Telefonom rezgésére kelltem. Azt hittem Luke az de nem, Calum volt.
Calum😒😂: Hé nyizsd ki az ablakod! Hoztam kaját!
Én: Ember lassan éjfél! Menj haza..
Calum😒😂: De van kajám.😬....Luke ot vártad igaz?
Én: Nem nem vártam senkit. Aludtam.
Calum😒😂: Jó akkor haza megyek.
Megesett rajta a szívem így kinyitottam az ablakomat azt látva , hogy távolodik.
-Hé Calum gyere vissza! Kiabáltam olyan hangnem ben , hogy anyáék ne ébredjenek fel, de Calum mégis meghallja.
-Repülök! Mondta majd az ablakomhoz futott.
-Na és , hogy jutsz fel te nagyokos? Kérdeztem hisz 5 méter legalább volt az ablak és a föld között.
-Hát arra gondoltam majd beengedsz a bejárati ajtón. Vonta meg a vállát. Elnevettem magam, majd csendben lesiettem a nappaliba. Apa ült a tv előtt. Ilyedtemben megdermedtem a lépcső aljánál. Nem tudtam , hogy most alszik , vagy tényleg nézi a mecset.
-Apa? Suttogtam mire hátra nézett.
-Te mit csinálsz itt ilyenkor ? Kérdezte.
-Ja csak szomjas voltam. Hazudtam és bementem a konyhába mintha tényleg az lennék. Apa kikapcsolta a tévét. Ezazz most biztos felmegy.
-Jaj kincsem annyira sajnálom! Jött be a konyhába.
-Mit? Kérdeztem vissza meglepődötten mégis arra gondolva, hogy szegény Calum kinnt áll a hidegben. Lehet már el is ment.
-Hogy nem tudtam igazán az életed része lenni! Szeretném bepotólni ezt az elvesztett időt! Holnap felvehetlek suli után csinálunk valamit hárman Gabi val! Mosolygott. Nem volt sok kedvem de nem akartam megbántani így rábólintottam. Egy puszit nyomott az arcomra, majd felment az emeletre. Gyorsan az ajtóhoz rohantam majd kinyitva azt , láttam Calum ot 3 zacskó kajával.
-Végre ! Suttogta.
-Bocsi apa lennt volt és csak most ment fel! Gyere be mert még megfagysz. Mosolyogtam majd behúztam a szobámig.
-Jó a szobád! Nevetett.
Elvettem tőle a zacskókat majd leültem az ágyamra. Calum is mellém ült , majd a laptopomért nyúlt.
-Ne nézzünk filmet... Csak beszélgessünk. Nyavajogtam miközben a chipset tömtem magamba. Calum lezárta a gépet majd felém fordúlt.
-És miről szeretnél beszélgetni? Kérdezte , miközben nagy barna szemeivel fürkészte az arcomat.
-Ruby nak nagyon bejössz. Mondtam majd hátra dőltem.
-Tudom. De nekem ő nem.
-Azert adhatnál neki egy esélyt! Szegény nagyon odáig van érted. Calum mellém dőlt majd átkarolt. Furcsa volt. Suliba megszoktam hisz eddig a támogatás jeleként vettem , de most nagyon furcsán és kényelmetlenül éreztem magam.
-Igen de, nekem más tetszik.
-Ki? Kérdeztem félénken , hisz féltem, hogy az én nevemet foglya kimondani. Mikor válaszra nyitotta a száját Gabi nyitott be a szobámba.
-Jézusom! Ezer bocs , nem akartam semmi szaftosat megzavarni! Kuncogott majd szép lassan becsukta az ajtót maga mögött.
-Azt hiszem most jobb ha mész! Mondtam és összeszedtem Calum cuccait aki közben vörös arccal indult meg az ajtóm felé.
-Hát jó volt ez a 10 perc! Mosolygott majd átölelt.
-Jóéjt Cal! Mikor Calum elment visszabújtam az ágyamba, és leellenőriztem az üzeneteimet, de még mindig semmi hír Luke tól.
///
-Blair! Blair! Hallottam a távolból Lukeot. Megörültem. A szívem gyorsabban vert már csak a hangja hallatán is. Mosolyogva hátrafordultam, majd szembe találtam magam vele.
-Szia! Suttogtam.
Luke szorosan átölelt mintha mindgyárt összetörnék, és csak az ő ölelése tartana össze. Beszívtam a férfiás illatát, és vártam, hogy eleresszen.
-Szia! Elkísérhetlek? Kérdezte még mindig a karjai közt tartva. Bólogatni kezdtem , de mi csak egy helyben álltunk egymást ölelve.
Mikor Luke óvatosan eltolt magától annak jeléül , hogy induljunk , megfogta a kezemet. Nagyon boldog voltam. A szívem majd kiugrott a helyéről.
-Blair... Azon gondolkodtam, hogy megadhatnád a számod. Tudod ha fel kell hívjalak a bál miatt. Mosolygott félénken.
-Én úgy tudtam, hogy már meg van neked a számom.
-Eh.. Ezt honnan tudod ?
-Calum látta ahogy Jay egyik haverja megadja neked. Vontam meg a vállam majd eleresztettem a kezét. Hajába túrt majd sóhajtott egyet.
-Figyelj... Bocs , hogy nem tőled kértem el. Én csak féltem, hogy nem adod meg. Mondta majd próbálta újra megfogni a kezem de én nem hagytam.
-Semmibaj. Mondtam majd mint akit nem érdekelt tovább mentem a suli felé. Luke az út alatt sokszor próbálta megfogni a kezem, de én nem engedtem. A suli előtt elváltak útjaink, hisz Luke a barátaihoz ment , én meg Calumhoz mentem aki Ruby val beszélgetett.
-Jóreggelt! Mosolyogtam rájuk.
-Szia Blair! Ölelt át Calum. Rubynak nem nagyon tetszett ez az egész úgyhogy inkább elment. Calum és én bementünk a suliba hisz már kezdett nagyon hideg lenni.
-Milyen volt Lukeal ölelkezni olyan sokáig? A hangjában féltékenységet vettem észre. Elég meglepődötten néztem rá de inkább nem mondtam neki semmit.
-Hallod? Fordított maga felé.
-Miért érdekel? Tudhadtad volna , hogy tetszik nekem! Kicsit nyávogósra sikeredett ez a mondatom amin Calum eléggé meglepődött.
-Te...tetszik? Habogott. Bólintottam , és mikor a szekrényemhez értünk kivettem a töri könyveimet. Mikor Calum felé akartam fordúlni, csak Luke volt mögöttem.
-Bocsi tényleg , hogy nem tőled kértem el a számod! Mondta miközben a könyveimet bámulta.
-Semmi baj. Mondtam majd ahogy megfogtam a könyveimet felhúzódott a pulcsim ujja és Luke meglátta a vágásaimat. A francba. Próbáltam eltakarni mintha semmi se lenne ott, de Luke megfogta a kezem és felhúzta a pulcsim. A könyveim a földre estek miközben ő a kezemet fürkészte.
-Miért? Suttogta és végighúzta a kezét a sebeimen. Felszisszentem , el löktem a kezét majd lehúztam a pulcsim és a könyveimet kezdtem összeszedni.
-Blair gyere velem. Mondta és húzni kezdett valamerre amerre még sose jártam ebbe a suliban.
-Ne kezdj nekem arról beszélni , hogy miért ne vagdossam magam jó? Ahhoz most fáradt vagyok, meg nem is vagyok rá kíváncsi.
-Akkor csak annyit mondj el , hogy miért. Tette a kezeit az arcomra. Beleremegtem az érintésébe.
-Csak nézz rám. Mindenki utál. Az egész életem szar. Mondtam miközben próbáltam kerülni a tekintetét. Luke szorosan átölelt amit viszonoztam.
-Mellém ülsz töri alatt? Kérdezte boldogan és az arcomat kezdte simogatni.
-Hát ha lehet. Mosolyogtam és elindultunk az osztály felé. Mikor beértünk elindultam Luke mellé de közben Calum tekintetét éreztem magamon. Féltékenynek tűnt. Egy "bocsi" tekintetet vetettem felé majd leültem Luke mellé.
-Hát ez? Nézett rám majd Luke ra egy fiú akinek még a nevét se tudtam. Luke megfogta a kezem majd közelebb húzott magához.
-Hagyd. Súgta a fülembe.
YOU ARE READING
The Feelings Are Killing Me.lrh.
Fanfiction"A gyengeség olyan seb, ami szinte kéri, hogy odarúgjanak"