No love between us || Carl Grimes

01. | 27.

❕WARNING❕
⬇Erotikus tartalom a fejezetben⬇
😉

.:J a n e:.

Valamelyest sikerült lenyugtatnom magam odakint, és bő tíz percnyi "Carl a rohadt életbe már, hogy ilyen szexinek kell lenned" után, visszamentem a szobámba.

A lehető leghalkabban próbáltam bejutni azon az átkozott ajtón, ami viszonylag sikerült is. Teljes sötétség, és néma csend uralkodott odabent, ezért felcsuktam a gyönge kis falilámpát, aminek égője rendesen zúgott, ellenben fénnyel alig rendelkezett.

Tekintetemet rögtön az ágyra vezettem. Carl aludt. A vékonyka takaró eltakarta teste túlnyomó részét, kusza hajtincsei arcába lógtak, és halkan szuszogott. Elmosolyodtam. Olyan tündérien alszik.

A szunyókáló fiú körül szétdobált ruhadarabok arról árulkodtak, hogy azalatt az idő alatt, amíg én kint szidalmaztam őt, átöltözött. Beledobáltam a Carl illatával átitatott ruháit egy kis, szennyes tárolóként használt kosárba, majd előkerestem magamnak a pizsamámat. Minél hamarabb be akartam fejezni a motoszkálást, nehogy a végén még felébresszem a srácot, és elkezdjen megint felizgatni a szimpla nézésével.

Meglátogattam a mosdót, ahol pikkpakk lemostam magamról a kétnapnyi koszt az egyik zuhanyfülkében, és megint visszacammogtam a kuckónkba.

A tetves ágy szokásosan összeesküdött ellenem, és az átlagosnál is hangosabban adta az egész földkerekség tudtára, hogy aludni készülök. Ennek ellenére Carl csak egy szívdöglesztő morgást hallatott, de szemeit csukva tartotta, szóval mégsem ébresztettem fel annyira.

- Jane, hol voltál? - Carl hangja hasított az éjszakába, csaknem a plafonig ugrottam ijedségemben. Szóval mégis sikerült felkeltenem. Fasza.

Nyeltem egyet.

- Sehol! Illetve izé, az udvaron. Vagyis megfürödtem. - hadartam. Carl kuncogásba kezdett.

- Tetszik, mikor zavarba hozlak.

- Zavarba? Engem? Nem erről van- Kezdtem volna füllentősorozatba, ám Carl elhallgattatott.

A nyelvével.

A fiú megcsókolt, ami olyan felülmúlhatatlan érzést keltett bennem, hogy már megrémültem saját magamtól. Egyáltalán lehetséges, hogy az ember ennyire élvezhessen valamit?

- De az még jobban bejön, ha próbálod letagadni.

Elakadt a lélegzetem, a fejemben mindenféle csillámcsigák futóversenyeztek a felhők között, és csak feküdtem ott, mint egy darab fa.

Alig telt el két másodperc, Carl mondata elhangzása után, a srác szája máris a nyakam tájékára tévedt.

Miért csinálja ezt velem?

Ahogy az várható volt, hiába igyekeztem visszafogni magam, nem jött össze. De mikor már én is akcióba indultam, Carl egyszer csak abbahagyott mindent, és visszagurult az ő térfelére.

Miért...

- Jó éjt, Jane! - dobta oda halál nyugodtan.

Mérhetetlenül dühös lettem, még mindig remegett az egész testem, de ennek ellenére próbáltam leplezni az izgatottságomat. Jobb is ez így, hogy Carl most leállt, hiszen akkor holnapra kénytelen lennék más ajándékot szerválni neki.

- Neked is, Carl! - azzal hátat fordítottam Carl önelégült kisugárzásának, és csendben szenvedtem tovább.

Kibaszott nehezemre esett lenyugodni, és legalább hajnali háromig virraszthattam, míg végre betudtam hunyni a szememet.