Néztem az ablakon sebesen leperegő esőcseppeket, és a mai napon gondolkodtam. Hogy milyen más volt, mint Amerikában, hogy furcsa módon mennyire tetszett a Kirával eltöltött délután és természetesen a titokzatos fiúra.Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba, amikor kopogást hallottam. Anya jött be az ajtón.
-Szia, kincsem- ült le mellém- Mesélj, milyen volt a napod?- simította végig a combomat. Ettől engem a hideg kirázott.
-Jajj könyörgöm, ne csinálj úgy, mintha érdekelne valami is- löktem le a kezét rólam. Fel álltam mellőle, majd elmentem és bekucorodtam az ágyamba. Tudtam, hogy anya nem fogja ezt annyiban hagyni.
-Kincsem, most miért csinálod ezt velünk?- tette mellkasára az egyik kezét-Miért gondolod, hogy nem érdekel, hogy mi van veled?- csuklott el a hangja.
-Jajj könyörgöm.Ha egy kicsit is érdekeltelek volna titeket, most rég nem itt lennénk, hanem Amerikában, a barátaimmal és a régi szobámban.
-de kincsem- vágott bele anya.
-Légyszíves ne szólj bele- vágtam a fejéhez eléggé ingerülten- ha egy cseppet is gondoltatok volna rám, akkor tudnátok, hogy marha szarul érzem itt magam. Ott kellett hagynom mindent!!! És ezt sohasem bocsájtom meg nektek- néztem méregzöld szememmel, anyám mogyoróbarna íriszébe -soha!!- zártam le a témát és muatató ujjammal az ajtó felé intettem.Anyám vette a célzást. Félénken ment ki az ajtón. Egy ideig azt hittem, hogy visszajön, de szerencsémre ez nem így lett. Általában nem szoktam kimutatni az érzéseimet, de most kifakadtam. A párnámat markolászva, sírva feküdtem a francia ágyamon. Néha-néha ki szaladt belőlem egy-egy elfolytott sikoly, vagy hangos üvöltés, amit a takarómmal csendesítettem el. Borzasztó volt.Percről- percre rosszabb.
Mikor már egy könnycsepp sem tudott ki szökni a szememből, felültem és az ablakhoz mentem. A benti meleg levegő miatt párás volt az üveg. Már éppen akartam volna letörölni, mikor ujjam egy betűt firkanntott oda.
Nagy levegőt véve elindultam az ágyam felé azzal a szándékkal, hogy lefekszem. Tudtam, hogy aludni nem fogok tudni, de legalább pihenek egy kicsit.
Az utcai lámpa kissé bevilágított a szobámba, és láthatóvá tette az abalakra írt szöveget. Azt az egy szót nézegettem egészen addig, amíg álomba nem szenderültem.
*Magány*
KAMU SEDANG MEMBACA
Minden más|| Befejezett ||
Fiksi RemajaMi történik, ha az első szerelmeddel nem lehettek együtt? Fogsz még ugyanúgy szeretni valakit? Lehetséges ez? És mi van akkor, amikor minden jóra fordulna, de egy szerencsétlen lépés miatt minden megváltozik? Minden Más lesz!
