The Feelings Are Killing Me.lrh.

21

Luke szemszöge

-Szia Luke! Blair vagyok. Már biztos alszol, és sajnálom ha zavarlak , de én csak tudatni akartam veled, hogy jól vagyok és , hogy szeretlek! Vagy ötször vissza hallgattam a hangüzenetet, és egyre jobban kezdtem szarul érezni magam.
Nem voltam itt amikor hívott. Tuti azért hívott mert szüksége volt rám én meg ahelyett, hogy felvettem volna és beszélgettünk volna a semmiről, csak megcsalltam és buliztam bűntudat nélkül.
Undorító amit tettem vele. Csak mert elköltözött ez nem jogosít fel arra, hogy lefeküdjek valaki mással! Főleg nem azzal akivel ezt megtettem.
A maradék alkohol a fejemet nyúzta. Megmozdulni se bírtam, annyit ittam tegnap.
A tegnap esti lányok csak úgy bombáztak az sms-eikkek, amitől már agyfaszt kaptam. Legszívesebben ki vágtam volna a telefonom az ablakon.

Órákig feküdtem és azon gondolkoztam, hogy elmondjam e Blair nak vagy sem.Nem tudtam arra gondolni, hogy ne mondjam el neki. De elveszíteni se akartam. Próbálkoztam sms-eket írni a mobiljára de mivel még nem válaszolt ebből azt gondolom, hogy még nem kapta vissza a telefonját. A nővére számát féltem felhívni. Nem tudom, hogy odaadja e neki vagy csak lerakja a telefont.
Lemásztam a konyhába egy aszpirinért, mert a fejfájásom már ölni tudott volna.
-Hol voltál tegnap este? Állt elém anyám.
-Ne most jó? Iszonyúan fáj a fejem.
-Jó akkor majd holnap megbeszéljük. Nem azért vagy itthon mert olyan jó dolgod van! Mióta kirúgtak a suliból én vagyok az elsőszámú gyanúsított bármi probléma is történik. Bátyáim is lenéznek. Egyálltalán nem hisznek nekem.
Vissza siettem a szobámba és tárcsáztam Blair nővére számát. Nem tudtam , hogy hogy fog lezajlani a beszélgetés , de hallani akartam Blair hangját.
-Igen? Észre se vettem, hogy felvette mikor beleszólt a telefonba.
-Szia, én Luke vagyok. Tudnád adni Blairt? Habogtam.
-Ah Balir pasija! Blair visszament anyámmal a régi sulijába a dokumentumokért.
-Oh, értem köszi! Mondtam és kinyomtam. Nem érdekelt , hogy a fejfájásom miatt meg se tudtam moccanni , felöltöztem és rohantam a sulihoz.
Egyből az irodák felé vettem az irányom. Körül néztem de sehol se találtam Blairt. Mindenki furán nézett rám, hisz már egy ideje nem járok ide így mi keresni valóm van itt?
-Hé nem láttad Blairt?
-Kit?! Nem tudom miért kérdezek meg bárkit is. Megráztam a fejem és tovább rohantam.
A szekrénye előtt állt az anyjával.
-Blair! Kiálltottam. Ijedten hátra fordúlt, majd elmosolyodott.
Oda siettem hozzá, és szorosan a karjaim közé zártam.
-Hogy hogy itt vagy? Néztem le rá.
-Kellenek a dokumentumok. 
Olyan boldog volt az arca. Nem bírta abbahagyni a mosolygást. Annyira gyönyörű! De viszont még mindig nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy egy paraszt vagyok és megcsalltam.
A mellkasom szúrni kezdett, a levegőt meg nehezen szedtem.
-Jól vagy?
-Persze! Na de meddig lesztek itt?
-Ameddig meg nem kapjuk a dokumentumokat. Húzta a száját.
-Akkor veletek jövök, ha szeretnéd.
-Igen! Ugrált örömében. Megfogtam a kezeit és megcsókoltam. Annyira hiányzott.
///
-És voltál már várost nézni? Kérdeztem tőle miközben a kezeinket kulcsoktam össze, az ágyán feküdve.
-Nem még nem. Mikor felém fordult az ágy elkezdett nyikorogni.
-Te jó ég! Nevettem.
-Mit csináltál tegnap? Mosolygott.
A szívem kihagyott egy ütést, ahogy lepörgött a tegnapi történet a szemem előtt. Nem mondom el neki. Mit érek el vele? Ledisznózik, és elhajt, majd szakítunk amit én nem szeretnék. Tényleg belebolondultam ebbe a lányba és nem akrom elveszíteni. Nem most és nem így.
-Hát segítettem anyának majd korán lefeküdtem mert nagyon fáradt voltam. Te ? A haját simogattam miközben ő a pólómmal játszott.
-Semmit igazából.  Aludtam, vagyis próbáltam. Nevetett gyengéden. 
Annyira édes volt.
-Itt alszol? Pillantott fel rám nagy kerek szemekkel.
Bólintottam és elmosolyodtam.  Írtam anyámnak egy smst, majd visszafeküdtem Blair mellé.  Lassan mind a ketten elaludtunk.
///
Blair szemszöge
Luke szuszogására ébredtem hajnalban.  Olyan édes volt.  Viszont nekem nagyon kellett pisilnem, így amien  hallkan csak tudtam kiosontam a wécére.
Visszaérve, Luke ült az ágyon felém fordúlva.
-Minden oké?  Aggódtam.
-Persze, csak elmentél. Gyere vissza! Ásított és kitárta a karjait. Átöleltem majd nagy erővel mind a ketten lefeküdtünk az ágyra, ami akkorát reccsent, hogy összeesett.
-Veszek neked egy ágyat a szülinapodra! Nevetett. 
Szép lassan újra elaludtunk és már csak reggel kilenckor ébredtünk.
-Jó reggelt! Mosolyogtam rá mikor ő is felébredt.
Vissza mosolygott rám és adott egy puszit a homlokomra.
-Mikor mész haza?
-Amikor te szeretnéd. Ha akrod akkor elmehetünk a városba. Még én se jártam erre. Luke felült. Nem volt rajta póló így láthattam a kigyúrt hátát ami eléggé bejött. Köröket kezdtem leírni rajta.
-Ez csikiz! Rezzent össze. Nevetni kezdtem majd visszabújtam az ölébe.

Még egy órát feküdtünk  az ágyban mire elindultunk a városba. Először fagyiért álltunk meg, majd elmentünk egy hídhoz ami mellett egy park is volt, így elidőztünk ott egy keveset.
Nem sok mindent  tudtunk megnézni, hisz elég későn indultunk el, és már nagyon hamar sötétedik.
Luke egyből vissza indult a vonattal engem otthagyva a szobámban kuksolva. Holnap kezdem az új sulit és egyálltalán nincs kedvem újra bemutatkozni és átmenni azon amin eddig.