Trágár szavak is megtalálhatóak a történetben.
A mai napom hihetetlenül szarul kezdődött. A szokásosnál is fáradtabbnak éreztem magam. Még a reggeli teám sem dobott fel. Ráadásul mire beértem a suliba egy pokoli fejfájás kerített hatalmába. Ma papám vitt suliba így én voltam az első az osztályomból. Hihetetlen milyen nyugalmas tud lenni egy osztályterem reggel. Persze amíg meg nem jönnek az ökör osztálytársaim. Mindenki meglátta rajtam hogy valami nincs rendben.. Mindenki kerdezgetett: " valami baj van?"
O ne aggódjatok. Ha valami lelki probléma lenne azt nem vennétek észre. Gondoltam magamban.
Mindenkit lenyugtattam hogy csak szar reggelem van és egy rohadt fejfájásom.
Amikor így kelek, senki se idegesítsen fel mert az pórul jár.
Dani futott be utoljára. De ma valahogy máshogy nézett ki.. Mármint a ruhája a szokásos. Egy fekete farmer, fekete vans cipő, egy fekete Nirvanás póló. Dögös volt. Nagyon. De az arca és a haja. Az szeme alatt sötét volt.. Mintha nem is aludt volna. A haja pedig kócos. A szeme pedig nem úgy csillogott mint tegnap..
Ekkor rám nézett.
Vagy 3 percig csak néztük egymást, végül a csengő zökkentett ki minket egymás szeme vizslatásából.
A nagy szünetben Nina elment a bufébe míg én fent maradtam. Ilyenkor általában kiürül az osztály. Szeretem a csendet. Ráültem az asztalra és kifelé bámultam az ablakon. Esett az eső. Szerettem nézni ahogy esik. Olyan mintha mindig alkalmazkodott volna a hangulatomhoz. Jó érzés volt.. Mintha ő mindig velem lenne.. Persze ez lehet butaság, de mégis.. Nem tudom. Gondolataimbol Dani ébresztett fel. Leült a pádom rá, szorosan mellém, majd megszolalt.
-sajnálom
Két nap alatt ez a második amikor bocsánatot kér és nem tudom miért.
-mit?
-hogy beleszoltam abba hogy kit ölelj meg. Igazad van.. Mégcsak harmadik napja ismerlek. De már nem ismerek magamra.
-ezt meg hogy érted?-néztem gyönyörű, barna szemeibe
Ő is a szemembe nézett. Nem válaszolt. Csak néztük egymást. Elvesztünk egymás szemében.
- most akkor mi van? - hirtelen mindketten a hang irányába fordítottuk tekintetünket. Végül rájöttem hogy Máté kérdezte.
-semmi-válaszoltuk mindketten egyszerre. Majd Dani még egyszer rám pillantott és elviharzott.
Zavartan néztem Mátéra majd inkább leszalltam a padról és leültem a székembe. Nem igazán beszélgettem ezután senkivel. A gondolataim csak körülötte forogtak. Csak ő járt az eszembe. Suli után szokásához híven utolért. Most én szólaltam meg először.
- hogy értetted?
-mit?
-azt hogy miattam nem ismersz magadra.
-úgy.
-hogy?
Ekkor megálltam. Mérgesen belenéztem szemébe.
- a rohadt életbe hagyd már ezt abba! A tököm tele van a fejtegetéseddel!
-az érdekes, mivel hogy neked nincs tököd.
Egy szemforgatással válaszoltam majd gyorsan elmentem. Most csak azt akartam hogy hagyjon békén. De ez nem volt lehetséges,ugyanis a karomnál fogva visszahúzott és nekinyomott az egyik ház falának. A fülemhez hajolt majd megszolalt, halk, rekedtes hangon.
- szívesen, lehúznám a nadrágod hogy melyikünknek van igaza, bár szentül hiszem hogy nekem. De ha lehúznám nem tudnák uralkodni magamon és a végén azon kapnám magam hogy a csúcs felé viszlek. Viszont nem akarlak egyből ágyba vinni. Nem csak egy egy éjszakás kalandot akarok tőled. Többet. Sokkal többet akarok.
Teljesen lefagytam. Csak álltam ott, miközben a falhoz nyomott és reagálni sem tudtam arra amit mondott. El sem hittem hogy ezt mondta.
Szemembe nézett,majd megpuszilta a homlokom és elment. Csak elment. Mint tegnap. Nem is köszönt. Kezd elegem lenni a rejtélyes elviharzásaibol. Elindultam a buszmegálló felé. Amikor oda értem Veronika, az osztálytársamat láttam meg.
-Szia!
-Szia! Kérdezhetek valamit?
-persze
- már nem azért, de olyan vagy mint egy vörös paprika. Ráadásul. Mi az a piros harapás nyom a füleden?
Álljon meg a fáklyás menet. Én aztán nem tudok kipirosodni csak egy kicsit elpirulni. És milyen piros harapás nyom a fülemen?
Kérdőn néztem rá majd egy tükröt nyomott a kezembe.
Az arcom mintha lángolt volna. A fül cimpámon pedig tényleg ott volt egy harapás nyom. Amikor meglattam jutott eszembe hogy amikor odahajolt éreztem valamit. Hát ez volt az. Az ütő is megállt bennem. Ez a srác. Egyszerűen. Hihetetlen.
