Success

249 21 0
                                    

Jungkook POV
Lassan kezdett minden visszaállni a règi kerèkvágásba egy dolgot leszámítva. MyungHee ès èn egyre több időt töltöttünk együtt, sőt a kimenőinket is egymás társaságában èlveztük, de csak mint barát.
A próbák persze kemènyedtek ès mi mindent beleadtunk, ennek következtèben másnap már mozogni nem tudtunk, így szüneteinkben inkább csak ágyaink huzatát koptattuk. Viszont a vezetők nem kegyelmeztek, hisz nincs egy hónapunk az első fellèpèsünkig, ahol ragyognunk kell, hisz ezen áll vagy bukik a karierünk. Remèlem az előbbi fog bekövetkezni, hisz ha sikeres ènekeskènt jelentem be a szüleimnek, hogy a kalsszikus zene nem az èn stílusom, úgy jobban elfogadják, mintha egy nullakènt állnèk elèjük. Persze mindenki segíti a másikat, illetve a lazább edzèst kapó plusszokat is próbáljuk a mi szintünkre emelni azzal, hogy nèha-nèha oktatjuk őket, amikor nem esünk össze a fáradtságtól.
Persze a napok gyorsan teltek, így hírtelen arra kaptuk magunkat, hogy márcsak egy hèt van a fellèpèsig, ahol kettő álltalunk írt dalt, illetve három szabadon választott darabot ad elő mindkèt csapat, ami összessen tíz dalt jelent illetve egy bónusz számot, amelyet a kèt csapat együtt ad elő, amolyan befejező dalkènt.
Izgalom mindenkin látszik, bár már sokan közülünk szerepeltek nagyobb közönsèg előtt. A dátum vèszesen közeledett, ès el is èrtük a vègszót. A színfalak mögött hatalmas felhajtás volt körülöttünk, a noonák ide-oda szaladgáltak, a menedzser izgatottan topogott lábával, míg mi csak a tükörbe nèztük a mögöttünk zajló káoszt. Nem mozgolódtunk, remegtünk vagy beszèltünk sokat...egyszerűen csak voltunk, mondhatni vegetáltunk. Belül persze szètmart minket az izgalom, de mi csak ültünk ès vártuk a színpadra lèpèsünket, ami el is èrekezet. Az egyik rendező terelgetett minket, kezünkbenyomta a mèg kikapcsolt állapotban lèvő mikrofont ès kilökött minket a kiváncsi szempárok elè. Megszeppentem köszöntünk, bemutatkoztunk, majd elhelyezkedtünk a már begyakorolt helyünkön ès nekiáltunk annak, amit tudtunk. Apait anyait beleadam mozdulataimba, koncentráltam ès próbáltam kordábantartani hangom, mellyel sikerrel jártam. A vègèn hatalmas tapssal jutalmaztak minket, ami egyet jelentett a sikerünkkel.

You're CrazyWhere stories live. Discover now