Minden más|| Befejezett ||

Kapcsolat

Az a csók.Istenem! Annyira jó volt!
Olyan szenvedélyes. Olyan csodálatos. Kár, hogy azt a csókot anya félbeszakította a kopogásával.

-Basszus- rebbentünk szét. Megpróbáltam valami emberi külsőt varázsolni magamra, azonban kipirult arcom, kócos hajam és a vértől feldagadt szám megnehezítette a dolgot.

-Anya...- nyitottam ki az ajtót -Azt hittük, hogy már elmentél.

-Ne haragudj kincsem, de csak most kaptam a hírt, hogy engem osztottak be az éjszakai műszakra is.

-Nem leszel itthon este?- kicsit csalódott voltam, ugyanis már el akartam mesélni azt, ami az előbb történt.

-Nem.sajnálom!  De látom jól mulattatok- kacsintott.

-Anya...

-Mindegy. Azért jöttem haza, hogy kölcsönkérjem azt a csini kis pulcsidat.

-Melyiket és minek?- esett le

-Tudod... azt a feketét.

-Anya. Az összes ruhám fekete- istenem! Segíts meg!

-Azt- mutatott egy éppen száradó kötött pulcsira.

-Tessék- nyomtam a kezébe- és, különben is. Minek kell?- húztam fel egyik szemöldökömet.

-Tudod... meséltem arról a szuper dögös dokiról, tegnap. Szóval, meghívott ebédelni.

-Nanee...- kezdtünk el sikongatni- Randid lesz.

-Bizony ám- kacsintott, majd benézett a szobába, ahol Jack feküdt az ágyamon- szia Jack- kezdett el integetni, majd a fiú mosolyogva kisétált hozzá.

-Csókolom... hogy hogy vissza tetszett jönni?

-Hát...

-Anyának randija lesz- vágtam a szavába. Annyira izgatott vagyok.

-Húha! Mázlista az a pasas- bókolt anyának mosolyogva. Istenem! Vannak gödröcskéi is. Meghaltam!

-Jack, szeretnél ma nálunk aludni?- kérdezte anya. Mi van????

-Öhm...- vakargatta zavarában a fejét- ha Bella nem bánja én szívesen maradok- most mindkettejük tekintete rám szegeződött. Éreztem, ahogyan Jack ujjai rákulcsolódnak az enyéimre.

-Engem nem zavar- vallottam be.

-Szuper- mondták egyszerre anyával.
Ezután még beszéltünk pár szót, majd anya elment ismét a munkába.

-Szóval...- kezdtem el.

-Szóval...- folytatta Jack is- hol is tartottunk?

-Háát...nem is tudom. Emlékeztess!- incselkedtem vele
Nem kellett kétszer mondani, újra lecsapott ajkaimara. Élveztem puha száját és annak édes ízét. Jack egyszer-egyszer ráharapott alsó ajkamra, amik halk nyögést váltottak ki belőlem. Mikor már végeleg elfogyott a levegője, úgy döntött, hogy pofátlan módon "kiszívja" belőlem. Ennek hatására elkezdtem köhécselni, mire ő felnevetett.

-Fuu most meghalsz Hunter!- ugrottam a hátára. Nem sok sikerrel, ugyanis elcipelt az ágyig és ott egy könnyű mozdulattal levágott.

-Ez nem jött be csajszikám- kacsintott, majd leült mellém. Gondolom elkezdte nézni tovább a filmet, mert nem vette észre, hogy őt figyelem.
Annyira jól nézett ki. Fehér pólója feszült, izmos kezén. Arca piros volt. Szája még mindig kicsit nagyobb, az eredeti állapotánál és haja most még kócosabb volt, mint az előtt. Kedvem támadt volna beletúrni.

-Mivan? Tetszik a látvány?- kérdezte szemtelenül aranyos mosollyal.

-Jajj! Fogd be!- ütöttem bele izmos vállába.

Vele annyira más. Teljesen máshogy viselkedem, mint szoktam. Kihozza belőlem a szemtelen kisördögöt. És ezt élvezem. Azóta, mióta itt van Jack, csak most az egyszer jutott eszembe Daniel. Mintha két különböző személy lennék velük.
Jackel a vadóc, míg Daniellel az ártatlan kislány.
Viszont, mind a kettőjükkel annyira jól érzem magam.
Most jutott eszembe, hogy igen, Jack el tudja feledtetni velem Danielt. Még az is lehet, hogy beleszeretek.

-Min gondolkozol ennyire?- zökkentett ki Jack.

-Háát...  Csak...

-Hallgatlak.

-Rajtunk- mutattam egyszer rá-majd rám.

-Hát jah meg kéne beszélni ezt- mondta ő is, majd elhelyzkedett velem szemben. Pár percig csak néztük egymást, azt vártuk, hogy a másik kezdjen neki előbb.

-Bella... én azóta oda vagyok érted, amióta beléptem abba a kibaszott osztályterembe- kezdett bele Jack- annyira örültem neki, hogy jóba lettünk, de sosem mertem lépni, mert tudtam, hogy szerelmes vagy Danielbe- ez a név hallatán a gyomrom összeszűkült. És akkor olyat mondtam, ami nem igazán mondható igaznak.

-Csak voltam. Már nem szeretem.

-Ne hazudj Bella- kérlelt.

-Jó! oké!  Szeretem.Elvégre ő volt az első szerelmem, de irántad is érzek dolgokat. És szerintem el tudnád velem feledtetni őt- vallottam be. Teljesen így is gondoltam.

-Nem, Bella.

-Mi?

-Sohasem fogom tudni kárpótolni Danielt.Az első szerelmünk iránt mindig meg fognak maradni az érzelmeink. Életünk végéig. Csak megtanuljuk elnyomni azt az érzést.Szeretném, ha nekem is odaadnád a szíved Bella.

-Hű- ennyit tudtam kinyögni.

-Mit szólsz?- kérdezte félénken-leszel a barátnőm?

-Igen- mondtam ki egy kis idő után - leszek!-majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Anya azt mondta, hogy ha boldog vagyok, akkor a jó döntést hoztam meg. Én, abban a pillanatban azt éreztem, hogy boldog vagyok.