Hogyan legyünk rossz lányok

3. fejezet - 2. rész

- Nem tesz semmit . - Rántottam vállat majd kisegítettem a kádból . Be állt az a kínos csend . Nem tudtam ,hova nézzek , vagy , hogy egyáltalán nézhetek e rá , vagy , hogy zavarja e ha másfele nézek . Tehetetlen voltam .

- Ha gondolod ki megyek , öltözz át . - Fordultam sarkon , mire elkapta a karom . És erőszakosan közelebb rántott.

-Doroti , én akármit mondtam , vagy utaltam akármire részegen , nem volt komoly . - Motyogta mire enyhe mosolyt húztam az ajkaimra . Alig volt közöttünk maradék hely de nem zavartattam magam .

-Nyugalom Dominik , az egyetlen értelmes dolog , amit mondtál az ott vagyunk e már volt. - Nevettem halkan , mire enyhült a szorítása , mintha megkönnyebbült volna . Tekintete sötét és komoly volt . Bólintott , majd elindultam kifele. Gondoltam kapok az alkalmon , és gyorsan át öltözöm , pizsamába mielőtt még kijön a fürdőből . Odáig el is jutottam , hogy fehérneműre vetkőzzek de nem találtam meg a fehér combközépig érő puha pulcsimat , amit pizsama ként használok . Idegesen kotortam a dolgaim közé de nem találtam sehol , ráadásképp a fürdőszoba ajtó is kicsapódott amikor az alsó polcon kutattam. Meg fordulni sem mertem , mivel fölösleges lett volna , tudtam Dominik a hátsómat vizslatja .

-Szép szoba. - Jegyezte meg , hangja mély volt ... olyan amitől végig rázott a hideg és elgyengültek a térdeim .

-Köszönöm . A tiéd sem volt rossz. - Haraptam be az ajkam a szó végén , nem tudtam , hogy rá is ilyen hatással vannak e a szavaim mint az övék én rám , de nagyon reméltem . Lassan felegyenesedtem , a szívem egyre hevesebben kalapált , ahogy valóban meg győződtem róla , hogy tényleg engem bámul . Az ajkaiba harapott majd lecsukta szemeit fejét hátra döntötte és mélyet sóhajtott .

-Öltözz fel , meg fogsz fázni . - Nem értettem egy szót sem , megzavarodtam , és azt sem tudtam egy pillanatra mit kell tennem . Halkan hümmögtem majd kirántottam végre egy ruhadarabot a szekrényből , már nem érdekelt milyet . Tekintetével ugyan úgy követett és nézett rám , mintha továbbra is csak fehérnemű lenne rajtam , de ha ettől jobban érezte magát , hát felvettem azt a pólót.

-És én hol alszom ? - Tette fel a költői kérdést , mire biccentettem a mellettem lévő hely felé . Tulajdonképpen , nem mondanám , hogy egy francia ágy volt , picit nagyobb mint egy egy személyes , de nem elég nagy két embernek , így az , hogy összepréselődjünk elkerülhetetlen volt.

- Oh és még valami . A szüleim nem tudják , hogy itt vagy . Szóval , ha lehet reggel ne az legyen az első dolgod , hogy ki mész tévét nézni . - Húztam a lábaimra a takarót , majd ásítottam egyet .

- De akár megtehetném azt is. - Biccentett az ajtóm felé , és csak most vettem észre , hogy egy papír volt becsúsztatva a küszöb alatt . Lassan kikászálódtam az ágyból majd fel vettem a cetlit amire apa olvashatatlan kézírásával írtak .

" A hétvégére egyedül maradsz , Krisztina nagynénéd szül , és anyád mindenképp ott akart lenni . Puszi apa "

- Oh , ez esetben . - Motyogtam kínomban , mire bólintott . Nem akarta tovább feszegetni a témát . Volt egy olyan érzésem , hogy a közelemben sem akar lenni , mármint , az egyik pillanatban úgy érzem kínzóan vonzódik hozzám a másikban pedig taszít . Nem értettem magam , sem őt .
A villany kapcsolóhoz sétáltam , majd leoltottam az utolsó fényt is a szobában , és az ágy melletti kis éjjeli lámpát felkapcsolva bújtam be a paplanok közé .

- Jó éjt Doroti . - Hallatszott végül a mély hang , és rá jöttem , hogy sokat jelent nekem Dominik . Sokkal többet mint magát a szerelem érzését . Karjaival lassan közelebb húzott engem a derekamnál fogva , és csak annyira emlékeztem , hogy a szuszogására aludtam el .