Az élő halott

-26-

Kb 1 percig megállás nélkül üvölt. Fejét a plafonnak szegezi, majd ahogy az utolsó hang kijön a torkán, elkezd kiszivárogni belőle a vér is. Szemei felkattannak, teste rángatózni kezd. Eltelik pár másodperc, és feladja. Meghalt. Megtörlöm kezeim véres pólómba, majd kisétálok az ajtón, felkarolva Mr. Bleut, aki épp hogy él. Ledobom a földre, mintha valami hulla lenne, majd leülök mellé. Nekitámasztom a fejem a falnak, és sóhajtok egyet.
Mr. Bleu kolegája rémülten néz rám.

-A fejbőröd. -Torzul el az arca.

-Mi van vele?

-Az előbb, megskalpoltak. És, és most meg majdnem teljesen begyógyult.-Kerekedik ki a szeme.

-Ja. Aha. Kiskoromban is mindig hamar meggyógyultam, bármi bajom volt.-Törlöm meg a homlokom.

-Segitesz bevinni az orvosi szobába?-Guggol le Mr. Bleu mellé.

-Igen.-Tápaszkodok fel. Felveszem a vállamra, és elvisszük az orvosiba. Már ott vár minket pár orvos.-Szóval.-Nézek a nőre.-Hogy is hívnak?

-Tracy.

-Tracy. Hayden, nem volt ott, lent.

-Tudom. 20 éve eltűnt.

-De éreztem valamit. Valami olyat, amit még sosem. Úgy éreztem ott van valahol a pincében, de nem láttam.

-Mert ott voltam.-Fogja meg valaki a vállam. Hayden áll mögöttem. Megfordulok, az arcom eltorzul.

-Miaz?-Vonja meg szemöldökét Tracy.

-Ott volt, a holttestem. A falban. Szedd ki onnan, ébressz fel!-Suttogja fülembe.

-Nem!!

-Nem?

-Nem!-Najó, ez kicsit kínos volt.-Nem!-Ismétlem.

-Mi nem?-Néz értetlenül Tracy.

-Mit kell tenni egy holttestel, ha kísért a szelleme?

-Elégetni.-Csapja össze a tenyerét.-Mi mást, de miért?

-Tudom hol van Hayden!-Nézek mélyen a szemébe.

-El ne merd égetni a testem te kurva!-Ordít bele Hayden a fülembe. Elkezd csengeni. Mindenféle hangot hallok. Sikolyokat, nevetést, lélegzést, cipôkopogást, fegyver elsülését. Mindent. Befogom a fülem, és leroskadok a földre. A hangos zaj kezd elviselhetetlenné válni.

-Tracy! Segíts!-Ordítom.