Nos, mivel haza nem mehettem (hisz biztos nem èltem volna túl a szüleimmel való találkozást), így ahogy megèrkeztem szülőföldemre, azonnal felkerestem a lányt(mert lány) ès elmondtam neki az Angliában törtènteket, ami nem kicsit döbbentette le szegènyt, viszont persze vidáman belement abba a dologba, hogy hozzá ès a nagymamájához költözöm, míg valahogy el nem intèzem az Alnglia sulit.
-De...valahol tanulnod kell, amíg itt vagy.-ült le velem szembe a vèkony, barna hajú, fekete szemű alacsony lány(kinek neve LilCham) ès letett elèm egy csèsze gőzőlgő forrócsokit(ami nem mellesleg a kedvenc italom).
-Hát, úgy gondoltam...hogy elmegyek a BigHit egyik meghallgatására.-ittam bele bögrèm tartalmába.
-Öm...de, a nagybácsid az igazgató.-húzta el száját.
-Ès?-vontam fel szemöldököm.
-Ha átesnèl a meghallgatáson ès utána kiderülne hogy WooHyun a nagybácsid...akkor biztos hogy kiutálnak a csapatból, csalással vádolva tèged.-magyarázta el, mire elkerekedtek szemeim.
-Uh, tènyleg.-haraptam rá alsó ajkamra.-De...az álmaimèrt bármit megteszek. Szerintem ennyi kockázat bőven megèri, egy idol èletèrt.
-Nos, ha te így gondolod, akkor èn nem akadályozlak meg benne. Viszont a nagybátyáddal ezt meg kell tárgyalnod. Hisz az ő beleeggyezèse is kell ahhoz, hogy tartsa a hátát neked, hisz ha csak te nem beszèlsz a dologról, ő viszont igen, akkor hamar ki fog szivárogni a titkod.
-Oh, nyugi. Ez a legkisebb bajom most. WooHyun nem az az ember, aki csak úgy szó nèlkül kidobjon.
-Ez mondjuk igaz.-vont vállat, majd beleivott saját forrócsokijába.
-Viszont, most szerintem elteszem magam holnapra, hisz sok dolog fog velem törtènni.-ittam ki maradèk italomat, majd adtam egy "jóèjt" ölelèst LilCham-nek ès elvonultam a vendègszobába lepihenni.
A következő nap elmentem WooHyun-hoz, akit nem kicsit leptem meg az ottlètemmel, hisz ő is úgy tudta, hogy Angliában vagyok.
-Nos ès mièrt kerestèl fel?-dölt hátra kènyelmesnek tűnő forgó szèken.
-Indulni akarok a mai válogatáson.-jelentettem ki egyszerűen.
-Ès mi akadálya?-vonta fel szemöldökèt.
-Hát, a köztünk lèvő családi viszony.-hajtottam le fejem.
-Oh, amiatt ne aggódj. Tartom a számat.-mosolygott rám, mire vidáman elmosolyodtam, meghajoltam ès futottam a meghallhatásra, ami öt perc múlva kezdődik.
Hosszúnak nem mondtható sor várt rám(körülbelül tizenhárom ember, ha állt ott), így beálltam a sor vègère ès skálázni kezdtem, hogy mègse a zsűri előtt kelljen bemelegítenem hangszállaimat. A sor lassan haladt, az idő viszont gyorsan, így egy óra ácsorgás után vègre bejutottam. Egy nagyobb táncteremben találtam magam, ahol nègy ember ült egy asztal előtt, a tükörnek háttal. Illedelmesen meghajoltam ès bemutatkoztam.
-Jeon Jungkook vagyok, 15 èves ès Angliából èrkeztem.
-Rendben Jungkook.-mosolygott rám egy fiatal lány.-Ezen a meghallgatáson kiváncsiak vagyunk a hangodra, táncbtudásodra ès ha tudsz játszani hangszerrel, akkor arra is.
Nem válaszoltam, csak a kezükbe nyomtam egy pendrivèt(amit mèg indulás előtt raktam el zsebembe), ami tartalmazta a kèt számot.
Az első Jung Joon Young-Becoming Dust című dala volt, amit mindig nagy ötömmel ènekeltem el, hisz mèg anno a nagypapám is ezt ènekelte nekem, ha szomorú voltam. Próbáltam minden èrzelmemet ebbe a számba tumszkolni, de olyan sok minden kavargott bennem, hogy egyszerűen nem sikerült.
Bang YoungGuk-I remember című számára pedig táncoltam.
Ez a szám annyira a szivemhez nőtt, hogy mást elsem tudtam volna kèpzeli tánc aláfestèsnek.
Mivel a szüleim hátamögött megtanultam gitározni, így felvettem a kikèszített hangszerek közül a számomra megfelelőt, amin egy kis hangolás után játszani kezdtem azt a számot, amit nemrèg írtam. Mivel Angliában alkottam eme alkotást, ezèrt egyszerűen csak a Sad Song címet adtam neki.
Bemutatkozásom után kaptam egy nagyobb tapsot.
-Rendben Jungkook, mivel te voltál az utolsó, ezèrt körülbelül egy fèl óra múlva megtudod, hogy bejutottál-e, avagy sem. Addig kèrlek ülj ki a váróba a többi jelentkező közè.-a zsűri tag kèrèsère csak bólintottam ès tettem azt amit mondtak.
Fèl óra elteltèvel nyílt a váró ajtaja ès egy negyven èv körüli nő lèpett be rajta.
-Nos, meghoztam az eredmènyt.-lobogtatta meg a kezèben lèvő papírt, mire izgatottan felálltam a fotelból ès közelebb lèptem.-Hèt ember jutott be, ez a hèt pedig:Kim Taehyung, Min YoonGi, Park Jimin, Jung HoSeok, Kim NamJoon, Kim SeokJin ès Jeon JungKook.-már èpp kezdtem volna felhagyni a remènnyel, mikor kimondták nevemet èn pedig enyhe sokkot kapta.
El se hiszem, hogy felvettek!
YOU ARE READING
You're Crazy
FanfictionA nevem Jeon Jungkook ès kiskorom óta a zene az ami èltet engem.(Bár ezt nem csodálom a felmenőim után, akik a klasszikus zenèvel foglalkoznak, mióta világ a világ.) Viszont... engem nem a hegedű vagy a nagybőgő fogott meg, ahogy azt szüleim feltète...