Hogyan legyünk rossz lányok

1. fejezet - 5. rész.

Te jó ég! Dominik....-Hallatszott hisztérikus hangom, nem akartam vérfürdőt, sőt, még ez a látvány is felkavarta a gyomromat. Émelyegve segítettem fel a fiút, aki, mintha vasból lett volna, meg sem érzett semmit.

-Ártalmas vagy! - Vigyorgott, még mindig pimaszul, valójában csak most esett le, hogy az előbb rám mozdult.

-Ki settenkedik mások háta mögé? Khm...- Néztem rá lesajnálóan, majd egy gyönge vigyorral kapott elő egy tekercs kötést. Elállította a vérzést nagy nehezen. Addigra én már megvetettem az ágyat, szépen elválasztva az én, és az ő területét, kettőnk közé egy hosszú párnasort kreálva.

- Khm...- Hallottam meg Dominik hangját hirtelen a hátam mögött, majd hirtelen vigyázzba vágva magam fordultam felé. Hajából kimoshatta a zselé utolsó maradványait is, frizurája ziláltan ékeskedett feje tetején. Egy fehér alsóban lépett ki, az egyik lábán egy fekete zokni maradt meg, úgy hiszem, a lustaság miatt.

-Ácsi, ácsi, ácsi! - Emeltem magam elé a kezeimet, mire egy huncut mosoly szökött a fiú eddig kifejezéstelen arcára.

-Az mi? - Biccentett az ágy közepén lévő párnasorra.

-Az? A Kínai fal. Te alszol az egyik felén, és én a másikon, és hát.. nem akarhatsz lerombolni egy nevezetességet! -Magyaráztam neki komolyan, mégis szájbarágósan.

-Hmm... Attól függ, mi vár a túloldalon. - Túrt a félig vizes hajába, és bevetette magát a határom egyik felére. - Ne félj... Nem töröm át a falat, nem éri meg. - Morogta a párnákba, majd egy fintorral az arcomon másztam be „mellé".

-Ezt mégis hogy értsem? -Morogtam magamban, és csak bemásztam a paplan alá.

-Nem bukok a szűz lányokra. -Motyogta, miközben, ugyan nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.

-Jól hazudsz... Tudom, hogy igazából a pasik jönnek be. -Mosolyogtam elégedetten, majd hozzátettem:

-Szép rémálmokat. -Véglegesen magamra húztam a takarót, nyakig rajtam volt, sőt, a fejemet is takarta. Valamit még dünnyögött, de már nem akartam rákérdezni. Halkan szuszogva nyomultam a párnák közé. Nemsokára elaludtam.

...

Halk mocorgásra ébredtem az általam , már szét túrt ágyban. Dominik zajos volt ...sőt teljességgel eltöltötte a szobát a hangja , zihált. Szemeim hirtelen kipattantak , az első gondolatom az volt , hogy épp , hogy is mondjam ...közösül.

-Dominik te mi a francot csinálsz?!-Morogtam fáradtan , és zilált hajkoronám átdobtam a fejem felett egy magabiztos nyakmozdulattal . Felkönyököltem , mire olyan látvány fogadott amire aztán valóban nem számítottam.

-Dominik te...-Csúsztak szét az ajkaim a meglepettségtől, lehunyta szemeit ezzel is elbújva a megaláztatás elől hogy láttam őt... sírni. Az önbecsülésem hangosan követelte , hogy tegyek egy egy megjegyzést .Próbáltam emberséges maradni. De az estiek után pszichésen éreztem a fájdalmát annak , hogy magamban tartom a beszólásaim. Kínos csend honolt , és , tehetetlen pislogtam a fiúra. Aki időközben , kinyitotta most mogyoró barnává olvadt szemeit.

-Sajnálom.-Nyögtem ki végül az elmémben motoszkáló szót , próbáltam emberi együtt érzést erőltetni arcomra , és egy pillanatra elfelejteni , hogy ez az a Dominik aki ma este..az az tegnap este , ugyan is hajnali 4 lehetett, megjegyzéseket tett a külsőmre. A szobában a feszültséget tapintani lehetett és imádtam , hogy most én vagyok vele szemben előnyben..de ezt hamar megváltoztatta egyetlen mondattal.

-Azt hitted d*gok?-Húzott egy gúnyos mosolyt az arcára, mikor le esett neki miért néztem olyan kétségbe esetten rá miután felkeltem. Szemeim kikerekedtek, olyan tapintatlan ,ezt a 3 szavas mondatot soha nem vágták még hozzám , főleg nem ilyen primitíven.

-Meg fordult a fejemben.-Reagáltam le a dolgot ennyivel , magamban tartva a véleményem a dologról. Az az arról , ahogy közölték.

- Csak nem alszom jól.-Ült ki az ágy szélére végül, szemeimmel követtem a mozdulatait , mint aki azt várja , hogy egy csinos szőke ribi mégis csak előbújik az ágy alól , vagy a szekrényből , de nem.. Dominik tényleg sírt , és utált azért amiért szemtanúja voltam a pillanatnyi gyengeségének. Ez egy picit feljebb húzta az önbecsülésem a pöcegödörből , ahova ő lökött.

-Hmm...azt hiszem felkeltettél Mr..-"bőgőmasina" "nyávogogógép" "nyafi" , ott táncoltak a nyelvemen a számomra éles hozzászólások , de valahogy csak nem akartam kimondani őket...álljunk csak meg , lelkiismeret ?! Dominikkal szemben ennek nem kellene működnie , hisz csak egy bunkó paraszt akivel muszáj megosztanom az ágyam. 'Vagy talán mégsem olyan bunkó?' Csilingelte egy hang bennem de megráztam a fejem és visszazuhanva a valóságba pillantottam meg az értetlen arcát.

-Mr mi?-Ráncolta a szemöldökét , majd vállat rántott és hátat fordított. Ott volt az esélyem , hogy megalázzam , de most én lettem lenézve. "Szuper." Morogtam magamban majd , fel álltam.

I A suli miatt picit késett ez a rész de végül megírtam. Jó szórakozást és csillagozni se felejtsetek el ^^.I