The Feelings Are Killing Me.lrh.

9

- Csak annyit mondok , hogy; Ne örülj a túlzott udvariasságnak, mert az a csalás egy fajtája. Lilien nagyon megygőző volt. Becsuktam a kocsi ajtaját és be rohantam a házba.
-Apádék? Jött ki a konyhából anya. Megvontam a vállam és a szobámba siettem.
Meg gondoltam magam nem megyek el a bállba. A ruhát majd visszafizetem anyának, és suli után vissza is viszem. Felhívtam Calumot , hogy jöjjön át. 10 perc se kellett és már a szobámban volt.
-Ne sírj jó? Nem jó így látni. Főleg Luke miatt ne sírj! Calum próbált megnyugtatni , de valamiért nem bírtam abbahagyni a sírást. Nem is tudom , hogy miért sírok. Csak sírtam miközben Calum a hátamat simogatta.
-Mi van veled és Rubyval? Próbáltam terelni a témát de az agyam még mindig Lukeon kattogott.
-Együtt vagyunk. Féloldalas mosolyra húzta a száját és lefeküdt az ágyamra.
-Miért érzem úgy , hogy nem te vagy az aki ezt nagyon akarta? Az arcán semmi boldogságot nem láttam. Biztos vagyok benne, hogy ő nem akar együtt lenni szegény Rubyval. Egyszóval csak játszik vele.
-Ez igaz de szeretnék ennek egy esélyt adni. Hátha megkedvelem. Sóhajtozott. Leültem az író asztalomhoz és csak bámultam ki a fejemből. Ha Lukenak megvan a számom miért nem hív vagy ír? Vagy egyálltalán igaz az amit Lillien mondott? Annyi egymást ütő gondolat járt a fejemben. Nem tudtam mire koncentrálni.
-Blair? Csettintgetett Calum az arcom elött.
-Bocsi csak gondolkoztam.
///
Calum fél órája haza ment. Közben apáék is hazajöttek, és újra elkezdődött a veszekedés ami elől menekültem.  Anya azért üvöltözött mert , hogy apa hagyott engem elmenni egyedül , apa meg Gabi miatt.  Csak úgy zengett a ház. Biztos vagyok benne , hogy még a szomszédok is ezt hallgatták. Előkerestem a fejhallgatómat és bedugtam a laptopomba.  Feltekertem a hangerőt max ra és hátradőltem az ágyamon. Még a zene se tudta kizárni a gondolataimat Luke ról. Tetszik nekem. Ebben már biztos vagyok, de nem akarom , hogy kihasználjanak. A kezeimet a magasba emeltem és csak bámultam őket. A vágások előbukkantak , mert a pólom ujja lecsúszott. A kezeimet még mindig a levegőbe tartva végigsimítottam a mély vágásaimat. A zene lágyan ringatott álomba.  Reggel iszonyú hasgörcsre kelltem. Féltem Luke reakciójától.  Anyának is el kell mondanom még. Szegény pedig annyira beleélte magát.  Lerohantam a konyhába a kajámért. Pechemre anya már lennt volt.
-Na izgulsz már a holnapi nap miatt? Mosolygott rám, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hát... Öhh...   Szerencsémre Apa jött le így el tudtam szökni a válasz elől.  Egyre jobban görcsölt a hasam , és egyre közelebb értem a sulihoz. Mikor be értem a kapun Luke várt engem fülig érő mosollyal. Ennél szerencsésebb már nem is lehetnék.
-Sziaaa! Szorosan átölelt már majdnem elestem miatta.
-Figyelj Luke... Én mégse megyek veled a bállba. Nem bírtam a szemébe nézni. Nem akartam látni, hogy abból a mosolygós vidám arcból egy komor és zavarodott arc lesz.
-Mással mész igaz? Kérdezte nyugodtan de mégis szomorúan.
-Nem Luke nem erről van szó. Én csak nem akarok elmenni. Mondtam és felnéztem rá. A szemeit a szám és szemem közt ingatta.
-De miért nem? Csináltam valmit?  A szemeim bekönnyeztek. A hangja és az arckifejezése miatt.
- Én csak hallottam valamit és nem akarom , hogy az megtörténjen velem. A kabátom ujjával megtöröltem a szemeimet és vissza felnéztem rá. Mosolygott.
-Lillien mesélt neked igaz? Kérdezte boldogabban mint amilyen a hangulat volt.
Biccentettem ő meg elnevette magát és átkarolt.
-Nem tudom mit mesélt de igen megcsalltam. De én szerettem őt nem úgy mint ő engem.  Ezt nem értem miért hazudna nekem Lillien? Vagy Luke hazudik? Nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel. Luke kinyitotta nekem a suli ajtaját és az udvarra mentünk ahol még Calummal voltam.  Luke levette a hátamról a táskám és megfogta a derekam.
-Megváltoztam azóta. Nem kell félned  , csak gyere el velem a bállba. Közelebb hajolt. A szívem ki akart törni a mellkasomból, még a lélegzésem is gyorsabb lett. Szerintem Luke észre is vette.
-Ezért hoztál ki ide? Nyőgtem ki nagynehezen.
Luke elnevette  magát de még mindig nem mondott semmit , neki a válaszom kellett.  Az agyam már a lehetőségeken dolgozott, hogy mi fog rosszul menni de a szívem erősebb volt így eldöntöttem , hogy akkor mégis elmegyek. Mégse voltam boldog és ez az egész napomra kihatott.
-Nem tudom Blair.  Én is ott leszek de nem bízok Luke ba. Rázta a fejét Calum.
-Nemtudom. De ha nem megyek el nem tudom meg nem igaz? Kuncogtam kicsit szarkasztikusan.
Ruby jött oda hozzánk , és arconpuszilta Calumot. Nem nagyon tetszett neki de nem csinált semmilyen arckifejezést.   Mikor meglátta , hogy őket bámulom Calum az ölébe húzta Rubyt, aki tiszta vörös lett. Most ezt miattam csinálja?  Lyukas órának volt így nem tudtam elmenni sehova. Eléggé kényelmetlenül éreztem magam mégis néznem kellett ahogy csak játszik Ruby val.
-Veszek kaját kértek valamit? Álltam fel hisz legalább 5 percre egyedül lehetek majd. Mindketten megrázták a fejüket én meg a büfé irányába siettem.  Semmi választék nem volt. Vagy sajtos szendvics sajtos szendviccsel, vagy hogy egy kicsit izgatóbb legyen, sajtos szendvics vízzel. Vettem egy szendvicset és vissza indultam az udvarra.
-Már kezdtem örülni , hogy nem jössz el! Rebecca félrehúzott és újra szorítani kezdte a kezem. -Hagyj békén! Parancsoltam rá majd megpróbáltam kihúzni a kezem az övéből. Túl erős. Komolyan ez tesztoszteront szed ? Egyáltalán honnan tudja , hogy nem akartam elmenni?
-Hagyd békén Rebecca! Luke jött be a képbe és "mentett" meg tőle.
-Köszi! Suttogtam.
-Mit akar tőled mindig? Kérdezte mint valami védelmező apuka.
-Nem tudom. Csak annyit tudok , hogy ő kezdte a pletykákat. De azt se tudom, hogy miért. Megvontam a vállam és visszamentem az udvarra. Azt se vettem észre , hogy Luke is jött velem.
-Hát ő? Kérdezte Calum Lukera mutogatva.
Hátra kaptam a fejem hisz én addig őt észre se vettem.
-Heló. Köszönt Luke majd hátulról átölelt. Jólesett de Calumnak nagyon nem tetszett.

Hali!:) csak emlékeztetni akarlak titeket , hogy imádlak titeket! Xx