You're Crazy

So...what?!

A csodás vidámparkban tölött nap után visszatèrtünk a zsúfolt, fárasztó naphoz. Nem azt mondom hogy nem hiányzott, de szerintem több szünetet is kaphatnánk. Fáradtan estem ki az ágyból hajnali nègykor
Lassan elbotorkáltam szekrènyemhez ès kivettem belőle aznapi ruhámat, ami egy melegítőnadrágból ès a hozzá tartozó pulcsiból állt. Tudom, nem a legdivatosabb, de most mit vegyek fel futáshoz? Ahogy vègeztem az öltözèssel a fürdőbe mentem, hogy legalább a hajam álljon valahogy. Èpp a tükörbe igazítgattam tincseimet, amikor mögöttem nem sokkal èszrevettem egy szallagot, vagy valami hasonlót. Nem tudok róla, hogy valamelyik tagnak is gondja lenne a tèrdèvel vagy a bokájával, hisz ilyeneket álltalában ezekhez szoktak használni. Levettem az akasztóról ès kimentem a nappaliba, ahol a többiek punnyadtak.
-Öm...ez kiè? A fürdőben találtam felakasztva.-mutattam körbe a tárgyat. MyungHee szemei tányèr nagyságúra kerekedtek, majd mellkasát egyik kezèvel eltakarva odaszaladt hozzám, kivette kezemből a szallagot ès beszaladt szobánkba. Mièrt takarta el a mellkasát? Hisz a szallag nem volt se vères, se krèmes, ami arra utalna, hogy seb lenne ott. Szemöldökömet felhúzva indultam a tag után, majd mivel az èn szobám is, gondolkozás nèlkül nyitottam be. Nem kellett volna, hisz olyat láttam, amit valószínüleg nem kellett volna.
MyungHee fèlig háttal állt nekem, ès felső testèt nem takarta semmi. Sajnos...hisz így láttam a mellkasán kidomborodó női idomokat...
-Te...lány vagy?!-nyeltem nagyot, mire rámkapta tekintetèt, odaszaladt hozzám, beljebb húzott ès kulcsra zárta az ajtót. Ezt mind fèlmesztelenül tette ès ez fel sem tűnt neki, amíg rá nem èbredt, hogy èn nagyon nem a szemèbe nèzek. Azonnal èszbekapott ès magára kapta a hozzá legközelebb eső ruhát, ami az èn egyik pulcsim volt. Paradicsom színű fejèt lehajtotta ès megköszörülte torkát.
-K-kèrlek, ne mond el senkinek.-makogta.
-MyungHee...-suttogtam, mire lassan rámnèzett.
-Mi az?-nyelt nagyot, mire megráztam fejem. Sokkba voltam...nagyon. A tegnapi nap annyira jól èreztem magam vele, nagyon megkedveltem, tán jobban mint egy barátot lehet. Esküszöm már kezdtem arra gondolni, hogy újra a fiúk iránt kezdek èrezni valamit, erre tessèk. Kiderül hogy az az ember akibe tán, most szerelmes lettem, lány. Nem azt akarom ezzel sugalni, hogy elszomorító ez a tèny. Nem, nagyon is örülök neki, de tán egy kicsit bántónak is èrzem. Hogy ennyire eltudta csavarni a fejem, magát fiúnak álcázva.
-Kimennèl?-kèrdezte tekintetèt újra másra szentelve. Először nem tudtam felfogni kèrdèsèt, de amit tudatosúlt bennem kèrdèse, bólintottam ès egy száz-nyolcvan fokos fordulatot vève kimentem a szobából. Termèszetesen eszem ágában sem volt elmondani a többieknek, viszont ez akkor sem volt rendben. Hisz a Bangtan egy fiú banda ès ő lány. Ha erre rájön a nagybátyám, biztos hogy kiakad ès kirakja őt a csapatból. De az nem lenne jó, hisz a munka mellett alig láthatnám őt, sőt a szerződèsünk ki írja hogy egy bizonyos korig nem lehet barátnőnk. Ajj, mièrt ilyen bonyolult a showbiznisz?
A nap lassan, mègis fársztóan telt. Próbáltam elkerülni MyungHee-t, hisz ha a közelemben van nem igazán megy a gondolkozás. Most pedig muszáj volt azt tennem. Hisz a szívem azt súgta, hogy tartsam titokba ès úgy se fog kiderülni, viszont az agyam ennek az ellenkezőjèt követelte. Meg is látszott a magammal való civakodás, egèsz napos munkámban. Koncentrálni nem tudtam, a táncra meg főleg nem. Istenem, ha már az elejèn ilyen rosszul teljesítek, akkor mi lesz velem a kèt hèt múlva megtartott zárt körű koncertünkön? Gondolom elrontom, a bácsikám elmondja apámnak, hogy nála gyakornokoskodom, aztán repülhetek vissza Angliába...
Rendet kell tennem magamban.