, Nicole-ba kellett kapaszkodnom, hogy ne vesszek el egy kifelé tóduló tömegben.
Épp, hogy láttam ahogy Trash beszélt a pultossal, vicces volt, épp hogy felérte a könyökével a bárpultot. A csapos bólintott és elmutatott jobbra, valahova lefelé.
- Nem vesztél még el? - kérdezte kissé bágyadtan Eric. Túl fűszaga volt.
- A-a. - nyögtem, és megpróbáltam messzebbhajolni a szájától.
Ahogy egyre belljebb mentünk szinte minden asztal dugig volt és a darcz táblánál is jó páran álltak sorba, hogy dobhassanak. A falakon pedig végig körben bekeretezett koncertplakátok. Elég régiek. Pont azon gonolkoztam, hogy hogyan nyúlhatnám le az egyiket, mikor a lábam megbotlott valamiben. Trash épp csak el tudott kapni, hogy ne guruljak le a lépcsőn.
- Vigyázz. - nevetett miközben felállított és elkezdett lefelé terelni.
Lent egy kb ugyanakkora terem lehetett, mint a földszinten, de itt jóval kevesebben voltak.
Négy, vagy öt biliárd asztal lehetett, a leghátsó kivételével mind foglalt.
- Gyere! - ragadta meg a kezemet Mick és erőtelljesen elkezdett az üres asztal felé rángatni.
- Au, mi van?
- Nem igaz, hogy még akkor is észrevesznek akiknek nem kéne, ha úgy nézel ki, mint egy kisfiú. Már nem is bánom annyira, hogy nem öltöztél ki. - idegesen suttogott a fülembe.
- Mi van? Miről beszélsz?
Nem válaszolt, csak hátra pillantott.
- Ne haragudj! - még mindig ideges volt. Hátra akartam nézni, hogy mégis miről beszél, de nem hagyta.
Hirtelen a jobb keze a csuklómról a fenekemre lendült.
- Mi a f... - nyögtem.
- Ssss... -susogta, majd még jobban elkezdett tolni, közben a keze végig rajtam volt.
Persze mondanom sem kell, hogy azelőtt senki sem ért hozzám semmi olyan helyen, ezért még attól is zavarban voltan, hogy csak épp hogy ott volt a keze, becsúsztatva a farzsebembe.
Eric türelmetlenül integetett felénk egy dákóval.
- Mi van már?! - ordibálta.
Valahogy már annyi kedvem sem volt az egészhez, mit azelőtt.
