Minden más|| Befejezett ||

Jackson Hunter

Elérkezett a félév. Daniel azóta sem szeretett volna velem beszélni, hát ráhagytam. Titokban azonban mindig figyeltem. Figyeltem, ahogyan ő, mint a legmenőbb srác az iskolában hogyan éli túl a mindennapokat, azt, hogy mennyi ember rajong érte. A lányok valósággal tapadnak rá, de még a fiúk is. Irodalom óra volt (Danielnek is), amikor a tanár bejelentette, hogy új diák fog érkezni.  Már az óra fele nagyjából elment, amikor kopogtattak az ajtón.

-Tessék- utasította a tanár. Egy fekete hajú, sötét szemű magas és izmos srác lépett be. A lányok máris elkezdtek mozgolódni. Hajat csináltak, sőt volt olyan is, aki elkezdte sminkelni magát. Ezt valószínű észrevette az "új diák" , mert megforgatta a szemét, majd unottan nézte tovább az osztályt. Rámnézett, egy kicsit el is időzött rajtam, majd elfordult.

-Szóval emberek, köszöntsétek szépen Jacksont. Mondanál magadról pár szót nekünk?

-A nevem Jackson Hunter, de mindenki csak Jacknek hív. 18 éves vagyok.Kaliforniából jöttem - itt megakadt egy kicsit. Amikor először megszólalt kirázott a hideg. Annyira kellemes hangja van. Wow.

-Köszönjük Jackson khm.. Jack- javította ki magát Mr. Andrew -foglalja helyet valahol-mutatott végig az osztályon. Jack elindult, nekem pedig elkezdett hirtelen rezegni a telefonom, ami ettől leesett a földre. Lehajoltam érte, Kira írt egy sms-t.
"Ott alszol ma nálunk?"
Mosolyra húztam a szám, majd felegyenesedtem.bEgy kissebb fajta szívinfarktust kaptam. Jackson mellettem ült.

-Ugye nem baj, hogy ideültem?- kérdezte mosolyogva. De az a mosoly. istenem. Kis gödröcskéi voltak, amit én annyira aranyosnak tartottam.

-Nem baj- válaszoltam mosolyogva.

-Figyelj. Kérhetnék tőled valamit?

-Persze- mondtam.

-Nem nagyon ismerek még itt semmit, körbe tudnál vezetni engem? -Kíváncsiságot véltem felfedezni a tekintetében. Abban a gyönyörű fekete szempárban.

-Persze.Nem gond, ha az egyik barátnőm is jön? - gondoltam elhívom magammal Kirát is.

-Dehogy baj. Minél több embert ismerek meg, annál jobb- kacsintott rám. Wow. El fogok csöpögni.

-Amúgy te tudod, hogy hogy hívnak, de én még nem tudom a nevedet.

-Isabella- nyújtotta Jack a kezét, amit megfogtam- Isabella Roden.

-Tudod.Nem lehetek szimpi annak a srácnak- bökött a fejével a 2 paddal előttünk ülő fiú felé. Daniel volt az. Összehúzott szemekkel nézett Jackre, mint akit itt, helyben meg akar ölni.

-Ne foglalkozz vele. Ő Daniel. Jófej.

-Akkor miért néz így rám?

-Jack... fogalmam sincs. Hidd el, már fél éve próbálok rájönni, hogy mit-miért csinál, de nem jártam eddig sikerrel.
Jackson furán nézett rám, mintha magyarázatot várna.

-Ő a legjobb barátnőmnek a bátyja.

-Ó- látszott rajta, hogy felfogta a dolgokat.
Egy ideig csendben maradtunk, mert a tanár ránkszólt, hogy szünetben ismerkedjünk.

-Milyen órád lesz a következő?- hajolt közel a fülemhez, amitől kirázott a hideg.

-Öhm. Lyukas órám lesz. Neked?

-Nekem is - mosolygott.

-Gondolom el akarsz menni a könyveidet felvenni.

-Nem akartam. De el kellene. Csak nem tudom, hogy hol kell.

-Elkísérlek ha gondolod.

-Az nagyszerű lenne.

~❤~

Az egész napomat Jackel töltöttem. Délután pedig körbevezettem Kirával együtt. Megállapítottuk a barátnőmmel, hogy nagyon-nagyon helyes srác és, hogy ő lesz a férjünk, csak erről sajnos még nem tud.

Mivel péntek van, ezért ott alszok ma Kiráéknál. A szülei még mindig nincsenek otthon, Daniellel lesznek ketten.
Igazából ilyenkor nem érzek már lepkéket a gyomromban, vagyis de, de próbálom őket elcsitítani és beletörődni, hogy Daniel úgy sem lesz sosem az enyém.