You Belong With Me (Change 2.) [ M. C. HUN; BEF. ]

11. rész

Halihó! :) Megérkezett a következő rész. :) Jó olvasást. :)

§*Diana szemszöge*§

Minden olyan gyorsan történt. Fel se bírok dolgozni ennyi mindent így hirtelen. Hazaértem végre és a hűtőt megcéloztam. Egy kis cetli volt a hűtőre rakva. „Remélem tudod, hogy hozzám tartozol! xxM" Jaj, de édes. Hogyne tudnám. És egyet is értek veled. Tényleg meghibbantam, magammal beszélgetek, de Mikey-hoz. Tényleg meg kéne látogatnom egy pszichológust.

Elővettem egy joghurtot, megettem, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Álmomban minden tökéletes volt. De tényleg minden. Én és Michael egy otthonos kis szobácskában ölelkezve ültünk, forró csokit iszogattunk, beszélgettünk és a ropogó tüzet néztük a kandallóban. Egy tökéletes téli est volt. Mondjuk november van, hamarosan - Michael születésnapja után - már valószínűleg természetes dolog lenne.

Reggel hatalmas rikácsolásra keltem. Cintányérra.

- Mi a...? - ordítottam ki az ablakon. - Michael? Te meg mit csinálsz?

- Ha lejössz, akkor elmondom!

- Oké...

Gyorsan leszaladtam. Kinyitottam az ajtót, Michael állt, pontosabban térdelt előttem.

- Ez nem volt számításba véve, de ki tudja mikor találkozunk újra. Diana... - elővett egy bársonydobozkát. - Megtisztelnél azzal, hogy leszel a feleségem? - kinyitotta a dobozt, egy gyönyörű aranygyűrű volt benne.

- IGEN! - elsírtam magam.

A nyakába ugrottam, el is dőltünk. De vicces volt. Megcsókolt majd a gyűrűsujjamra húzta a gyűrűt.

- Szeretlek, és soha többé nem akarlak elveszíteni. - suttogta.

- Én is szeretlek, és én sem akarlak elveszíteni. - suttogtam.

***

- Nagyon szépen köszönjük, LA! Nagyszerű este volt veletek! - köszönte meg Luke a mai koncertet Los Angeles-ben.

- Tudjátok, van már két éve egy barátnőm, akit nagyon szeretek. - kezdett bele mondandójába Michael. - Nem koncert előtt akartam húzni az időtöket, ezért most, a végén mondom el nektek a hírt! Tegnap előtt New York-ból nem egyenesen ide jöttünk, hanem haza Sydney-be, és képzeljétek, megbocsájtott Diana! Sőt, ha már ott voltunk, akkor láttam a legjobb alkalmat arra, hogy megtegyem... Megkértem Diana kezét! Úgyhogy most már úgy nézzetek rám, mint egy leendő férjre! Hölgyeim, esetleg uraim: Diana Rossberg!

- Huh, jó estét. Nem is tudom mit mondjak. - mondtam a mikrofonba Michael mellett. - Hát, remélem, hogy nem fogtok utálni ezért, és remélem, hogy ti is legalább annyira örültök, mint amennyire én. Tudom, hogy sokatok irigy, vagy esetleg utál, mert én vagyok az a bizonyos nagy Ő, mert én is hasonlót éreztem, mikor a kedvenc sztárom elvett feleségül egy lányt. Akkor igencsak sokszor emlegettem az édesanyját, de remélem ettől még jól kijövünk majd egymással. Elég közvetlen vagyok, szóval senkit nem fogok leütni, ha valamit szeretne mondani. - nevettem.

- Látjátok, ezt IS szeretem benne. - „suttogta".

A közönség nevetett rajta. Megtapsoltatott engem és amiért mosolyt látott Mikey a rajongók arcán, kaptak egy plusz számot, ráadásként. Majd újra elbúcsúztak és lejöttek a színpadról.

Michael nyakába ugrottam és megcsókoltam.