You Belong With Me (Change 2.) [ M. C. HUN; BEF. ]

8. rész

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott, de elkészültem a résszel. :) Jelzem, hogy monstantól minden rész én fogok írni, nem jött be ez a társírós cucc. :D Na mindegy, jó olvasást! :)

§*Michael szemszöge*§

Tegnap este meggyőztek, hogy feküdjek le aludni. Azt mondta Luke, ösztönzésképpen, hogy ha alszok legalább nyolc órát, akkor egy nagyszerű meglepire számítsak, de azt, hogy mi az, azt nem mondja el, sőt, ha nincs meg a nyolc óra alvás egyáltalán nincs meglepi. Hát lefeküdtem, elaludtam, és abból a nyolc óra alvásból tizenkettő lett. Mikor felkeltem, ugyanabban az üres, sötét szobában voltam, ahol elaludtam, mintha csak az órát tekerték volna előrébb. Kivánszorogtam a konyhába valami ennivaló reményében.

- Sziasztok. – köszöntem a konyhába érve. Megcéloztam a hűtőszekrényt.

- Jó reggelt álomszuszék. Úgy aludtál, hogy nem vetted észre a telefonod csörgését. – közölte velem Luke.

- Ki hívott? – kérdeztem teli szájjal.

- Nem érdekes, majd megnézed, és ha gondolod, visszahívod.

- Okés.

- Mi történt veled? – érdeklődött Ashton.

- Mi történt volna?

- Most hirtelen olyan „hepi" lettél. Nem repdesel az örömtől, de sokkal jobb a hangulatod...

- Hát, elgondolkodtam a történteken...

- Vagyis...?

- Vagyis rájöttem, hogy Diana-t már úgyse „kaphatom" vissza, lehet, hogy megígérte, de tuti nem fogja betartani, hiszen olyan aranyos, lehetetlen, hogy ne lenne udvarlója, rajtam kívül. És ráadásul miattatok folyton csajozós dumák járnak a fejemben és lehet, hogy bevetném őket én magam.

- Ácsi-ácsi! Hogy-hogy miattunk? – vonta fel szemöldökét Calum.

- Úgy, hogy mindegyikőtök állandóan csajozik. És rájöttem, hogy most, hogy szingli vagyok, nem kell itthon maradnom, vagy megállnom a csajozást.

- Komolyan így gondolod? – lépett be könnyes szemekkel Diana az ajtón. Teljesen letaglóztam.

- Diana? Én... én...

- Mindenre számítottam, csak erre nem... Ashton, kikísérnél a reptérre? – fordult Ash-hez.

- Aha. – felállt Ashton. Elindultak a bejárati ajtó felé, Diana keze után nyúltam.

- Diana, várj!

- Mégis mire? Egész életemben vártam!!! – ordította, arcán folytak a könnyei. – Gyerekkoromban a szőke herceget vártam, amit minden kicsi „hercegnő" várt. – megenyhült, emberibb hangnemben folytatta. – Később álmaim pasijára. Aztán álmaim pasija elérkezett, bár épp vörös volt, nem szőke, de nem ez volt a lényeg. Beléd szerettem, vártam, hogy te is belém szeress. Megtörtént, és rögtön megosztottad velem ezt a tényt. De neked szinte azonnal el kellett menned. Vártam, hogy azt mondd, itt maradsz velem. Nem így lett... Vártam, hogy harcolj értem. Nem így lett... Nekem kellett úgy viselkednem, mint ahogy más pároknál a férfiaknak... Sok minden történt, megbántottál. Tudom, én voltam hülye, de neked meg kellett volna próbálnod kiengesztelni. Erre vártam. Nagy nehezen, de megbocsájtottam szinte a semmiért. Aztán nekem Ausztráliában kellett maradnom. Már nem is vártam arra, hogy küzdj értem. De jól esett volna... Aztán nem hívtál már. Pedig tűkön ülve vártam. Majd Luke rengeteg küszködés árán elintézi ezt, erre közlöd, hogy készen állsz csajozni... Tudod mit? Akkor menj, és csajozz... Mert már nincs szükségem arra, hogy a közelemben legyél... Ég veled!

Lefagytam, lefagytam és megsemmisültem. Vége, végleg. Hogy lehettem ilyen hülye? Hogy fordulhatott ilyen meg a fejemben? Inkább maradtam volna csendben és ettem volna azt a kibaszott szendvicset, amihez már étvágyam sincs...

„Elmélkedésemet" az ajtó határozott becsapása zavarta meg. Lerogytam a székre és az asztalt kezdtem el bámulni.

- Hát gratulálok... Tálcán kínálok egy lehetőséget, hogy együtt legyetek, erre... - kezdte Luke, de a szavába vágtam.

- Figyelj, ez nem az én hibám!

- Mi az, hogy ez nem a te hibád?! Tudod mit? Nem húzom fel magam... - kiviharzott a szobából.

- Majd én befejezem. – állt fel Calum a székről. - Igazán szereted? – bólintottam. – Hát, lehet, hogy csak nekem van rossz felfogásom, de szerintem, ha valakit igazán szeretsz, akkor meg sem fordul ilyen a fejedben...

Igaza van. Hogy fordulhatott meg ilyen a fejemben? Normális vagyok? Nem, egy idióta, seggfej vagyok...

***

- Kérlek! Csak egy esélyt adj! – könyörögtem.

- Már mondtam, eljátszottad az utolsó esélyed Clifford!

- Ne mondd, hogy már nem szeretsz! Én azt kötve hiszem!

- Elmondjam az igazat?

- Igen!

- Én szeretlek, mindig is szerettelek, de kiderült, hogy te sosem szerettél igazán. Ha szerettél volna nem igazán fordul ilyen meg a fejedben!De ha akarsz egy másik csajt, akivel talán boldog lehetsz, akkor légy boldog vele, akárki is legyen a jövendőbelid! Remélem megtalálod az igazit, ha már nem én vagyok az...

- Nem fogok ilyen könnyen leszállni az ügyről, ugye tudod?

- Hamar fel fogod adni! Ismerlek már.

- De azt ne feledd, hogy én is ismerlek téged! És ez nagyban segít nekem...