Az élő halott

60.

Ahogy megérkeztünk a templom elé, a gyomrom görcsbe rándult.

-Nyugi Shopie. Fogom a kezed végig, nem lesz baj.-Fogja meg Theo a kezem, majd kiszállunk.

-Ittis vagyunk. Gyertek utánam, de körbe is nézhettek akár.-Utasít minket Ann, majd besiet a főbejáraton.

-Oké. Nem lesz semmi baj.-Nyelek egy nagyot, belenézek mélyen Theo szemébe, majd elindulunk miis befelé.
Ahogy belépek az ajtón, megcsap valami illat. Sosem éreztem még ilyen illatot. Sem rossz, sem kellemes nem volt. Furcsa érzésem támadt.

-Theo. Inkább menjünk ki.-Fordulok vissza, amikor egy pap mellénk lép.

-Hova hova?

-Épp menni készültünk.-Szorítom meg Theo kezét.

-De hát még csak most jöttek. Jöjjenek, körbevezetem magukat.

-Áh, semmi szükség rá. Jártam már itt.-Pislogok.

-Azt nemhiszem. Téged még nem láttalak itt.-Kacsint rám.-Gyertek velem.-Fordít nekünk hátat.-Ann sokat beszélt rólatok. És, mialatt kómában voltatok, álmodtatok valamit?-Húzza fel a szemöldökét. Theoval egymásra nézünk.-Szóval igen.-Vezet be egy nagy fehér terembe, ahol középen gyertyákból van formálva egy kör. -Gyertek, üljetek le.-Ül le a földre.-Meséljètek el, mit láttatok.

-Igazàból àlmodtunk.-Kezdek bele..

Elmesélem az egész történetet, a pap pedig csak megrőkönyödve figyel minket.

-Szóval, nem volt valami fényes álom.-Zárom le a mondandóm.

-Hmm.-Húzza össze kicsire a szemét.-Tudjàtok milyen terem ez?

-Nem.

-Háromszáz évvel ezelőtt ebben a teremben végeztek egytől egyig minden ördögűzést.

-Ördögűzést-Remeg a hangom.

-Igen. Régen nagyon gyakori volt ez a szertartás. Manapság már annyira nem az. Főleg, mióta egy lány 20 évvel ezelőtt belépett ebbe a templomba. Gyónni akart. De 2 papon kívül mindenkit brutálisan megölt. A benne lakozó ördög nem bírt tovább benn maradni ebben az épületben. Hisz ez Isten egyik szent helye.