Hogyan legyünk rossz lányok

2. fejezet - 3. rész

A benzin jellegzetest szaga szállt a levegőbe , amit a lassan aláhulló esőcseppek tompítottak .  A matt vörös cabrio fényszórói fel villantak . Megvilágítva a csepergő vízcseppeket és lassan leszálló ködöt.  A kulcsot elforgattam az igen csak régi stílusú és drága autóban . Ahogy lassan beindult a jármű és a motor felbőgött kimondhatatlan szabadságot éreztem . Mintha az az utca amiben mi vagyunk  , egy végtelen út volna . A visszapillantó tükörben Annára néztem , aki elmosolyodott , majd kikerülve engem elém gurult . Egészen beborult az idő így reggel , szinte azt hitte az ember késő délután van . A két autó , lassan elindult egymás után , egy lélek sem volt az utcán . Hirtelen mindketten a gázpedálra léptünk és mint aki érzi az autót váltottam,  60 ból 70 be majd 80 ba és végül már a sebesség határt verdesve tértünk ki egymás mellé a főútra. Mennydörgés visszhangzott a környéken majd egy pillanatig a villámot is láthattuk . Ahogy kiértünk a házak közül a háborgó tenger hullámait pillantottuk meg . Egyre magasabban csapott össze a víz , szinte már másvilági volt . Az adrenalin , a szabadság érzés , azt hiszem ez majd függőévé tesz engem . De nem bánom , mélyen belül valahol mindig is sejtettem , hogy ez az amire igazán vágyok , életre. Korlát nélkül , szabályok és közvélemény nélkül . Szabadságra. A járművek pillanatok alatt maguk mögött hagyták a hosszú part menti autó utat , és lassan beértünk , egy 'kétesebb' város nyúlványba. Szinte vártam , volna , hogy ahogy a keskeny utcákba behajtunk ránk támadjanak , mivel ilyen drága autókkal jöttünk. Az adrenalin érzete lassan már csak emlékké csillapodott , de annál inkább megmozgatta az elmém a sötét vihar és nyomornegyed képe. A házak nem olyanok voltak , mint a műhelyben , nem is olyanok mint otthon . A fehér vakolat , vagy leesett , vagy graffitik takarták el a valódi színét . Ann lassan leparkolt , nem értettem miért itt. Én csak annyit tudtam, hogy be kell ugrania valamiért , mielőtt elkezd szakadni az eső , és mivel itt hagyja az egyik ügyfelének a kocsiját , az az azt amivel idáig eljött ,ezért nekem kell haza fuvarozni . A vékony törékeny lány , lassan kiszállt a kocsiból . Rossz előérzetem volt , persze kinek ne lett volna. Az eső egyre inkább esett , szerencse , hogy az én autómra felhúztuk a tetőt mielőtt elindultunk . A víz hangosan kopogott a cabrio teteén , az oldalán pedig egymást lelökve  folytak össze az esőcseppek . Próbáltam lenyugodni , lassabban lélegeztem , lehunytam a szemeimet majd kifújtam a levegőt.

-Nem lesz semmi baj Doroti ,ezek csak sztereotípiák .- Nyitottam ki a szemem ismét , majd hirtelen kopogtak az ablakomon. Ott és akkor azt hittem , valólyában ki ugrik a szívem és nem fogom többé megtalálni . A tekintetem az autó ablakra kaptam ahol egy ismerős alak állt .

-Dominik? - Hangom kételkedett , úgy éreztem magam mint egy elfuserált horror filmben .

-Nyisd már ki te eszetlen . - Morgott , mire rájöttem , hogy ez a valóvilág , esik az eső és , hogy Domba nem bújt bele semmilyen szörnyeteg . Önmagán kívül. Át hajoltam az anyósülés felett majd kinyitottam a gyerekzárt és kilöktem az autó ajtaját.

-Te meg mi a francot keresel itt ?- Hangom hisztérikus volt , és minden ellentmondást nem tűrve választ vártam .

-Ann kocsijában utaztam . Ő nem tud róla , de nem akartam , hogy tudja azért jövök veletek , mert féltem .- A mondat átfogó lényegét nem is értettem , a félelem elszállt , és csak annyit hallottam , hogy Dominik , más nőket akar megvédeni , és habár gyermeteg álmok támadták elmém , nem , hagytam , hogy elfoglalják azt.

-Dominik...- Halt el a  hangom , olyan halkan mondtam ki a nevét , hogy pár másodperc múlva már abban is kételkedtem , hogy nem csak egy kusza gondolat volt e ami áthaladt rajtam . De ő hallotta. A vonásaimat fürkészte , nyugodt volt. Hallottam ahogy éppen csak szuszog , és elfolyt egy kiszökkenő szót . Megértett , szavak nélkül is megértett . Mintha olvasott volna bennem . Nem mertem a szemeibe nézni , magam elé meredtem . Elsüllyedtem.Hogy még is miből jött rá , hogy féltékeny vagyok nem tudom . Már csak annyit éreztem , hogy forró tenyere , lassan a kuplungon pihentetett kezemre csúszik . Riadtan fel néztem rá majd szemöldököm ráncolva mértem végig .

-Mit akarsz Dominik ?- Néztem rá , majd elpillantottam , de a fejem a másik kezével gyengéden , még is célratörően a tekintete felé tolta .

-Téged. - Mondta ki komoly arckifejezéssel amitől görcsbe rándult a gyomrom . A szó után két dolog történt , először  is , nagyon bizonytalan és lassan Dominik centinként közelebb hajolt hozzám , amik kikapcsoltak bennem minden gondolatot és elvonták a figyelmem az eső zajától , magától a ténytől , hogy egy lebujban vagyunk és attól is , hogy akármikor megérkezhet a barátnője . Másodszor a telefonom hirtelen megszólalt és ezzel kirángatva a való világba , néztem fel Dominikra , nem tudom mi volt ez. Mi nem ismerjük egymást , alig tudok róla valamit . Én nem hiszek ebben , a szerelem nem lehet ilyen . A telefonom felé fordultam majd lassan elcsúsztattam a zöld gombot .

- Halo ... anya ? - Hallatszott kérdően a hangom , mire belém , hasított a másik életem . Én nem ide tartozom én máris illegális dolgokat csináltam , még a jogsim sincs meg de már vezetek , még alig ismerem Dominikot de minden gondolkodás nélkül neki adtam volna az első csókom jogát , és minden mellett még csak nem is tudom hol vagyok . Végig hallgatva anya szónoklatát arról , hogy nagyon aggódik , és hogy mikorra érek haza , nem értettem egy szót sem . Csupán egybefolyó betűkké és szavakká váltak , nekem túl bonyolult volt ez a dolog . Kezdtem beismerni magamnak is , hogy Dominikkal ez több mint barátság , de nem elég egy kapcsolathoz . Főleg nem úgy , hogy ő meg én két külön világ vagyunk , és ha néha a mi világaink keresztezik is egymást , egyszer úgy is szétválnak . Hiába kényszerítenénk , ez az élet törvénye és annak bírója előtt állunk , nem mi döntöttünk , az élet döntött helyettünk . Mi nem lehetünk együtt.

-Szia , hamarosan otthon vagyok . - Tettem le a telefont majd le pillantottam a műszerfalra , mintha annak beszéltem volna, nem mertem Dominikra nézni , még a nevét sem akartam kimondani .
Csak magamnak ártottam  volna a csókkal is , sőt akármivel. Nem hagyhatom , hogy még jobban bele vésse magát a szívembe , nehezebb lenne elválni . És talán sosem látni a másikat .

-Haza kell mennem , nem maradhatok itt . De azért köszi mindent . - Motyogtam monoton , mire mély hangján hümmögött egyet . Ismét görcsbe rándult a gyomrom , ahogy lassan elhúzta a kezét az enyémről . Szerencse , hogy Ann végzett , ugyan is , ismét be állt volna a kínos csend . Egy kisebb vita után Dominik hollétéről , bevágta magát az anyós ülésre. Én egész úton csendben maradtam , az eső már szakadt , lassan de biztosan vezettem az autót , Ann egész végig fecsegett valamit hátul de se én se Dominik nem mutatott érdeklődést . Nem mertem fel nézni , de biztos voltam benne , ő is csak az utat bámulja ami előttünk fekszik. Beértünk a műhelybe , majd leparkoltam a raktár mellett , és besiettünk az épületbe.

- Helo srácok . - Szólalt meg Cortez lelkesen a monitor mögül , valami számítógépes játékkal játszott szóval nem láthatta ahogy én és Dominik a lehető legtávolabb kerüljük egymást .

-Szia Cortez.- Huppant le mellé Ann , és a gépre kapcsolva a konzolt , ő is csatlakozott , én pedig csak felültem az egyik asztalra és néztem a szemközti falat .

lÜdv kedveskék itt az új rész , remélem tetszett , ha igen csillagot és kommentet is hagyjatok ;) Ez volt az első közlendő , a második egy ötlet , tudom , hogy elég sokan csinálnak facebook csoportot a történeteikhez.Tudni szeretném mit gondolnátok róla , a Hogyan legyünk rossz lányok facebookon is elérhető lenne.  Kommentben írjátok meg hogy érdemes lenne e létrehozni egy olyan csoportot ;) Legyetek jók , szép napot. Puszil