Anya az ajtófélfában állt, és azt nézte ahogy szerencsétlenül esek kelek a szobámban a térdem miatt.
-Bocsi! De nagyon fáj a térdem. Nyafogtam és próbáltam magamra erőszakolni a cső gatyámat. Anya elnevette magát, és bejött segíteni. Megfogta a gyatát a derekamnál, és miközben én ugráltam ő próbálta felhúzni. Sose nevettem annyit mint amikor megláttam anya fejét. Annyira koncentrált, még a nyelvét is kidugta egy kicsit.
-Nem röhög , együtt érez! Parancsolt rám de végül ő is elnevette magát. Mikor végre sikerült felráncigálni a gatyámat, én még mindig röhögve elindultunk a kocsihoz.
-Hagyd már abba! Mondta anya és gyengéden megütötte a kezem.
-Jó! A nevetésem kacagásba ment át de azt már gyorsan abba hagytam.
-Olyan jó téged újra boldognak látni! Mosolygott anya és beindította a kocsit. Nem mondtam semmit csak mosolyogtam. Útközben többször is elolvastam az üzenetet amit Luke küldött. Nagyon vártam az estét.
///
A fodrász nagyon unalmas volt. Anya elbeszélgetett vele meg minden, de engem abban a pillanatban nem nagyon érdekelt, hogy mi a baja a lányának a barátnőjének a fiának. A hajam semmivel se lett másabb csak vágott a végéből és begöndörítette, amit őszintén én is megtudtam volta csinálni itthon. Elővettem a ruhámat a szekrényből és az ágyamra fektettem óvatosan, hogy ne gyűrödjön. Este hatig még volt öt órám, anya nagyon ideges volt. Nagyon akarta , hogy tökéletes legyen ez az estém de egy kicsit már túlreagálta. Én a matek házummal bajlódtam ameddig ő sürgött forgott a szobám és a nappali között.
-Anya nyugodj le. Van még öt óránk készülődni! Inkább segíts a matekban kérlek! Mondtam mikor bejött a szobámba a ruhámért.
-Mit vesztek? A kezeit a vállamra rakta és elkezdett maszírozni.
-Hatványfüggvények. Sóhajtottam.
Anya elkezdte magyarázni de még így se értettem. Kettő órába legalább telt mire valmit felfogtam az egészből. Nem az erősségem a matematika. De annak meg örültem, hogy ezzel eltelt egy kis idő. Fél négy volt mikor felálltam az asztalomtól, és bevonultam a fürdőbe. A hajamból addigra már éltünt a göndörség ezért nyugodt szívvel zuhanyoztam le. Elfogott az idegesség. Mivan ha mégse jön el? Mi van ha így ráz le? Ilyen gondolatok járták át az agyam miközben én a zuhany alatt álltam mozdulatlanul. Mikor észbe kaptam, gyorsan kiszálltam a víz alól és magamköré csavartam egy törölközőt. Letöröltem a párát a tükrömről, és elkezdtem göndöríteni a hajam. Aztán észrevettem a vágásokat a kezemen. A rohadt életbe! Mindenki látni fogja, és akkor csak jobban fognak csesztetni. Valahogy el kell tüntetnem. Gyorsan befejeztem a hajamat és a sminkes táskámért nyúltam. Amennyire tudtam eltüntettem alapozóval, és lepúdereztem, hogy ne kenődjön el. Felvettem a fehérneműmet , majd a ruhámat. A tükör elé álltam és végigmértem magam.
-Még mindig gyönyörű vagy benne! Észre se vettem, hogy anya mellettem áll. A kezemet a hátam mögé raktam, hisz az alapozó nem tökéletesen tüntette el a vágásaimat.
-Kiváncsi vagyok a fiúra! Jött be Gabi is. Meg forgattam a szemeimet. Minden fiúra rámászott akire bármikor ránéztem vagy beszéltem. Leültem az ágyamra és vártam. Még mindig volt egy órám. Anya és Gabi azóta kimentek, én meg a telefonommal foglalkoztam.
Calum😪😂: Hogy vagy?
Elnevettem magam. Tudtam, hogy Calum ideges ezért írt nekem.
Én: Jól köszönöm! Izgulok.
Calum😪😂: Én is.
-Hé Blair. Hogy is hívják a pasid? Gabi megint kezd történeteket kitalálni.
-Nincs pasim. Ellenkezdtem és tovább nyomkodtam a telefonom.
-Persze , Persze... Akkor ki az a C-Calum?! Lökött vállba.
-Az egyedüli osztályársam , aki kedves velem. Luke on kívül. Az utolsó mondatomat suttogtam , mert nem akartam, hogy újabb történetek szövődjenek.
///
-Blair gyere, itt van! Kiáltott anya. A szívem nagyot dobbant. Megfogtam a cipőmet és a táskám majd elindultam lefelé. Luke anyával beszélgetett. Nagyot nyeltem majd elindultam lefelé a lépcsőn. Mikor Luke meglátott a szája tátva maradt, nekem meg ha akarták volna se tudták volna letörölni a mosolyomat. Anya előkapta a fényképező gépet és fotózni kezdett. Mikor leértem átöleltem Luke ot , ő meg egy gyengéd puszit nyomott a fejem tetejére.
-Gyönyörű vagy! Suttogta.
Anya csinált rólunk még egy pár fotót és utunkra engedett.
-Azt hittem nem jössz el! Mondtam zavarba esve miközben ő kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Megkerülte a kocsit és beszállt a vezető ülésbe.
-Miért hitted ezt? Ki nem hagytam volna ezt a látványt. Elpirultam. Furának tartottam ezt a sok bókot de mégis jól esett. Öt perc múlva a sulinál voltunk. Luke leparkolt majd kinyitotta nekem az ajtót. A sarkon Calum és Ruby fordultak be. Aranyosak voltak. Észrevettek minket , de nem jöttek oda hozzánk, pedig arra számítottam, hogy Calum köszönni fog.
-Gyere menjünk be. Luke megfogta a kezem és behúzott a suliba egyenesen a tornateremig. Már mindenki javában táncolt pedig csak pár perce kezdődött az egész. Luke elkezd idétlenül táncolni , miközben húz egyre beljebb a tömegbe. Nem bírom visszatartani a röhögésem, mire magához húz és úgy táncol velem. Nagyon aranyos volt , mikor ide oda pörgetett. Sose vette le rólam a szemét. A dj persze átváltott lassú zenére, így Luke újra magához húzott. A homlokunk összeért, de egy szót se szóltunk egymáshoz. Még legalább egy órát táncoltunk szótlanul, mikor végre megszólalt.
-Igyunk valmit! Mosolygott. Bólintottam majd az asztalokhoz mentünk ahol megtaláltam Calumékat is.
-Nembaj ha egy kicsit odamegyek Calumhoz? Kérdeztem és elengedtem a kezét.
-Nem dehogyis, majd én is oda jövök hozzátok! Adott egy csókot majd az italokhoz lépett én meg Calumhoz siettem.
-Már eljutottatok a csókig? Kérdezte flegmán.
-Szia Calum. Jól áll az öltöny. Mondtam nem törődve a megjegyzésével.
-Te is szép vagy! Visszatért a kedves Calum. Lehet mentstruál?
-Ruby? Néztem körül mert sehol se láttam mióta kint láttam őket a suli elött.
-Wc-n van. Mondta és belekortyolt a narancslébe. Hát igen az igazgató nem engedte az alkoholt.
Nem szóltunk semmit ameddig Ruby vissza nem ért. Legalább öt percig álltunk egymással szemben mikor Ruby jelent meg a távolban. Egy piros ezüst ruha volt rajta ami nagyon jól állt neki. Calum elmosolyodott majd lesmárolta.
-Hé hé szegény még megfullad. Nevettem el magam.
-Hol van Luke? Kérdezte Ruby mire megrántottam a vállam.
-Azt mondta elmegy szerez italokat és csatlakozik hozzánk. Calum arca átment fehérbe mint aki egy szellemet látott.
-Jól vagy? Kérdeztem vigyorogva.
-Blair, kérlek ne nézz hátra! Mondta szaggatottan és magához ölelt. Semmit se értettem ezért eltoltam magamtól és azért is hátranéztem. A szívem kihagyott egy ütést mikor megláttam őket.Elértem az 500 megtekintést! 😻 Nagyon szépen köszönöm! Annyira örülök , hogy tetszik nektek a történet. Tényleg nem gondoltam volna, hogy lesz akinek tetszik :'D imádlak titeket <3
YOU ARE READING
The Feelings Are Killing Me.lrh.
Fanfiction"A gyengeség olyan seb, ami szinte kéri, hogy odarúgjanak"