Próbáltam lerázni de nem igazán ment. Jó fej volt és aranyos de hihetetlenül pofátlan és nagyképű is. Az egyik oldala elképesztően aranyos és egyik pillanatról a másikra bele tudnál habarodni, de aztán megmutatja a másikat és a legszívesebben pofáncsapnám. Ez a szerencsém. Így nem volt olyan szívtipró. Leültünk egy kávéra. Már nagyon nagy szükségem volt rá. A pincér odajött hozzánk.
-Jó reggelt, mit kértek?
-jó reggelt, én egy Rózsás teát kérek. - a kedvencemet kértem.
-Citromot és mézet kérsz hozzá?
-igen.
-és te mit kérsz?
- én egy hosszú presszót tej nélkül
-rendben mindjárt hozom.
A pincér elment és pár percig csak csendben ültünk. Persze amíg meg nem szólalt és össze nem törte a törékeny tökéletes csendet.
-szóval rózsás tea?
-szóval hosszú presszó?
-az enyém jobban hangzott.
-hm. Lehet.
-nem lehet. Biztos.
-jó nyertél.
-mindig nyerek.
- egoista.
-csak az igazat mondtam
-annak a túlzott változatát
-hm. Lehet
-nem lehet hanem biztos.
-nem mondom ki hogy nyertél.
-nem szükséges, már kimondtad.
Megjött a pincér és a beszélgetésünk szétszakadt.
-tessék a rózsás tea és presszó kávé.
-köszönjük. - mondtam.
-miért mondtad többesszámba?!
-mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
-miért mondtad többesszámba? - tette fel újra lassabban a kérdést.
-hát mert gondolom te is megköszönted volna és akkor ezért.
- hm. Érdekes. Amúgy mi most randizunk?
-mi? Nem!! - hát szíven ütött ez a kérdés. Te jó ég?! Én mit csinálok?! Nem akarok pasit nagyon nem. És most ahj. Mi az izé folyik itt?!
-pedig ez egy randinak tűnik.
-de nem az.
-de az.
-de nem az.
-de
-nem
-de
-nem.
-de.
-jólvan hagyjuk.
-nyertem
-gyerekes vagy. - mondtam ingerülten. 1 perc alatt feltud húzni.
-lehet.
Majd mélyen belenézett a szemembe és farkasszemet néztünk. Álltam a tekintetét. Viszont elővette azt a szívtipró féloldalas mosolyát. Ami hihetetlenül szexi. Nem bírtam tovább, úgy éreztem ha nem nézek el, rájön hogy ez mennyire tetszik nekem. Így elnéztem és felnevetett.
-mi van?
-olyan aranyos vagy amikor zavarba jössz.
-nem jöttem zavarba... De.. Szóval azért.. Köszönöm.
És újra nevetett. Olyan Jól hangzik a nevetése. Ez a gyerek. Ahj. Miért tetszik? Ott van Dani. De Dani nem akar velem lenni. De nekem akkor is ő kell. Vagy mégsem? Jajj valaki segítsen.
Úgy látszik elgondolkodhattam mert Marci húzott vissza a való világban. Valamit kérdezett de fogalmam sincs hogy mit.
-tessék?
-csak annyi, hogy mehetünk?
-persze,csak kifizetem.
-már kifizettem.
-hogy? Miért?
-mert az illem azt mondja. - és újra az a féloldalas mosoly. Ahj.
-köszönöm. - viszonoztam a mosolyát.
Felkeltünk, épp felakartam venni a kabátom amikor azt elvette tőlem, megfordított és rám adta. Hű ha. Hát ez. Aranyos volt. És férfias. És helyes. És cuki. Egyszóval baromira tetszett.
Ettől elpirultam és megint megjelent az a bizonyos mosoly az arcán. Hát. Szívesen megcsókolnám.
-min gondolkodtál el?
-hol? Mikor?
-a kávézóban.
-hát.. Mindegy.
- na.. Nem mindegy.
- csak egy fiún?
-csak egy fiún? Szerelmi sztori?
-valami olyasmi..
-szívesen meghalgatom.
-hosszú.
-van időm.
Belenéztem a két gyönyörű szemébe és úgy éreztem most azonnal el kell mondanom valakinek. És most benne bízok a legjobban. Érdekes. Most ismertem meg és rettenetesen megbízok benne. Aztán lehet majd csalódok. Meglátjuk... Már nem érdekel.
-hát..
-bennem megbízhatsz.
Ekkor megfogta a kezem és magához húzott. Belőlem pedig kitört a sírás, ő pedig megjobban magához húzott és nyugtatgatni kezdett. Ügyesen csinálta mert pár perc alatt teljesen lenyugtatott és csak ültünk együtt egymásra borulva csendben.
-szóval hogy is volt?
-szóval..
