You Belong With Me (Change 2.) [ M. C. HUN; BEF. ]

1. rész

Sziasztok! :)

Íme az évadkezdő rész. :) Szerentém, ha tudnátok, hogy Michael szemszögét nem én írom mostantól, hanem Virág Enikő. :) Remélem ettől még olvasni fogjátok, de talán így könnyebb lesz nekem írni. :D Na mindegy, jó olvasást kívánok! :) Hagyjatok nyomot! :D 

§*Diana szemszöge*§

A srácok ezen a héten veszik fel az első közös albumukat. Egész héten a stúdióba lesznek, de hét közben koncertet adnak Los Angeles-ben, pontosabban holnap. Mivel untam már, hogy nem tudok semmit csinálni, szóltam a fiúknak, hogy elmegyek valahova. Azt én se tudtam akkor még, hogy hova, csak valahova... Elindultam a „nagyvilágba" egyedül. Ám amikor kiléptem a stúdió ajtaján megszólalt a telefonom. Amy volt az.

- Halló?

- Sziaaaaa!!! Merre jártok most? – nevetett a telefonba.

- Los Angeles-ben vagyunk. A srácok ezen a héten végig foglaltak. Jelenleg a stúdió előtt állok.

- Los Angeles-ben? Én is itt vagyok!

- Hogyhogy?

- Anyáékkal eljöttünk a nagyimékhoz. Melyik stúdióban vagytok?

- Hi Or Hey Records előtt állok. Elmegyek valahova, valamit csinálni...

- Nem megyünk el moziba? Én is halálra unom magam.

- Itt megvárlak...

- Okéééé! Indulok! Sziaaaa!

A falnak dűltem, míg várakoztam barátnőmre. Meglepően hamar ért a helyszínre.

- Sziaaaa!!!

- Szia. Mehetünk?

- Gyerünk!

Elindultunk a hozzánk legközelebbi moziba. Eltelt kb. egy fél óra, mire eldöntöttük, hogy mit is nézzünk. Először Amy egy akció filmet akart nézni, én meg horrort. Aztán mire elfogadta volna Amy, hogy horror filmet nézzünk, én addigra már krimit akartam. De végül egy vígjáték mellett döntöttünk. Vettünk egy-egy nagy adag popcorn-t és egy-egy nagy üdítőt, és vártuk a film kezdését.

Csodálkoztam, hogy nem dobtak ki minket a moziból. Hangosan felnevettünk minden harmadik percben, de úgy, hogy a leghátsó sorból talán még az első sorban is hallották, megdobáltuk egymást kukoricával, és a finom üdítőm Amy fején kötött ki a film végére... Nem volt csendben, ezért megfenyegettem, hogy a fejére borítom a kólát, de csak nem maradt csendben, ezért megtettem az ígéretem. Ő sem volt rest, a maradék kólája az én fejemen landolt. Vitatkozva jöttünk ki a moziból. Már magam se tudom, min vitatkoztunk, semmi rosszat nem csinált egyikünk se, csak együtt voltunk „rosszak". Olyanok voltunk, mint a hét-nyolc éves fiútestvérek, pedig elmúltunk már tizennyolc évesek, lányok vagyunk és még csak rokonok se vagyunk.

Még a mozizás után nem ért véget a nap. Hiszen kilenc óra huszonvalahány perckor indultunk a moziba és a film, amit néztünk háromnegyed tizenegykor kezdődött. Délben jöttünk ki a moziból és „hazamentünk" átöltözni, és hajat mosni, mert mindketten ragadtunk a kólától. A stúdióhoz gyalog mentünk és megbeszéltük, hogy háromkor elmegyünk a plázába, a stúdió előtt találkozzunk háromnegyed háromkor.

- Sziasztok! – léptem be mosolyogva a srácokhoz, akik éppen ebédeltek.

- Szia. – mondták kórusban, két falat között.

- Merre jártál? – kérdezte Mikey.

- Amy-vel elmentünk moziba.

- Azt látom. – lépett elém és egy pattogatott kukoricát vett ki a hajamból. – Ez hogy került ide? Elaludtál a film közben és lefejelted a kukoricát? – nevetett.

- Nem. Amy fejére öntöttem a kólát, aztán ő ezt viszonozta és megdobáltuk egymást kukoricával.

- Ööö... Oké... - nevetett. – Akkor ti nem unatkoztatok.

- Hát nem.

- És miután átöltöztél és a mancsos hajad megmostad, utána meghallgatod az eddig felvett zenéket?

- Most nem. Háromnegyed háromkor találkozok Amy-vel a stúdió előtt.

- Óóó... - biggyesztette le a száját.

- Majd holnap.

- De holnap koncert.

- De napközben ráérünk, nem?

- Próbálni kell...

- Akkor holnapután. – nevettem.

- Rendben. – adott egy puszit az arcomra.

- Na én megyek, muszáj kezdeni magammal.

- Neked még a kólás haj is jól áll. – nevetett.

- Csak nem érzem jól benne magam. Majd jövök.

Elmentem a közel lévő hotelbe, ahol a szállásunk van. Bementem a szobámba és kerestem ruhát, amit felvehetek a plázába. Bementem a fürdőbe, lekaptam magamról ruháimat, majd beálltam a zuhany alá.

***

Háromnegyed háromkor már ott voltam a stúdió előtt, de két óra ötvenötkor is Amy-t vártam. Pontban háromkor érkezett egy SMS, Amy-től.

Amy: Bocs, nem tudok menni. Nagyi korhazba kerult. :(

Diana: Jezusom, mi tortent? :O

A: Osszeesett. Nem tudjuk meg, hogy mi a baja. :( Remelem nem valami komoly.

D: Én is remelem. Majd hivj, ha megtudtok valamit. :(

A: Rendben. :(

Nagyon megsajnáltam Amy-t. Nem tudtam mit tenni, felmentem a stúdióba a srácokhoz.

- Sziasztok! – köszöntem.

- Hali. – köszönt Luke.

- Csá. – intett Cal.

- Szia. – mondta Ash.

- Hello! – üdvözölt Mikey is. – Hogyhogy nem a plázában vagy Amy-vel?

- Amy nagymamája kórházba került.

- Miért? Mi történt?

- Nem tudják ők sem. Még nem tudtak beszélni az orvossal.

- Szegény...

- Hé Dia! – kiáltott Luke.

- Hm?

- Meghallgatsz pár zenét? Szerintem kurva jók! – nyújtotta felém az egyik fejhallgatót.

- Miért ne?

Leültem Luke mellé, aki bekapcsolt egy lejátszási listát. Tényleg nagyon jól sikerültek a zenék. A szövegüket némelyiknek már ismertem, de ez a hangzás sokkalta jobb volt.

- Hú...

- Na... Hogy tetszett? – kérdezték négyfelől a srácok, mikor leraktam a fejhallgatót.

- Igazad volt Luke... Tényleg kurva jól sikerültek!

A playlist végére beesteledett. Az egész heti zenét hallgattam meg, így nem csoda. Elsétáltunk a szállásunkra, a srácok lezuhanyoztak, én pedig mindenkinek megigazítottam a helyét, ahol aludni fog. A napot úgy zárhattam, ahogy mindig is szerettem, Michael mellkasán elaludva...