Az élő halott

54.

-Ann.

-Tessék?

-Edd ütött el minket?

-Igen. Féltékenységből...

-Miért volt féltékeny.?.

-Mert Theo volt a legjobb fiú barátod. És azt hitte, hogy szeretitek egymást.

-Miért hitte azt?

-Mert sokat beszélgettetek.

-Pedig csak haverok voltunk...

-Voltatok. Valami történt az ámotokban, ami összehozott titeket.-Mosolyog.

-Aha.-Bólogatok.

-Na szóval, pakoljatok ki, majd beszélünk. Ja, és Theo együtt alszatok, Edd szűre ki van téve.-Nevet fel. Ez a nő tele van energiával és boldogsággal.

Kipakoltuk a cuccainkat, lementünk a lépcsőn, majd beszabadultunk a konyhába.

-Éhesek vagytok?-Szalad mellénk Ann.

-Eléggé. Ehetünk valamit?

-Persze, hisz otthon vagytok.-Nyitja ki a hütőt. -Holnap bemegyünk a városba kicsit körül nézni. Meg bemegyünk egy templomba. Beszélnem kell egy apácával.

-Apácával?

-Igen, fontos iratok vannak nála, tudod, mikor temették az apám, nála maradt egy-két irat és azért megyünk el majd.

-Biztos hogy jó ötlet Shopienak templomba mennie?-Ráncolja a homlokát Theo.

- Persze, miért ne. Ami történt az álmotokban, az csak egy álom volt.

-De miért álmodtuk pontosan ugyan azt?

-Nemtudom. Fogalmam sincs. Na de egyetek.-Vesz elő a sütőből egy nagy tepsi sültkacsát, és zöldségsalátát a hűtőből, majd elsiet.

-Theo. Ez biztos jó ötlet?

-Nem. Nagyon nem.-Rázza meg a fejét.

-Oké, nem akarok kétségbe esni, de mi lesz ha történik valami?

-Mint pl?

-Hát nem tudom. Megölöm a papokat és isten belém vág egy villámot.-Nevetem el magam kínomban.

-Én nem ilyesmire gondoltam, de ezis jó gondoltat.-Szúrja bele a villáját a salátába, majd tele tömi vele a száját.