Hogyan legyünk rossz lányok

5. fejezet - 2. rész

Azt gondolom , mindenki ismeri a fájdalmat mikor , szeretünk , összetörünk és felejtünk .  Én nem akartam megismerni . Akármit megtettem volna , hogy Ádi távozása után kitörölhessem az emlékezetemből azt a pár szót, ami buzgó munkával próbált megtörni belülről. És már nem is emlékszem mikor , de azt hiszem hagytam neki . Ezt miből gondolom ? Fogalmam sincs, de a 2. pohár whisky után már abban sem voltam biztos , hogy ismerem Dominikot és nem álmodtam e az egészet . Ilyenkor imádni tudtam a szüleimet amiért volt egy egész vitrinünk drágábbnál drágább italokkal . Legalább valamit kapok is tőlük ha már évekig próbálták belém nevelni azt aki nem vagyok . A fél várost végig sétáltam az üveggel a kezemben , míg meg nem érkeztem oda ahol minden elkezdődött . A főutca másik oldaláról néztem a kávézót , ahol először láttam Dominikot . Ajkam becsíptem a fogammal egy pillanatra . Felelőtlen indultam meg előre , hogy bemenjek és mindenkinek megmondjam a magamét . Élni akartam , és jelen pillanatban a testemben dolgozó alkohol el is hitette velem , hogy csodákra vagyok képes. Lépteim hirtelen felgyorsultak , azt gondoltam , már igazán nem számít semmi . De döntéseim átértékelődtek a hangos , csikorgó fékhang után . Hirtelen elvágódtam a kemény aszfalton , az oldalamat ért ütés hatására . Azt hiszem , nem is éreztem fájdalmat  , szédültem és csak homályos emlékem maradt egy fekete bakancsról , ami az aszfalton áll meg előttem .

.

.

.

Fogalmam sincs mi történt, vagy mennyi idő telt el . Őszintén szólva mikor felkeltem nem mertem kinyitni a szemeimet , ujjaim kulcsba raktam , hátha otthon kelek fel az ágyamban , és csak egy rossz vicc volt minden amire emlékszem , vagy azt hiszem , hogy emlékszem rá . Kénytelen voltam kinyitni a szemem , és ahogy gondoltam , nem otthon voltam . De őszintén szólva ez a hely nem is hasonlított semmire amit ez előtt valaha is láttam. Fehér falak és fekete bútorok tették ki a szoba nagy részét . Egy hatalmas üvegajtó volt az ággyal szemközt , ahonnan kilátás nyílt a tengerre . Résnyire volt nyitva az oda vezető kijárat , ezért minden lélegzetemmel a tenger jellegzetes illatát szívtam mélyen a tüdőmbe . Nem volt különösebben jó idő , szürke felhők takarták el a meleg napot , egy nyári zápor lehetett készülőben . Elernyedt végtagjaim mozgásra próbáltam rávenni , csakhogy minden nagyobb mozdulatnál fájdalmas szúró érzést tapasztaltam valahol a jobb bordáim környékén .

- Istenem . - Sziszegtem , mire nagy nehezen felálltam és , csak ekkor tudatosult bennem , hogy , azért érzem ilyen huzatosnak a szobát mert fehérnemüben állok . Most már ,tényleg kezdtem komolyabban aggódni afelől , hogy merre lehetek , arról nem is beszélve , hogy kinél. A hófehér paplant lerántva az ágyról , fogtam valamit magam köré . Olyan volt mintha valami hatalmas fehér szoknya uszály követné minden lépésem . Az üveg ajtó felé vettem az irányt , hátha több mindent meg tudok Tulajdonképpen semmi nem volt nálam , se telefon , se ruhák , sőt abban sem voltam biztos , hogy nem e vagyok elrabolva . Bár ezt kizártam , mivel akkor valószinüleg nem egy tenger melletti házban ébrednék , hanem egy sötét pincébe lennék egy székhez kötözve.

- Hahó ! - Hallatszott gyenge hangom , ahogy ki értem a , már már hatalmasnak mondható teraszra . Fehér csempe , és egy két fém korlát ami elválaszt a sziklaszirtről való zuhanástól . A terasz permeméig sétáltam , majd a korlátra markolva hajoltam előre , hogy szemügyre vehessem , ahogy a hullámok összecsapnak alattam .

- Vigyázz ki ne ess . - Hallatszott egy ismerős még is  , egy pillanatra félelmetes hang . Össze rezzentem . Nem mertem át nézni a vállaim felett , megdermedtem mint valami kőszobor . Tulajdonképpen haragudnom kellett volna , de sehogy sem tudtam össze rakni , hogy mit keres itt ő , vagy hogy mit keresek itt én .