Hogyan legyünk rossz lányok

4. fejezet - 2. rész

l Hosszú kimaradás után itt egy összecsapott rész (: l

A szobám sötétje rejtett el , és nem akartam , hogy valaha megtaláljanak . Sosem akartam , hogy ennek a nyugalomnak vége szakadjon , itt minden olyan tökéletes volt , távol a problémáktól és elvárásoktól . De mint tudjuk semmi sem tarthat örökké , ahogy ez sem tartott sokáig.
A sötétet hirtelen fény töltötte meg , ahogy anyám határozottan belépett , inkább betört a fa ajtómon .

- Vacsorázunk kislányom . - Játszotta a minta anyát és kedvesen mosolyogva felkapcsolta a villanyt. - Ne ülj a sötétben , nyomasztó . - Mondta , majd egyszerűen kihátrált . Úgy kezelt mint egy 10 éves kislányt , és hol előnyét , hol hátrányát vettem a helyzetnek . Fáradtan fúrtam fejem a párnák közé és fájdalmasat nyögve fojtottam el egy sikolyt. Utáltam a tökéletes életem. Fájdalmak árán vettem erőt , hogy lesétáljak az ebédlőbe és eljátsszam semmi gond. Lehajtott fejjel ültem az ágyamban mire a fények hitelen kihunytak , és felkaptam a fejem . Semmit sem láttam csak sötétet . Valami mocorgott a szobámban , és ettől a pulzusom az egekbe szökött . Pár pillanat leforgása alatt kitisztult a szoba és megláttam az a pimasz mosolyt.

-Dominik?! - Mordultam fel , düh , csalódottság és utálat na meg a lebukástól való félelem keveredett bennem , de ezt mind felül írta a vágy amit az iránt éreztem , hogy vizes hajába túrjak és végig csókoljak a kulcs csontján . - Mit keresel itt ? - Morogtam idegességembe mire az ajkába harapott. Kint esett az eső és villámlott, ha ez még nem lett volna elég ahhoz hogy teljesen megzavarodjanak az érzéseim.  Minden olyan hirtelen történt .

-Téged? - Szólalt meg halkan és látszott rajta , hogy teljesen komolyan gondolja ezt a stílust. Pár napja majdnem helybenhagyott egy kávézó tetején , ma meg csak idejön, és kockáztatva mindent beszökik a szobámba , hol ott tudja, hogy nem szabadna beszélnem sem vele.

- Hogy jutottál be ? - Tereltem a témát majd , megjátszott morcos arckifejezést vágva nyammogtam el a mondatot.  Nem válaszolt.

- Ugye tudod , hogy akármelyik pillanatban ki hívhatom  a rendőrséget , magánbirtok háborításért ? - Néztem rajta végig , a sötét szőkés szinte már barna haja , most csutakosan állt , fehér pólóját átlátszóvá tette a heves eső , és ajkain vízcseppek folytak végig.

- De nem fogod . - Indult meg felém magabiztosan , és kérdésnéékül megcsókolt. Hideg és vizes bőre  szinte felmarta a forró testem akárhol hozzámért .

-Dominik fejezd be. - Harsogtam a legésszerűbb dolgot ami még eszembe jutott , miután teljesen magával ragadott . Ajkaim lassan mozdultak meg viszonozva a cselekményt. Lassan magához húzta a derekam , és neki köszönhetően a pólóm tiszta víz lett . Az anyagnak az alját gyűrögette .  Gyengéden hátralökött az ágyamra  , majd a nyakamra hajolt.  Enyhén hátra döntöttem a fejem , majd az ajkamba haraptam .

- Szeretlek . - Lehelte a gyenge bőrfelületre , majd ismét megcsókolt . Lassan felhúzta a pólómat majd egy csókot nyomott a hasamra , és melleim felé haladva eljutott egészen az államig. Nem tudom miért nem eszméltem még rá , hogy veszélyes játékot játszunk , anyáék lent vártak a vacsorával és nem tudtam , hogyan fogom ezt elmagyarázni , ha esetleg benyitnának .

-Az ajtó . - Suttogtam , majd mintha megértett volna hirtelen felpattant és elfordította ,a rózsaszín pamacsos kulcsomat a zárba. Halkan felnevetett , majd hátulról megragadta az atlétáját , és hamar kibújt belőle . Lassan ismét felém mászott .

- Doroti , ugye tudod , hogy ezt nem fogod majd tudni visszacsinálni ? - Kérdezte rekedtes hangon , és rájöttem , hogy a szüzességemre gondol . Igaza volt , sőt , jobban odafigyelt rám , mint én magamra.