So egyre közelebb hajolt, bennem pedig az ütő is megállt. Nem tudtam, hogy akarjam-e, vagy pedig ne. Egyfelől annyira jó lett volna, már általános 8.-óta meg akartam csókolni, de sosem volt rá lehetőségem. De most itt volt. Viszont valami kis idióta hóbortja miatt, nem pedig miattam. - Te most ezt komolyan akarod? - néztem rá értetlenül fintorogva. Már éreztem arcomon a lélegzetét. - Nagyon. Csak pislogni tudtam rá, ő elszántan nézett szemeimbe. - Hülye vagy. - Jó. - Oké - feltámaszkodtam fél könyökkel, s tarkójánál fogva magamhoz rántottam. Meglepettségében először ellenkezni próbált, de végül még közelebb hajolt hozzám. Tényleg ezt akarom? Tényleg így? - Ne légy buta. - pár pillanatnyi habozás után, végül nyomtam egy puszit pisze orrára. Persze, hogy nem. Kihasználva meglepettségét felpattantam, és szobámba baktattam valami felső után nézve. - Buzi vagy! - fujtatott duzzogva a kis hableány, követve engem. - Jó is lenne! - nevettem szarkasztikusan, amit nem tudott mire vélni, zavartan ráncolta szemöldökeit. - Tök jó, hogy tényleg csak egy kis dolgot kérek tőled, de te még csak erre sem vagy képes! Nagyon jó barát vagy, mondhatom. - Aha... - az egyik Ramstein-es pólóm szagoltam meg épp. Izzadságtól és bagótól bűzlött, így a többi szennyes közé hajítottam a szoba túlsó sarkába, majd vettem is a kezembe a következőt, hátha annak jobb szaga van. - Fúj! - hát persze, hogy nincs. - De komolyan! Tényleg nem számíthatok rád! Sohasem vagy ott, amikor igazán szükségem van rád! Szemforgatva dobtam el a sokadik szennyes pólóm, So kezdte igazán túlzásba vinni a színészkedést. - Pedig én még a ruhádat is mosom, amivel úgy látom egyedül vagyok. - a mondat végén már szélesen mosolygott, és felém hajította tiszta, So illatú pólómat. Jólesőn szippantottam be az illatát, ahogy belebújtam. - Kössz, nudli! - Nincs mit. - mosolygott, majd már épp megfordult volna, de állánál fogva elkaptam, szájára nyomva enyém csak egy pici csókot adtam... Volna neki, ha nem nyitotta volna ki száját, és kezdett volna hevesen visszacsókolni. Tudom, tartanom kellett volna magam. Tudom, eleve nem kellett volna megcsókolnom sem. Elkellett volna hajtanom a picsába. Mert ez hülyeség. Nagyon, nagyon, nagyon NAGY hülyeség, amit csinálunk. Mire már a következőt pislogtam az ágyamnak dőlve ült a padlón, a hátamba kapaszkodva a pólóm alatt körmeivel, én pedig mellette, kétoldalt támaszkodva az ágyam szélén, a nyakát csókolgatva. Eszméletlenül puha, és finom volt a bőre, és mindenegyes apró nyögésénél jólesőn összerándult valami odalenn. Mi a fa... Mikor abbahagytam, kipirulva és zihálva nézett fel rám, úgy éreztem én is, mintha nem lenne semmi levegő a szobában. - Asszem most elmész. - O-oké... - nagyjából kitámolygott a lakásajtómig, majd még ott visszafordulva egy puszit nyomott jobb arcomra, aztán botorkálva elszaladt.
So: koszonom
Ahogy leültem a kanapéra, észrevettem, hogy nadrágom valamiért szűkebb lett. Mi a pi... Baszd meg!!
Sziasztok!! 💋 A végén sok noszogatásra mégsem írom átt az egész sztorit, viszont megpróbálok sokkal rendszeresebben hozni részeket, nem kétévenként teliholdkor. 😉 Nagyon köszönöm, hogy olvastok, szeretlek titeket ❤❤🌱❤🌱❤🌱❤❤❤❤🌿👊🏻🌛💋💋🐒🐗
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
