You're Crazy

The Team Work

Ekkora boldogságban mèg sosem volt rèszem. Annyira lesokkoltam, hogy nem is vettem èszre, hogy közben a hat másik tag körèm gyűlt ès gratulálgatni kezdtek egymásnak ès nekem, amit mosolyogva megköszöntem ès viszonoztam.
-Nos fiúk, a mai nappal ti alkotjátok a BTS Junior-t, ès míg nem debütáltok ezzel a nèvvel fogtok megjelenni a közönsèg előtt.-mosolygott ránk az a nő, aki nemrèg bejelntette csapatunk tagjainak nevèt.-Èn leszek a kezdetbeli menedzseretek, a nevem Han. Ettől a naptól kezdve a debütálásotokig èn intèzem minden dolgotokat. Most viszont van egy órátok, hogy beköltözzetek a kollègiumba, ahol mától kezdve lakni fogtok.-mosolygott ránk, mire meghajoltunk ès mindenki indult arra, amerre indulnia kellett. Pontosan egy óra múlva már mindenki a kollègiumba volt, bőröndjeik ès egymás társaságában. A kolesz, nos meglepett. Szerintem mindenkinek más kèp ugrik be a kollègium hallatán. Általában egy elhanyagolt èpület, mini szobákkal, szakadt függönyökkel, csótányokkal satöbbi. Viszont ez a hely teljesen elütött a többitől. Először is, minden csapat külön házat(!) kapott, minden házban öt hálószoba, kèt fürdő, egy hatalmas ètkező, egy kisebb konyha, ès egy ugyancsak hatalmas nappali. Elkèpesztő, hogy mekkora költsègvetèsek nincsenek egy mèg nem debütált banda számára.
-Gyerekek..ez rohadt jól nèz ki!-szólalt meg talán TaeHyung(mèg tanulnom kell a neveket).
-Egyetèrtek.-bólintottam.
-Nos, szerintem kezdjük egy bemutatkozással.-nèzett körbe egy magas, barna, göndör hajú srác, mire mindenki egyetèrtően bólintott ès a kanapè felè indult, hogy kènyelembe hallgassuk vègig egymás "èletèt". Nos, sok mindent nem tudtam meg a tagokról(születèsi dátum, becenèv, kedvenc dolgok, esetleges betegsègek stb.) de már ennyiből rájöttem, hogy egy igen jó bandát fogunk alkotni. Èn mutatkoztam be utoljára, így mindenki kiváncsi tekintettel vizslantott.
-Nos, Jeon Jungkook vagyok. 1997.09.01.-èn születtem. Angliából jöttem ès eddig klasszikus zenèvel foglalkoztam, viszont az nem nagyon az èn stílusom, így felhagytam vele. Nos, nekem mindegy hogy hívtok, de a Kook-ot bírom a legjobban.-mosolyogtam rájuk.
-1997?-kèrdezte Jimin, mire bólintottam.-Akkor te vagy a maknae.
-Oh..-csillant fel szemem.-Most hogy így mondod, tènyleg.-mosolyodtam el.
-Ès akkor Jin a leader.-nèztünk a legidősebb tagra.
-Öm, maradjunk abban hogy elmèletileg csak. Nem vagyok annyira biztos abban, hogy eltudnèk igazítani egy hèt tagú csapatot.-húzta el száját Jin, mire egy emberkènt nèztünk Sugára, aki lehajtotta fejèt.
-Ne nèzzetek rám... Nem vagyok annyira ember barát, hogy minden helyzetet, higgatan tudjak kezelni.
-Akkor Nam. Ès kèrlek ne mond azt, hogy te se tudnál elvezetni egy hèt tagú fiú bandát.-nyafogott Jimin.(ő amolyan nyafogós fiú, de amúgy jófej)
-Èn szívesen elvállalom.-dölt hátra Namjoon, mire mindnyájan felsóhajtottunk(amolyan vègre valaki).
-Ez a beszèd!-csapott a leader vállára Hope.-Megpróbálunk nem mindig az agyadra menni.-nèzett Nam-ra egy nem èpp bíztató mosolyt villantott felè.
-Jó, akkor most mint leader szètosztom a szobákat.-állt nap a nappali közepère, hogy mindenki jól lássa.-Mivel nem akarom, hogy minden csapattag külön szobába kerüljön, így kettő-kettő illetve egy három fős csapatra osztom a bandát. Az első szoba Jin ès Suga szobája lesz, a második az enyèm ès Hope-è, a harmadik pedig logikusan a maradèkè(nevekkel leírva:V, Jimin ès èn).
Ahogy a drága szeretett leaderünk elmondta a szoba beosztásokat, azonnal bepakoltunk a nekünk szánt szobába.
-Gyerekek!-üvöltötte el magát Suga.-Itt van Han menedzser ès mèg nègy tag.
Kiváncsiságtól vezèrelve indultunk meg a nappaliba, ahol Han csapatvezető ès nègy számunkra ismeretlen fiú állt, bár meg kell hagyni, az egyik nagyon ismerős volt.
-Nos, hogy mindenki ideèrt, bejelenteni valóm van.-mosolygott vègig kicsit fáradt csapatunkon.-Mivel nem tudhatjuk, hogy hányan adjátok fel, vagy igazoltok át, más vállalatokhoz, így most kaptok plusz nègy tagot. Termèszetesen ők nem fognak veletek ledebütálni, hisz a BTS ti vagytok, de ha valamelyikőtök ki esne a csapatból, akkor azonnal tudjuk pótólni a hiányt. Remèlem jóba lesztek a srácokkal.-utolsó mondatát már a nègyesnek szentelte, akik meghajoltak ès fèlve nèztek fel ránk ès akkor leseett, hogy ki az az ismerős arc.
-Te?-kerekedtek ki szemeim.