Mivel lekéstem a buszom ezért gyorsan felhivtam anyát hogy ne aggódjon. Nem igazán volt ettől boldog. De megnyugtattam hogy a következőn már biztos rajta leszek és nem lesz semmi bajom. Marcit elrángattam egy romos épülethez amit építés közben hagytak félben. Biztos elfogyott a pénz, ami nem m volt meglepő egy csomó fél kész épület ácsorog várakozva arra hogy valami legyen belőle. De valószínűleg nem lesz semmi belőlük. Vagy ha igen, akkor is csak pár év múlva. Illetve pár jósok év múlva. Mindig is lenéztem ezt a várost. Semmi igazán jó nem volt benne. Pár szép helyet kivéve. Ezek közé tartozott egy Park és a Duna mente. Semmi más nem tette különlegessé. És talán ez volt az ami mégis különlegessé tette. Teljesen más mint egy átlag város. Nemtudom hogy ezt jónak értelmezzem-e vagy éppen rossznak. Az biztos hogy ilyen város nincs mindenhol. És ilyen Dani sincs sehol. Dani. Megint itt tartunk. Újra ő a téma. Nemtudom, hogy mit kezdjek vele. Tényleg küzdenem kellene? Ez a kérdés foglalkoztatott. Egy másodpercre sem állt le az agyam. Pörgött, pörgött és pörgött.
-Hahó Csipkerózsika, mostmár azért felkelhetnél édes álmodból. Kezdesz megijeszteni.
-Hm? Mi? - ébredtem fel ahogy Marci mondta "édes álomból" ami egyébként olyan keserű volt, hogy ennél keserűbb dolgot még esküszöm nem tapasztaltam.
-Vagy öt percig áltál úgy mint egy zombi és semmire nem reagáltál.
Megszólalni sem tudtam. Hogy mivan?! Körülbelül öt percig gondolkodtam és teljesen kizártam a külvilágot. Na ezt nem csinálhatom mindenhol. A végén bezárnak egy elmegyógyintézetbe. Na azt már nem.
Viszont megint rájöttem hogy túl sokat gondolkodok így gyorsan halkan kiejtettem a "bocs" szócskát a. És elindultam az épület hátsó részéhez ahol is be lehetett menni. Marci csak csendben jött utánam. És engem is meglepett a bátorságom, pedig itt aztán egy csomó nem épp kedves hajléktalan lehet. Szerencsére egyel sem találkoztunk. Felmentünk a második emeletre ahol is megnutattam egy graffitit amit még én csináltam. Természetesen mint mindig eléggé művészi lett így nem mindenki értette. Két kezet ábrázolt az egész mű. A kezek holt sápadtak voltak, az erek amik behálózták őket, szinte virítottak. Ez mindig megnyugtatott. A művem mellett egyre csak gyűltek a " hozzászólások". 90%-a dícsérő volt, de természetesen volt egy pár gyökér aki úgy gondolta hogy neki már pedig nem tetszik és ezt meg is osztom vele. Édesek. Azt hiszik érdekel.
Pár perc múlva Marci megszólalt.
- Ugye te csináltad?
-Igen.
-Ez gyönyörű.
-Köszönöm.
- Mit jelent?
- Ezt fejtsd meg te.
- Én? Én nem vagyok művész.
- Nem kell ahhoz művésznek lenni hogy megérts egy művet. Nagyon sokan teljesen máshogy értelmeznek egy alkotást, mint amit valójában jelent. De mit is jelent valójában? Azt csak maga a mű alkotója tudja. Senki más. És ezt szeretem titokban tartani. Mert miért rontanám el a hangulatokat amit kivettek belőle.
Ha látnak egy vörös foltot, van aki azt mondja, hogy a szerelmet látja benne. Van aki a gyerekkort. Mivel ez egy piros pötty. És mi sem emlékeztet jobban a gyerekkorra egy piros pöttyös labdánál?! És ha ezen észrevételek meghallgatása után a művész bevallaná hogy az a vörös volt egy vércseppet ábrázol ami a kínra utal és a fájdalomra. Ezzel összetöröm őket, mégha egy kicsit is. És a végén nem lesz saját gondolatuk. Saját érzésük. Mert a másokét akarják átérezni. És ez szomorú. Ezért nem nézem a festményeknél az értelmet. Egyszerűen csak A hangulatra koncentrálok ami közben körülvesz . És hagyom hogy átjárjon. Ez a művészet. Érzelmet kiváltani. De soha sem egy adott érzést. Az mindig az embertől függ. Ennek a festménynek számomra van egy jelentése. Viszont neked kell rájönni hogy neked ez mit jelent.
Miután elmondtam ezt a hosszú monológot csak ültünk és néztünk. Később elindultunk hogy ezt a buszt már ne késsem le. Érdekes nap volt, várom a folytatást.
Sziasztok!
Tehát megint kicsit későn jött a folytatás, sajnálom. Sajnos valószínűleg mindig így lesz. Viszont mostmar nem fogok igazi szünetet tartani. Írni fogom ezt a történetet, még ha lassan is. Köszönöm hogy továbbra is olvassátok!
Jó éjszakát!
~Rami
