Hogyan legyünk rossz lányok

5. fejezet - 3. rész

- Hugica ! Gyerünk lefelé , el fogunk késni ! - Kiabált fel Mic , én pedig hirtelen összerezzentem és emiatt az arcomra egy 'gyönyörű' csík vörös rúzs került . Túl fáradt voltam mérgesnek lenni , ezért csak bosszúsan hoztam helyre a sminkem . Elkaptam a válltáskám az asztalom tetejéről , majd a tükröm elé sétáltam . Hullámos hajam a vállamra omlott , egy fehér blúz és egy fekete passzos térdig érő szoknya volt rajtam az iskolai szabályok miatt rövidebb nem lehetett . Nyeltem egyet , de nem izgultam . Tisztában voltam vele , hogy leérettségiztem . Semmi sem lehetett volna jobb hír , minden meg volt tervezve az ünnepség a szüleim kis meglepetés bulia , az is meg volt szabva , hogy boldognak kell legyek . Kihúztam magam arcomra egy hamis még is elbüvölő mosolyt csaltam . Az unokabátyám öltönyben háttal állt a nappalinkban és ahogy a lépcsősorhoz értem és levonultam hirtelen fordult felém és büszke tekintetével végig kísért .

- Mehetünk hercegnő ? - Nevetett fel , mire csak megtört tekintettel elmosolyodtam , nem hívott már így nagyon rég . Talán azóta mióta rájött , hogy kinőttem a hercegnős korszakomból . Egy plasztik mosollyal karoltam belé , majd nemsokára már úton voltunk az iskola felé . Az út ismerős volt , évekig jártam ezt az utat az iskola felé , most autóval elhaladni mellette olyan volt mintha visszanézném a régebbi időket . Az a játszótér ahol Ádámmal először szívtunk cigarettába , és még éppen hogy csak a 13. évünk elején jártunk és nem mertünk haza menni . Vagy a park ahol életemben először görkorcsolyáztam, ott volt a Brooker birtok ahol életem első csókját kaptam ... és a legviccesebb , hogy  a szívem még is akkor akart megállni amikor a távolban megpillantottam a városunk kis tavát ami már a reggeli napsütésben is úgy ragyogott mintha gyémántokból lenne . Hamar elhagytuk az emlékeket és fájdalmasan fékeztünk le a jelenben az iskola előtt. Lassan kászálódtam fel , és mintha valami Hollywoodi vörös szőnyeges vonulásra készülnék léptem ki az autóból. Mic oldalán sétáltam be egészen az aulába ahol mintha hirtelen valami furcsa középkori lekérésben lett volna részem , még pedig Áditól . Először meglepődtem , majd reflex szerűen az ajkaimhoz értem . Így magassarkúban is alacsonyabb voltam nála .

- Szóval ... - Törtem meg a kínos csendet miközben a focipályánkon emelt kis pódium felé vezetett . Beharapta az ajkát , míg én a tekintetét fürkésztem lehajtotta a fejét , a barna kócos haja az arcába hullott. Már kezdtem azt hinni nem is válaszol amikor elmosolyodott .

- Szóval egy utolsó farok vagyok . Tudom . - Nézett rám , kisfiúsan zavarba jött mire felnevettem .

- Dehogy vagy . . . mármint nem utolsó . - Cseszegettem majd játékosan összekócoltam a haját , hangosan felnevetett , én is kacagtam , mindenki hülyének nézhetett minket de nem igazán érdekelt .

- Most nézd meg mit csináltál. - Bosszankodott , de nem tudtam abba hagyni a kacagást , úgy nézett ki mintha egy barna szalmakazal lett volna öltönyben .

- Várj rendbe szedem . - Higgadtam le , és elé állva próbáltam helyre tologatni a kósza tincseket , amíg szerencsétlenkedtem ő végig a vonásaim figyelte . Komoly munkám persze abba maradt amikor ezt észre vettem , a szemeibe néztem és elmosolyodtam . Ráakartam kérdezni , hogy most mit néz annyira de belém ragadtak a szavak , mert pontosan tudtam miért néz . Egyet el léptem tőle majd lesütöttem a szemeim, nem beszéltünk de mintha csak a lelkemben olvasott volna meg értette.Amiben biztos voltam az az volt , hogy ezek után arcom teljesen plasztikká változott , ahogy leültünk az elsősorban a színpad elé és az igazgatónő belekezdett a beszédbe én csupán néztem , ahogy az emberek fontoskodva intézik a jövőmet , ami egy lapból állt . Olyan volt ez nekem mintha nem is az értségi osztásomban , hanem a vég ítélet osztáson vennék részt. Nekem el volt döntve az életem , ez a papír csak belekényszerített a 'helyes irányba' és tudtam hálátlan vagyok , hisz mások iskolába sem járhatnak és nem dolgozhatnak valami jól menő cégnek , de én... nekem nem ez volt az álmom . Követni akartam a végzetem , úgy élni mintha nem lenne más nap , körülutazni Európát , és megtalálni önmagam . Ugyan is nagyon régen elvesztem , és a szüleim gondoskodtak róla , hogy még csak ne is keressem az igazi énem . Nem koncentráltam a jelenre , ugyanis azon kaptam magam , hogy a nevemet olvassák az értségi osztáson . Hirtelen kaptam fel a tekintetem mint akit megleptek , pedig valólyában pontosan tudtam , hogy így lesz . A büszke és kíváncsi tekintetek engem kísértek ahogy a kezembe vettem a mikrofont , hogy beszédet mondjak mindarról amiről szokás ; hogy sosem gondoltam volna , hogy idáig jutok , hogy ez egy valóra vállt álom , hogy köszönöm a szüleimnek a tanárjaimnak és mindenkinek akik támogattak engem abban hogy idáig jussak . De csak álltam ott lemeredve és egyetlen ilyen szó sem jutott az eszembe . Inkább mondtam amit igazán gondoltam .

- Gyönyörű nap van . Ideális arra , hogy egy lány megkapja az értségiét és egy álom váljon számára valóra ez által . De én nem az a lány vagyok ... őszintén szólva nem is tudom miért állok itt , a szüleim , vagy a tanárikar , vagy az elvárások kedvéért . Egyet biztosan tudok , hogy nem magamért . Ez nem az én álmom , én nem erre vágyom , nem akarom , hogy egy irodában öregedjek meg a sok papírmunka és elvárás mögött , nem akarok olyan ember lenni aki a kávészünetben leli a legnagyobb örömét , és 25 évesen már kiégve dohányzik , és gondolkodik azon , hogy a füst pontosan olyan , mint ami az egykori kedvese pufogócsövéből áramlott , amikor autót szerelt . Meg akarom találni a végzetem  emberek , meg akarom találni magam . Köszönöm . - Fejeztem be , az unokatestvérem büszkén figyelt  , mint aki ezt már előre tudta . A szüleim tanáraim sőt még az idegenek is meghökkenve méregettek engem , nem gondolták , hogy valaha ilyet fogok mondani , főleg a szüleim nem . De én szabadnak éreztem magam  ahogy lesétáltam az emelvényről . Mintha végre kiszabadultam volna a börtönömből. Nem követett tapsvihar , sőt inkább csak pusmogást hagytam magam után , de magabiztosan sétáltam végig a sorok közt , és hagytam a hátam mögött mindent , ami engem tökéletessé alkotott.

l Megérkezett az utolsó előtti rész , és mit ne mondjak eléggé megkésett amiért ismét bocsánatot kérek ^^" Viszont nemsokára itt az utolsó , amivel lezárom a történetet , legalábbis az első könyvet biztosan . Köszönöm a csillagokat és a kommenteket , és most is szívesen látnám a véleményeiteket & csillagjaitokat efelett a bejegyzés  felett . Legyetek jók :* l