No love between us || Carl Grimes

01. | 18.

.:C a r l:.

Kipattantak a szemeim, ahogy ráeszméltem, tulajdonképpen mit is álmodtam. Nagyon izgalmas volt. Túlságosan.

Ez nem az első alkalom hogy sikerül valamilyen okból kifolyólag intimitástól fűtött álmokat átélnem alvás közben Jane főszereplésével, de a mostani teljesen más volt. Sokkal több, mint az előzőek.

Nagyot nyeltem, szapora légzéssel bámultam a plafont, és tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg a mocskos álmokkal járó büntetést.

Félve kukucskáltam takaróm alá, és bizony bekövetkezett, amitől tartottam.

A farkam állt mint a cövek, és ezen segítenem kellett. (i know omfg:D)

Jane édesen szuszogott mellettem, lopva rápillantottam, és imádkoztam Istenhez, hogy ne most kelljen felkelnie.

Felültem az ágy szélére, és körbenéztem a szobában. Az ablakon át mozgolódást láttam, a legtöbben már biztos felébredtek. Szuper.

A matrac rugózott egyet, tudtam, hogy a mögöttem fekvő Jane csinálhatott valamit. Magam elé meredve vártam hogy abbahagyja, akármit is művel. Gyors fogtam a párnámat és eltakartam vele a rejtegetnivalómat, ha netán Jane mégis úgy döntene, megnehezíti a dolgomat.

- Carl, mit csinálsz? - Hát még szép, hogy felkel...

- Ööhm semmit. - Még a szemeimet is összeszorítottam, hogy véletlen se találkozzon tekintetünk.

Jane megint megmozdult, és mintha közeledne. Rengeteg "távozz sátán" gondolat után, úgy kaptam ki magam érintése elől, mintha halálos vírust terjesztene. Höh, mondjuk ebben van valami.

- Mi a baj? - Kérdezte álmos hangon, felpattantam az ágyról, a párnát szorosan tartva magamhoz.

- Semmi, csak adj nekem néhány percet kérlek. - Jane szemei az arcomról lesiklottak a párnára, szólásra nyitotta száját, de mégsem mondott semmit.

- ...Oké. - Furcsán nézett rám, összekapkodta cuccait. Egy örökkévalóságba telt, mire végre egyedül hagyott engem, és az én problémámat.

Az ajtó halkan csapódott, ahogy Jane kiment rajta. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, és leejtettem a párnát.

Igazából ez az első komolyabb alkalom, hogy ez megtörtént velem és a kicsikémmel. Eddig is kísérletezgettem, de sose volt még, hogy valaki miatt történjen. Jane hibája.

Bezárkóztam az emeleten talált fürdőszobába, és tettem a dolgomat. Közben aljas módon végig Jane járt az eszemben, nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire gáz, vagy perverz. Mindenesetre, nekem segített, ő pedig nem fogja megtudni.

Ennek is megkellet történnie egyszer.

Nem tartott annyira hosszú ideig, mint számítottam rá. Végeztem, és azt kell mondjam, a mennyországban éreztem magam ezek után. Talán csinálhatnám ezt többször is...

Elástam magamban a megismétlés iránti vágyakozásomat, elvégre, ez így nem érvényes. Jane sem maszturbál, miközben rám gondol... Vagy talán mégis?

Te jó ég.

Inkább felhagytam a gondolkodással, mielőtt túl messzire mennék. A tükörbe nézve eltüntettem a képemről a furcsa Jasonéhez hasonló perverz, önelégült mosolygásomat. Örültem volna egy kis hideg víznek, amivel felfrissíthetem a forró, kipirult arcomat, de persze a csap nem működött. Feleslegesnek éreztem feltakarítani magam után, elvégre vértől kezdve minden undorító maszat mázgálódott szét a csempéken, ezért gondoltam az én cuccom már igazán nem árthat senkinek.