No love between us || Carl Grimes

01. | 06.

Egy hónap telt el azóta, hogy először tettem be a lábamat emberek közé, biztonságos környezetbe. Ezalatt a jó pár nap alatt, sikerült valamennyire megemésztenem, hogy az emberek tényleg befogadtak, meg akarnak ismerni, és élvezik a társaságom. Az első hetem itt, tele volt hullámvölgyekkel. Egyszer fent, máskor lent. A szökés gondolata mindig ott volt a levegőben, ha valamit nem sikerült megcsinálnom. A második héten, Jason egyik barátja megsérült, ezért megkért, hogy vegyem át a helyét, és menjek velük portyázni. Először léptem ki arról a helyről, amióta ott voltam. Azt hittem, jó érzés lesz majd odakint lenni. Gondoltam, majd kicsit visszatalálok önmagamhoz. Ehelyett rossz érzés fogott el, mikor a kapu zárult mögöttünk. Nem is tudom megmagyarázni, egyszerűen éreztem jót és rosszat. Tetszett az adrenalin löket, mikor Adamet megtámadta egy járkáló. Jó volt futni és érezni, hogy az embereknek szüksége van rám. Odakint nem éreztem feleslegesnek magamat, a többiek bíztak bennem. Nem beszélgettek lényegtelen dolgokról, Jason bandája teljesen másképp viselkedett. Nagyon tetszett. Az a csöppnyi rossz érzés, pedig szimplán egy röpke pánikfuvallat volt. Volt egy pillanat, mikor ismét egyedül maradtam, mert a többiek elmentek lecsekkolni valami boltot, én pedig kint maradtam a térképen hasznos dolgokat keresni. Kezdtem elfogadni másokat magam mellé, és rémisztő volt ismét egyedül maradnom, a szél susogásával, a nap sugárzással és a forró kövesúttal.

Szóval igen, megszerettem a helyet. Egy összetartó kis közösség, erős és tapasztalt emberekkel. Senki sincs elpuhulva. Mindenki járt odakint, beosztották mikor melyik csapat menjen portyázni. Még a kicsi Jeremy sem maradt ki, sőt néha teljesen egyedül vág neki a kalandoknak. Ő amolyan felfedező, rengeteg embert és helyet talál, amiket ha fontosnak tart, szól másoknak, akik jobban megvizsgálják őket.

Jeremy sokkal okosabb fiú, mint bárki gondolná. Nagyon ravasz tőle, hogy senkinek sem mutatja meg igazán, kicsoda is ő. Kicsit Carolra emlékeztetett, a régi csapatomból. Ő is remekül álcázza magát gyengének, és zseniálisan jól csinálja.

Jason sem annyira idegesítően tenyérbemászó egyéniség, mint azt először gondoltam róla. Vannak gengszter pillanatai, mikor hihetetlenül menőnek érzi magát és mindent elviccel, vagy semmi sem érdekli, de ilyenkor csak fel kell pofozni, és magához tér. Talán azért gondoltam őt túl soknak, mert ő erőlködött a legjobban kijönni velem, az első napokban. Később elmondta, hogy minden újonccal igyekszik jó kapcsolatot ápolni, mert volt már hasonló helyzetben, és akkor mindent megadott volna egy barátért, akiben bízhat. Idő kellet hozzá, hogy elviseljem a tolakodó kérdéseit, de mostanra már egészen jól kijövünk egymással.

A barátai még mindig egy kicsit távol állnak a komfortzónámtól. Bár Adam és Karen egészen kedvesek. Ők járnak is egymással, de jóval szerényebben, mint Grace és Jason. Adam hasonló alkatú mint Jason. Zöldesbarnás szeme van, fehér bőre és szőke haja. Nem túl csúnya srác, de a fülei kicsit lapát jellegűek. Karennek barna, göndör haja van és fekete szeme. Jóval többet eddz, mint Grace, ez meg is látszik rajta.

Ott van még Bill, aki mind közül a leghangosabb. Nagydarab kigyúrt pasas, Jason állítása szerint tizennyolc éves, de simán többnek nézném.

Rob az eszesebb a többinél. Vékony srác, nyúzott képpel. Ránézésre azt gondoltam, ő inkább otthonról navigál, mivel nem tűnt valami erős, bátor egyéniségnek. De mivel okos, ezért könnyen megvédi magát, és másokat is. Jason azt mondta, ő is egy újonc volt annak idején, pár hónapig élt kint egyedül.

Ami nagyon különös, hogy a vezetővel ezalatt az egy hónap alatt, csak egyszer futottam össze. Nem tudom miért pont őt nevezték ki ezen a rangon. A helyet nem ő találta, a falakhoz sem volt semmi köze, és igazából kicsit gonosznak is tűnt. De elvileg sokat segített Julie-nak és az egész családnak, miután elvesztették az apát. Mindenki jó véleménnyel volt róla, tehát biztosan jó fej. Csak elfoglalt.