Az élő halott

-18-

-Teo! Bocsànat!-Ölelem szorosan.-Honnan tudtad? Mi vagyok?-Nézek végig pikkejes karomon.

-Nem tudom. De nincs még vége.

-Honnan veszed?

-Míg idebent voltam, kutakodtam egy kicsit. Az anyám tud segíteni.

-Mivan?? Te elmondtad valakinek?

-Igazából a nevelőanyám, vagyis nemteljesen. Régi bébiszitter. Ilyenekkel foglalkozik évek óta. Benne megbízhatunk.

-Na, és hol van?

-Hát, egy kicsit messze.-Sóhajt.

-Mennyire?

-Nagyon.

-Miért, hol van most?-Szorítom meg a kezét.

-Ha jól tudom, épp Afrikában..

-Szivatsz??-Fordítok neki hátat.-Az kurva messze van. Mire ide érne, eltelne több nap is.-Ütök bele ököllel a falba.

-Miért olyan sürgősen kellene a válasz?-Mosolyodik el.

-Nézz már rám te szerencsétlen. Lehet jobban oda kellett volna szegelnem téged a parkettához...

-De most figyi; Segitettem neked, erre kishíján megölsz??

-Nem én voltam te nyomorult!-Kiabálom le a fejét.-Egyébként is. Megöltem azt a barmot is. El kell vinnem a hullát, mielőtt valaki meglátja.

-Azaz, tüntesd el.

-Befogod a szád, vagy meghalsz.-Kapom el a torkát.

-Elhiszem, hogy még mindig erősnek hiszed magad, de Hayden nélkül nincs erőd.-Húzza a száját széles mosolyra.

-Hidd el hogy van.. Kipróbáljuk?-Indulok meg felé, majd kicsavarom a kezét.

-Oké, oké mégis van.-Jajdul fel.

-Akkor kussolj be!-Szólom le.-Nem vagyok vicces kedvemben.