A hétvégém nagyon gyorsan elment. Szombaton még úgyahogy feküdtem az ágyban, vasárnap már rohangáltam vidáman, már amennyire vidámnak lehet lenni egy betegség közben. A rohangálást pedig úgy vegyétek hogy: konyha, szoba, konyha, szoba, konyha, szoba, konyha, szoba.
Ezen kívül csak a leckémet pótoltam valamint festettem rajzoltam..
Amikor reggel felkeltem és rájöttem hogy hétfő van, eszembe jutott hogy jön Dani. Nem sikerült lebeszélnem róla. Még szombaton tájékoztatott hogy mikor jön. Reggel csak untam a fejem és idegeskedtem a délután miatt. Vajon mi lesz? Csak ezen jár az agyam. Gyorsan elkészülök ugyanis túl sokat gondolkodtam és késésben vagyok. Copfba rakom a hajam teszek egy kis szempillaspirált, felkapom a kabátom és a cipőm és már rohanok is. Pont idejében értem ki. Ekkor a szívem eszméletlenül gyorsan vert . Amikor megláttam azthittem megáll.Istenien nézett ki. Miközben leszállt a buszról rám mosolygott, odajött majd megölelt. Megölelt. Utána rá mosolyogtam és mondtam hogy gyere. Elvittem a kedvenc helyemre. Gyönyörű kilátás és ami a legjobb nulla ember. Az utat végig beszélgettük és nevettük. Nagyon jó volt. Végül oda értünk. Nagyon tetszett neki a hely. Leültünk a földre, majd negszólalt :
-hiányoztál
-én?
-igen
-miért?
-mert kedvellek. Nagyon.
- kedvelsz?
- miért olyan nehéz ezt elhinni?
-mert én én vagyok. És nem egy gyönyörű, aranyos vicces lány
-te gyönyörű vagy, aranyos vagy, vicces vagy, kedves, édes, és nem csak kedvellek.
Teljesen elpirultam...
-de.. De... Én. Szóval. Ezt nem értem
-előbb hazudtam egy kicsit. Nem sokat.. Csak egyszerűen.. Többet érzek irántad.
-hogy hogy többet??
-többet.
Majd belenézett a szemembe. Közeledett hozzám. Meg akartam csókolni. De vártam hogy ő tegye meg. Már csak centik voltak közöttünk. Milik. És. Hirtelen eltavolodott.
-ahh. Én hülye.
-ezt most nem értem.
-nem akarok nyomulni
*nyugodtan nyomulhatnál, nem bánnám *gondoltam magamba viszont nem mondtam semmit csak megszakítottam a szemkontaktust.
-most mennem kell.
-jó, hogy mész haza?
-jön a bátyám értem
-rendben.
Semmit nem szóltunk egymáshoz. Leértünk a megbeszélt helyre rá pár percre már jött is a testvére. Mielőtt elment volna belesugott a fülembe :
- a csókot még pótoljuk.
Elállt a lélegzetem. Beszállt az autóba és elment.
Ezt mostmár nagyon nem értem.
