No love between us || Carl Grimes

01. | 14.

.:J a n e:.

Mivel Carlal tökéletesen felfűtöttük a levegőt, könnyen eltudtam aludni. Álmomban Carl egy kóborlóval táncolt, és a halott beszélt hozzá, aztán valahogyan életrekelt, és egy ribanccá alakult, majd megindult felém és leakart szúrni, de felébredtem.

Megcsóváltam a fejemet, aztán kuncogni kezdtem. Az eddigi legfurcsább álmom.

Lassan a hátamra fordultam, és Carlt kerestem. A fiú nagyban horpasztott mellettem, haja szanaszét terült el a párnán. Izzadságcseppek tűntek fel homlokán, néha megrándult a keze, és mintha kirázta volta a hideg, megborzongott.

Először azt hittem lázas, de ahhoz túl békés volt. Inkább csak valami izgalmas álma lehetett.

Egész testemmel felé fordultam, és tovább figyeltem őt. Nem volt kedvem felkelni mellőle, és odakintről sem hallottam semmi olyan dolgot, ami a kelésre késztetett volna. Egyedül a korgó gyomrom zavart meg a semmittevésben, de azt kibírom.

Carl egyenletlenül vette a levegőt, és álmában nyöszörgött. Kínzó kíváncsiság lett úrrá rajtam, nagyon akartam tudni, mi járhat a fejében.

Nagy levegőt vett, kifújta, és riadtan nyitotta ki szemeit. Egy ideig csak egy pontra bambult maga előtt, aztán félve rám pillantott, nyelt egyet, elvezette rólam tekintetét, és hanyatt feküdt. Hát oké.

Észrevettem a nyakán éktelenkedő tegnapi alkotásomat, ami teljesen máshogy festett. Jóval nagyobb, és feltűnőbbé vált, aggódni kezdtem, hogy az enyém is ilyen lett-e. Ha Jason meglátja, egyikőnket sem fogja békén hagyni.

- Nyugi, a tiéd is borzasztóan néz ki. - Szólalt meg Carl, mintha csak olvasott volna a gondolataimba. Hozzám fordult és pimasz vigyorgásba kezdett. - De nekem tetszik.

Szívesen beszóltam volna valamit, de csak mosolyogni tudtam. Megint előjött a lányos énem, ami általában inkább reggelente támad.

Carl felült és nyújtózkodni kezdett, aztán előhalászott két üveg vizet az egyik táskából. Az egyikkel majdnem fejen dobott, de a reflexeim segítségével kivédtem, ő pedig csak kuncogott.

- Te most megakartál dobni? - Én is felültem, és letekertem a kupakot, közben fenyegetően néztem a fiúra.

- Tudtam, hogy elkapod. - Megvonta a vállát, gyorsan lehúzta az üvege teljes tartalmát, és széthúzta a sátor cipzárját.

Megcsapott a kint lévő jéghideg levegő. Carl kidobálta minden cuccát, aztán kidugta a fejét, és kimászott. Én még mindig az ivásnál tartottam, mikor ő elkezdett öltözködni.

Többször is kirázott a hideg, ahogy a csupasz karjára néztem, fázni kezdtem a látványnak köszönhetően.

Carl mindent meglepően gyorsan csinált, márpedig ő mindig lassú, főleg reggelenként.

Mint aki újjászületett.

- Téged meg mi szállt meg? - Tettem fel a kérdést, mikor Carl már a kalapját igazítgatta. A fiú elnevette magát.

- Csak te. - Mondta, én megint kérdőn néztem rá. Különös nekem a romantikus Carl. - Mi van? - Még mindig röhögött, és vállára dobta táskáját.

- Fura vagy. - Szemkontaktus tartottunk, amíg megittam a vizemet, aztán lendítettem a karomat, és tiszta erőből nekidobtam az üveget.

Legnagyobb meglepődésemre pont a középpontján érte az ütés, kezemet a számhoz emeltem, ahogy Carl fájdalmasan térdre rogyott.