The Feelings Are Killing Me.lrh.

3

A sírás egy könnyebb megfogalmazása volt annak amit én tettem. De nem olyan sírás mint a filmekben. Áh dehogy. Bőgtem mint egy gyerek akinek elvették a cukorkáját. Az orrom folyt, persze zsebkendő meg nem volt nálam.  Wc papírból se volt már annyi , hogy a sírás végéig kitartson. Aztán valaki bejött a mozsdóba.
-Hé! Blair gyere ki! Hallottam egy ismeretlen hangot. Úgy voltam vele , hogy ha nem szólalok meg talán elmegy. Felhúztam a wc re a lábam és lehajtottam a fejem , hogy még a hüppögéseimet se hallja.
-Blair! Ütögetni kezdte az ajtót majd benyitott.
-Mit akarsz? Kérdeztem olyan halkan , hogy szerintem meg se hallotta.
-Erős csaj vagy gyere ki. Nem itt kéne ücsörögnöd. Megcsinálom a sminked! Mosolygott rám egy szőke , zöld szemű lány.
Felálltam majd megfogtam a kezét amit felém nyújtott. A tükrök elé álltunk majd előszedte a sminktáskáját. Nagyon óvatosan és lassan törölte le az elfojt szemfestékem majd pótólta.
-Amúgy Lillien vagyok! Mosolygott rám miközben a számat szineszte.
-Honnan tudod a nevem? És miért jöttél utánam? Kérdeztem megeröltetve a hangom.
-Mindenki rólad és a pletykákról beszél , úgyhogy nem volt nagyon nehéz kitalálni , hogy ki is az a Blair.
Nem volt a legkedvesebb de legalább kimondta amit gondolt. Mikor végzett elmosolyodott majd az ajtó felé kezdett húzni.
-Várj! Mindenki röhögni fog rajtam. Torpantam meg.
-Szard le! Mosolygott és kirontott a wc ből. Igen Lillien mert az olyan könnyű. Kimentem a helyiségből lehajtott fejjel, és próbálva minden zajt kizárni a fejemből siettem az osztályba. Folyosón persze a beszólogatások eljutottak az agyamig.
-Jól vagy? Hallottam Luke hangját de nem álltam meg. Még akkor is ha gyakorlatilag ő volt az aki "megmentett". Csak túl akartam élni egy újabb napot. 
///
Egész órán csak kifelé néztem az ablakon. Egyálltalán nem tudtam , hogy mi folyik körülöttem. Azt néztem ahogy a szél ide oda lóbálja a fákat, mint valami bábokat.
-Blair! Hallasz? Kiabált rám a matek tanárom.
-Oh igen elnézést uram. Az egész osztály rám vetette a tekintetét. Összesen 48 szem szegeződött rám.
-Te és Luke ma tovább maradtok itt és kidíszititek a suli tornatermét a gólya bálra.
Na nem. Ezt nem gondolja komolyan. Miért pont én és miért pont ő?
-Uram de nekem ma sűrgősen haza kell mennem ,nem tudok itt maradni!
-Adj egy nyomós okot , hogy miért nem és akkor elengedlek. Mondta majd visszasétált a tanári padhoz. Semmijen kifogás nem jutott eszembe. Szótlanul ültem míg a tanár a válaszomra várt.
-Én is így gondoltam! Köszönöm nektek. Szünet után gyertek a tanáriba odaadom a kellékeket. Mondta boldogan majd folytatta tovább ott ahol abbahagyta.
Luke rám mosolygott majd visszafordúlt a tanár felé.  Annyira nem vártam az óra végét de persze ennek is eljött az ideje. Szép lassan mint aki nem siet sehova pakoltam össze a cuccaimat míg mindenki ki nem ment a teremből. Luke kivételével. Ő az ajtó félfában állt ölbe tett kézzel és engem bámult.
-Szerintem Mr.Balman nem lenne nagyon boldog ha késnénk. Mosolygott majd közelebb jött. Nem szóltam semmit csak tovább pakoltam a táskámba azt amit csak találtam.
Mivel már mindent elpakoltam ami az asztalomon, és az asztalomban volt, ránéztem Luke ra majd elindultunk a tanári felé. Nem szóltunk egymáshoz csak a lábunk csoszogása hallatszott. Mr.Balman már várt minket két nagy karton dobozzal.
-Köszönöm tényleg , hogy segítetek! Minnél elöbb le akartam ezt tudni hisz jövő héten gólyabál. Mosolygott majd otthagyott minket a dobozokkal.
-Akkor kezdjük! Mosolygott Luke és elvitt egy dobozt a tornaterem felé. Én is megfogtam az enyémet és követtem. Beérve a tornaterembe se szóltunk egymáshoz. Inkább azzal törődtem , hogy minél elöbb végezzek, így elkezdtem díszíteni. A díszek nagyon ocsmányak voltak. Zöld és kék egy kis ezüst hologrammos csíkkal a szalagokban.
-Figyelj Blair, nem akartam tolakodó lenni pár napja! Mondta Luke majd mellém lépett.
-Szerintem csináld a te oldalad legalább elöbb végzünk.
-Miért vagy ilyen? Fordított maga felé.
-Ezt , hogy érted?
-Te nem vagy olyan lány mint a többiek itt a suliba. Te egy ezer darabos puzzle vagy. Mondta és a csillogás a szemében felemelt a lábamról. Ahogy lenézett rám a szemeivel egy érzést váltott ki belőlem. Nem, nem szerelmet, hogy mit azt nem tudom.
-Az emberek mások, de a tömeg ugyanaz.
-Gyere el velem a gólya bálra! Mosolygott rám. A kedvem egyből elment mindentől. Nem mintha eddig lett volna kedvem bármihez is de,ahhoz , hogy elmenjek vele ahhoz meg főképp nem.
-Nem.
-Miért?
-Mert nem akarok elmenni. De most haza megyek befejezed helyettem is ? Elkezdtem sietni a kijárat felé , majd ott hagytam. Nem akartam a vicc tárgya lenni elég nekem ez a sok pletyka.
///
-Drágám miért voltál ilyen sokáig ma suliba? Kérdezte apa.
-Ugye nem kerültél bajba? Vagy büntetés? Folytatta anya.
-Nem semmi ilyesmi. Felmentem a szobámba kérlek ne gyertek utánam! Mondtam és felrohantam a szobámba. Gabi ajtaja mellett elhaladva egy fiút véltem felfedezni nála. De mivel naponta váltogatja "játék tárgyait" nem nagyon foglalkoztam vele. Semmihez se volt kedvem. Szótlanul és élettelenül feküdtem az ágyamon , miközben azon gondolkoztam , hogy miért ilyen velem Luke. Hisz tud mindenről.
Pár perc telhetett így el mire  anya kopogott be a szobámba.
-Kicsim, itt egy osztály társad  aki látni szeretne téged!
-Mond meg neki , hogy majd elmondja holnap amit akar,nem vagyok beszélgetős kedvemben. Tudtam hogy Luke az és tényleg nem volt kedvem lemenni. Csak egyedül lenni mint mindig.
-Felküldöm! Mondta majd elment.
-Anya ne merd! Kiáltottam utána de már késő volt, mert egy percre rá Lillien lépett be a szobámba. Eléggé meglepődtem , mert esküszöm Luke ot vártam.
-Hogy vagy ? Kérdezte és leült mellém.
-Jól köszi.
-Milyen volt termet díszíteni? Luke al?
Mosolygott.
-Nem a legjobb. Örülök , hogy vége. Az díszek valami ocsmányak! Nevettem majd felületem.
-Amúgy azért jöttem mert szeretnék a barátod lenni, és egy pár dolgot elmondani Luke ról! Fordult komolyra.
-És ez engem miért érdekel? Felhúztam a szemöldököm és egy féloldalas mosolyt ejtettem.
-Hidd el. Érdekel! Kacagott.