You Belong With Me (Change 2.) [ M. C. HUN; BEF. ]

10. rész

Hahaha, azt hittétek, hogy majd évek múlva folytatom, igaz? Ráfáztatok! :P Viszont lenne egy kérdésem. Akarjátok, hogy legyen egy harmadik évadunk is? Mert ha akarjátok, akkor nem az A.) verziót írom meg a továbbiakban, hanem a B.) verziót. :D Na mindegy, aki ír egy hozzászólást, az a harmadik évadra rakja a voksát. :)

Jó olvasást, remélem élvezni fogjátok. :)

§*Michael szemszöge*§

Sose voltam olyan őszinte, mint két órával ezelőtt, a színpadon. Nem tudom, hogy látta-e, de Ashton állítása szerint ilyesmi műsorok mennek a KFC TV-jében. De még így is csak reménykedni tudok benne, hogy pont bent volt dolgozni, vagy egyáltalán belenézett-e az adásba. Tudom, hogy szeret, hiszen elmondta. És tisztában vagyok vele, hogy én egy seggfej vagyok. De most, hogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy sosem tiszteltem eléggé Diana-t. Ő mindig úgy figyelt rám, úgy itta a szavaimat, mintha Isten lennék és beszélnék hozzá. És ezt sosem viszonoztam.

Most viszont rádöbbentem, hogy jobban kéne odafigyelnem másokra, és mások érzéseire. És hát ugye mondtam a koncerten, hogy hamarabb találkozunk, mint gondolná. A fellépés után rögvest a magánrepülőre ültünk, és megterveztük, hogy hogyan fogom megoldani a békülést. Meg is született a tökéletes haditerv! Amint hazaérünk én – a pótkulcsom segítségével – belopózok Diana lakásába, elrejtőzök, reggel mikor kimegy a fürdőbe szépen lecsüccsenek az ágyára és mikor belép, újra kitálalom a szívem, természetesen az abban a pillanatban levő érzéseimet tárom fel neki, meg azt, hogy meeeennyire szeretem.

Leszállt a repülő, éjjel egy órakor. Ez az! Még a mai nap folyamán véghezvihetem a tervet! Rögtön Dia házához igyekeztünk. Belopóztam a házba és elrejtőztem. Elaludtam a rejtekhelyemen. Viszont hatkor az idegességem költött. Nagyon izgulok. Mi lesz, ha nem jön össze a terv? Mármint velem mi lesz?

Diana kicsoszogott a fürdőbe, amit a jó búvóhely miatt vettem észre. Odabaktattam az ágyához és leültem rá. Ezer wattos mosoly volt ide eredetileg kitalálva, de inkább fancsali, vagy inkább megbánt tekintettel lestem a padlót. Meghallottam, ahogy belépett Dia a szobába, felkaptam azonnal a fejem.

- Úristen. Hallucinálok is... - nézett rám, mint egy szellemre.

- Nem, nem hallucinálsz! – mosolyogtam. Felálltam, de nem tudtam semmit se szólni.

Közelebb léptem Diana-hoz. Egymás szemébe néztünk, nem kellett semmit se szólnunk, megértettük egymást. Hosszú perceken át néztem Diana ragyogó kék szemeit. De nem bírtam tovább. Szorosan magamhoz szorítottam, Dia pedig viszonozta ölelésem. Annyira jól esett ilyen sok idő után újra magamhoz ölelni. Éreztem, ahogy egy-két könnycsepp legördül az arcomon, de nem foglalkoztam vele, csak Diana érdekelt. Mikor szétváltunk Dia megtörölgette arcát, és én is letöröltem azt a két csepp könnyet.

- Annyira hiányoztál. – bújt ismét hozzám.

- Nekem nem kell elmagyaráznod, hogy milyen az, ha valaki hiányzik. Kérlek, ne haragudj...

- Miért haragudnék?

- Ami aznap mondtam, amikor...

- Ja.

- Tudod, hibázni emberi dolog. És én is egy kicseszett ember vagyok, marha sok hibával. De egy dologban biztos vagyok. Te nem voltál hiba az életemben. Sőt! Épp ellenkezőleg! Te voltál kicsiny életem fénypontja! És akármennyire is lettem „sztár", mindig te leszel a legjobb dolog életemben, mert te alkotod az életemet. Szeretlek!

- Én is szeretlek, nagyon!

Nem bírtam elengedni, mintha a tudatalattimban pillanatragasztóval odaragasztottak volna Diana-ra. Viszont sajnos a munka az munka, oda be kell menni, ha nem akarsz rossz fát tenni a tűzre. Úgyhogy kapkodás közepette Dia berobogott a KFC-be.

Mielőtt én is elmentem volna a lakásából egy cetlit raktam ki a hűtőre. „Remélem tudod, hogy hozzám tartozol. xxM"