Oh my God...

598 31 0
                                    

Lehet hogy valamit nem mondtam el, mèg az elejèn, amit hát...nagy valószínűsèggel el kellett volna mondanom. Meleg vagyok...vagyis voltam. Voltam vagy tizenkettő èves, amikor megismerkedtem egy sráccal ès egy amolyan "Túl a barátságon" lett belőlünk. Csak ő elköltözött Amerikába èn meg visszaálltam heteróba...már ha az lehetsèges. Már vagy egy ève nem gondoltam rá...vagyis ránk, erre..most újra ittvan, abban a nègytagú csapatban, akik leváltanak minket, ha valami nem megy annyira.
-Jungkook?-szólalt fel lágy hangja, mire megborzongtam, de nem válaszoltam.-Komolyan te vagy az?-lelkesedett fel, majd nyakamba ugrott, mintha nem lett volna az-az egy ès fèl èv kihagyás köztünk.-Uram Isten! Szólalj meg már kèrlek.-távolodott el tőlem egy kicsit, hogy bele tudjon nèzni szemeimbe.
-Te mit keresel itt?-kèrdeztem mèg mindig sokkosan.
-Hazajöttem Amerikából, hogy folytathassak zenei karierem.-válaszoltam kicsattanó örömmel. -Öm...ez mind szèp ès jó, de mi is megszeretnèk ismerni a tagokat.-szólalt meg mögöttem Nam, mire bólintottam ès hátra lèptem a fiútól(akit nem mellesleg Jackson-nak hívnak.)
-Gyertek, üljünk le, ne itt ácsorogjunk.-mondta vidáman Jin, mire egyemberkènt indultunk a kanapèk felè.-Nos, hogy mindenki helyet foglalt, szerintem kezdjètek ti a bemutatkozást, hisz ti kevesebben vagytok.-fordult a nègy tagú csapat felè, akik kicsit mocorogni kezdtek.
-Öm...-kezdte Jackson ès kelkelt helyèről.-Jackson Wang vagyok, 17 èves. Pár hónapja tèrtem vissza Amerikából ahol tánc iskolába jártam egy èvig.
-Csak egy èvig?-lepődött meg Hope.
-Öm, igen. Nagyon jól táncolok.-simított tarkójára. Nem hazudott, mindig rohadt jól táncolt. Emlèkszem milyen sokat jártam vele a táncterembe, mikor mèg együtt voltunk. Ismètlem voltunk.
-Majd azt meglátjuk.-pusmogta Jimin ès Hoseok egyszerre, mire egy halkabb nevetès szökött ki ajkaikon.
-Jó, jó. Következő.-sürgette a csoportot Suga. Egy arcát takaró fiú állt fel(bár meg kell jegyeznem, nagyon nőies alakja volt.)-Mièrt takarod az arcod? Hisz nem lehetsz rèm csúnya, ha már itt vagy.-dobtam meg párnával a tagot, Yoongi. Kicsit fèlve leszedte a maszkot, így szája már láthatóvá vált, viszont szeme mèg mindig sapkája takarásába volt ès mivel nem igazán nyúlt èrte hogy levegye, így èn sètált oda, hogy megszabadítsam tőle ès amint ezt megtettem ledöbbentem ès nem csak a lágy arcvonásaitól, nagy szempilláitól, pisze orrától...várjunk csak, mièrt beszèlek róla úgy mint egy lányról.
-Te hánytál le a gèpen.-fintorodott el arcom ès elhátráltam tőle.
-Öm..-simított tarkójára.-S-sajnálom.-makogta, miközben lehajtotta fejèt.
-JungKook, máskor majd leszidod amiatt az incidens miatt, de most szeretnèk megismerni őt is ès a többieket is.-húzott le a kanapèra Nam, majd bátorítóan a fiúra nèzett.-Kezdheted.
-Rendben.-köszörülte meg torkát.-Hong Myung Hee a nevem ès 14 èves vagyok ès egy átlagos kisvárosi álalános iskolából jöttem.
-Állj, állj, állj.-ráztam meg fejek.-A MyungHee, nem lány nèv?-vontam össze szemöldököm.
-Oh Kook, itt Koreába nem furcsa ha egy fiú lány nevet kap ès fordítva se.-vont vállat Jin, mire karbatett kezekkel hátradöltem.
-Tökmindegy. Folytassuk.-legyintettem, mire MyungHee leült ès felállt a következő ember.
-Bang YongGuk vagyok 17 èves vagyok ès a BigHit álltalánosából jöttem.-mondta unottan majd leült ès azonnal állt fel a következő.
-Jang Yoseob, 16 èves.-hadarta el láng vörös fejjel.
-Mi miatt vagy zavarba Yoseob?-kèrdezte aggodalmasan Jin.
-Cs-csak egy kicsit izgulok.-hajtotta le fejèt.
-Oh, nincs mi miatt aggódnod. Barátok vesznek körül.-mosolygott rá bíztatóan.
-Rendben.-ült vissza megszeppenve, mire MyungHee rásimított karjára. Mintha nem csak most ismertèk meg volna egymást.
-Nos, most hogy megismerkedtünk, újra felosztom a szobákat.-sóhajtott fel Nam.-Akkor Jungkook...-nèzett rám-Te MyungHee-vel ès Jiminnel fogsz osztozkodni.-nos az első embernek nem igazán örültem(nem is tudom mièrt).-Hoseok, te Tae-vel ès YongGukkal. Jin, te velem ès Jacksonnal. A maradèk meg tudja. Nos, akkor pakoljunk át.-tapsolt kettőt a leader, mire bólintottunk ès tettük amit mondott.
-Istenem...hova kerültem?-döltem hàtra ágyamon, mikor vègre mindent átpakoltam.

Sziasztok! ^^
Sajnálom hogy nem írtam egèszen eddig, de törtènt pár dolog ami megakadályozott benne(iskola -.-).
De most itt vagyok ès köszönöm a türelmeteket :*
Szerencsère(márha ez lehet szerencse...) lebetegedtem, így ma nem kellett suliba mennem :D
Ebből kifolyólag lehet hogy ma mèg kaptok egy új rèszt ;)

You're CrazyWhere stories live. Discover now