- jó napot! - lépett be az ajtón Mick. Ezuttal zöld hajjal.
- Szia!
- Szia! - vigyorgott le rám.
- Anya most nem hall, ne foglalkozz vele. Tetszik a hajad színe.Gyere, ülj le a nappaliba, mindjárt kihozom. Am megint egy új pc? Megan hoz valamit inni. - bombáztam egyszerű férfi agyát az egyszerre túl soknak bizonyuló információval.
- De nem vagyok szomjas... - kezdett bele.
- Nem baj. Megan!!
- Mi van?? - hallatszott a szobájából.
- Adj a vendégnek inni!
- Te nem tudsz?!
- Nem!!
- Nincs kezed?!
- Húzd már ki a beled, nekem dolgom van!! - ordibáltam addigra már mérgesen közben letessékelve Mickeyt a kanapénkra, aki szemöldök-vonogatva hallgatta a rövid kis párbeszédet.
Nem vártam meg, mire húgom kivonszolja magát, minek? Gyorsan beviharzottam a szobámba, és már vittem volna is ki a képet, mikor a telefonom jelzett.
Aakiraly: hogy van az orrod? :o
Soso: meg faj egy kicsit, de nem veszes :)
Aakiraly: biztos? :s
Soso: nana! ;)
Szinte éreztem, ahogy a kis, rózsaszín szivecskéim repdesnek a fejem felett. Úgy vihogtam, mint egy ididóta.
Soso: bocsi de most mennem kell este irok meg szio :D
Aakiraly: csa :)
Felkaptam a földről a papírba csomagolt festményt, majd mentem is kifelé.
- ... annyira nem is rajzol jól. Mármint, tök aránytalanok a képei, meg minden. Szerintem ne várj sokat attól a képtől...
Megan pont háttal ült nekem a kanapén, szal nem láthatta, ahogy óvatosan felemelem a már félig megivott ciderjét, és a maradékot a fejére öntöttem.
- Hülye nyomorék, ezt mért kellett? - pattant fel dühösen. A pár pillanat alatt össze kapkodott sminkje a kék melírcsíkjaival együtt szétfolytak az arcán.
- Legalább itthon ne pózerkedj, légy szíves. A Koolaidos hajad meg mosd át, mert meg fogja fogni a ruhád meg az arcod.
Oké, bevallom a pózer szó elég erős volt így, hogy Mick is ott volt, de utálom azt a fajta létformát, aki épp olyan akinek/akiknek imponálni akar, csakhogy menő lehessen. Nagyon nem birom, hogy ő is ilyen lett.
- Shitface! - könnyes szemmel lökött félre (már akkor magasabb és nehezebb volt nálam), és viharzott be szobájába. A Summersbys üveg halkan koppanva esett ki a kezemből, a padló, és kicsit a kanapé is olyan lett.
- Eléggé megváltozott a húgod, mióta nem láttam.
- Sajnos szar irányba. - motyogtam. - Meg várod, amíg feltakarítok? Szeretném látni, ahogy kibontod.
- Oksa. - vigyorgott rám türelmetlenül.
Felvettem az üveget a földről, majd hoztam egy felmosót, és egy nedves szivacsot, gyorsan feltakarítottam, majd huppantam is le Mick mellé ajándékot bontani. A kanapé még vizes volt és kezdte máris átáztatni a gatyám, de nem érdekelt.
- Ok, nyithatod.
A csomagolás nem volt nagy szám, olyasmi papír volt, mint amibe a virágokat szokták csomagolni. Csak annyit írtam rá "Neked." és egy kis punkot rajzoltam mellé, ami őt akarta ábrázolni de annyira nem lett jó.
- Csak hatszor kezdtem újra, szal ha szar lett, jövőre bonbont kapsz.
Amint kicsomagolta, és valamennyire meg is nézte, mit kapott, már nekem is esett, és elkezdett nyomorgatni.
- Köszönöm, bassza meg, köszönöm! - mormogta a hajamba.
- Boldogat! - nevettem, és nehézkesen kiszabadítva karjaim a szorításából vissza öleltem.
Enyhén cigaretta, izzadság és valamilyen, olcsóbb pia szaga volt a pólójának. Viszont a bőre illata egész finom, és az legalább cseppet sem változott rajta, mióta ismerem. Olyan "feels just like home..." illat.
Igazándiból belegondolva, anyán kívül ő az egyetlen állandó, és biztos dolog az életemben, ami nem változik meg gyökeresen egy-két éven belül.
- Imádlak te kis nudli! - fogta két tenyere közé a fejem, s nyomott egy puszit az arcomra... Ami félig a számra sikeredett. Be vallom, még nem csókolóztam. Meglepően puhák voltak az ajkai... Jesus! Miken gondolkodom??
