Elfelejtett Szerelem

1.Bárcsak tudnád...

Most azt hittem tényleg szembe tudok nézni vele és odamegyek hozzá. Mondjuk megkérdezem, hogy "Mizujs?" és végre beszélgetést kezdeményezek. Komolyan, de sajnos nem tettem meg. Már megint ugyanaz. Amikor megláttam őt a folyosó végén a falnak dőlve, teljesen leblokkoltam. Egy árva hang sem jött ki a számon. Mintha valami elzárta volna a szavaim útját. Mindig elhatározom magam, hogy na majd akkor most ebben a hónapban többet fogok vele beszélgetni, hogy megismerjem kicsit, de nem megy. Ő szokott általában beszélgetést kezdeményezni, mégis, Daniel olyan elérhetetlennek tűnik...Folyton csak nevet és elképesztően mosolyog. Nora és Alexis mindig azt mondják, hogy adjam a tudtára, mit gondolok, hátha változtat valamin, de a végén mindig megfutamodom. Ők a két legjobb barátnőm ebben az iskolában, meg az iskola falain kívül is természetesen. Norat körülbelül egy éve ismerem, mert ő az egyik osztálytársam, akit még múlt év szeptemberében ismertem meg. Ezzel szemben Alexist már elég régóta ismerem. Pontosabban kilenc éve, vele együtt jártam általánosba, de legjobb barátnőkké csak az utolsó években váltunk. Szerencsére azóta is tart a kapcsolatunk. Igaz hogy Norat nem ismerem olyan régóta, de tudom hogy ő is ugyanúgy kiáll mellettem. így hárman alkotjuk a mi kis csapatunkat.Ugyanis nagyon jól megvagyunk így. Szóval ha a lányok nem lennének itt és fognának meg, akkor már valószínűleg rég kifutottam volna a világból. De szerencsére itt vannak, Nora elmegy valami harapnivalót venni a büfébe, mi meg ott maradunk Alexisszel az udvaron. Alexis hirtelen megszólal:
- Miért nem mondod már el neki?-kérdezi a szemembe nézve.
-Azért, mert egyszerűen nem megy, láttál te már olyat, hogy valaki csak úgy odamegy egy fiúhoz azzal, hogy "Szia, tudod mióta az osztálytársam lettél szeretlek, meg ilyesmi, mit szólsz hozzá?" .-mondom a logikus választ.-Nem emlékszel, hogy jártál mikor elmondtad Lucasnak mi a helyzet?-kelek ki magamból. Ekkor már érzem, hogy ezt nem kellett volna, mert egyből eltorzul az arca.
-Sajnálom.-mondom és közelíteni kezdek felé, hogy megöleljem.
-Semmi gond, igazad van.-sóhajt, majd kitárja a karjait és becsengetésig így állunk.

Ha tetszett jelezzétek! :)

2015.12.14.