-Na húzz innen. Takarodj. Szabad vagy.-Lök ki a kapun egy őr. Az arcom bele csapódik a nedves betonba. A kezeim pedig mellé. Becsapja a kaput, majd eltűnik. Feltápászkodok a földről. Vérfoltot hagy az arcom. De az eső elmossa. A tenyeremen felhorzsolódott a bőr. Szép. Most basztak ki egy elmegyógyintézetből..
Megfogom a bőröndöt, és elkezdem húzni magam után. Azt sem tudom milyen évszak van, vagy hogy milyen nap. Azt sem tudom hol vagyok. Itt nőttem fel.
Sétálok pár métert, amikor a lábam jelezni kezd. Nincs rajtam cipő, és az érdes beton kidörzsölte a talpam. Véresre. Nem törődök vele. Csak sétálok tovább. Fekete hajam az arcomba hull. Szemfestékem lefolyik, fekete ruhám pedig teljesen elázik. Körmeim tövig lerágva, kezeim összevagdosva. Az intézet körül egy nagy pusztaság van. Sem erdő, sem házak, semmi. Csak megyek végig a beton úton, azt remélve talàlok valamit, ami alá bemehetek, hogy ne àzzak tovább.
YOU ARE READING
Az élő halott
HorrorHúsz évig voltam odabent. Húsz évig össze voltam vele zárva. Húsz évig bennem lakozott, járkált bennem ki be. Nem tudok tőle megszabadulni. Nem tudom legyőzni. Halott vagyok. * * Kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy mindez csak álom volt. 4 évig...
